Ugrás a tartalomra

Átjárások / Sok-sok árok…

Alkonyodik.

Mélységből előhívott fekete, krómos féminstalláció emelkedik ki a tájból. Titkos résein át letapadó felhőfüstöket és földgázokat lélegzett egykoron, most gomolygó szorongást párologtat. Tájidegen objekt. Talán egy ókeresztény mauzóleum rekonstruált kísérlet-mása, netán egy tárgyiasult kísértet utóhatása? Nem derül ki.

Mindinkább alkonyodik…

A jelenés – és annak unokatestvére: egy kortárs képzőművész álom-kivetülése, vagy a leíró (egyik alvajáró alteregójának) még éber képzelgése. 

Míves, faragott, színes Ozirisz (k)orsók-ból jégkásás szivárgást szippant, giliszta-darabos, hígult matériát szürcsöl a dehidratált, ében zsákszövet-gyomrú termőföld.

A vulkanikus tájban, a vörösiszapon túli horkolásban: különös fényoszlopok nőnek, lámpatestek, henger-totemek, fényáradat források. Az elmozduló magány-életet, az elhaló színeket, a grafitos átmeneteket, a faktúra-elkülönüléseket, a gradienseket, a az elhaladó negatív hőt és valótlan időt: vagyis az egész látvány-vibrációt egyelőre csak az éjjeli vadak érzékelik…

- - -

Szent Antal havából áthajló: tőről metszett, február elején rügyező remete-fák suttogtak az elhagyott présház kőfalaihoz közeledve… Ó, a sebzett, gézrétegekkel bebugyolált, begombázott fák (óriási, talált fakanállal átkavart) dombjairól félholtra dermedt csigák énekeltek a rizlingmámor-fényes éjszaka csillag-porcai felé…

A csicsói templom: romos árkok felé hajlott, talpazata is megingott, úgy mocorgott…

A csontgyulladások, a daganatok, az orbáncos kiütések csak hajnalra enyhültek… Ismeretlen kőzetek, ércek, fémek – és rozsdás szerszámok dörgölőztek össze a présház körül, majd öt sötét kamasz-ördög, öt fekete hiúz-macska jelent meg a semmiből…

A leíró szervi fájdalom-falai lassan átszakadtak, s újabb jelenés-kapuk nyíltak, nyikorogtak a független összefüggések derengésében… Tapló és dohány, kékfüst és pohár, könyvlap és bogár, fejsze és tűzkő, achát és kabát (vegyszeres rekedelmekkel, egyszerre): beteg torok-hangon beszéltek…

Elindult Szent Antal hét fiával, hét lányával,
hetvenhétféle unokájával,
tüzes-orbáncos, dagadott sebeivel,
fene farkasaival, vad oroszlánjaival,
hogy (mondjam): Jusztinának gyenge szüvit elszorítom,
piros vérit ott megiszom…

(Bukovinai ráolvasó imádság, részlet.)

- - -

Aranysakálnak öltözve, a maszkabálról megszökve: Mózes mászkált a Nagy vecsési medencében, az erjedések hatalmas árkaiban, s addig-addig téblábolt ott, míg el nem választotta az egybeömlött savanyúkáposztát, a csalamádét és a céklát… Az egyszeri esetre megébredt három öregasszony, mintegy karikacsapásra (vagy vasvilla-szúrásra): másvilági hangon kezdett kántálni, és delejezve indult el a savasan fortyogó, Nagy vitamin-árok mélységes bugyrai felé…

A távolból (majd egyre közelebbről): a Fába szorult férjek megtört kórusa vonyított. Kánonban, irgalmatlanul! Ó, szépséges canis aureus! Jaj, toportyánféreg…

- - -

Hangok a sötétből:

Szívzörej-azonosító-hamisító démonok, nok-nok-nok! (N)emberi fogyasztásra alkalmatlan túltermelő-önemésztő-megsemmisítő mutációk, nemzedék-kipusztítók! Víz-áram-papír-műanyag-jelen-(tétlen)-tékozló társ(nyers)adalom, fertőzött alom…

Műolaj-művaj-műmáj-műminden túltermelő (élő?) elő-gépek: hátra-lépek…

Jólétnyomorban vegetáló ön-sor(s)rontó kihalók és betorzuló túlélők (a semmiken is túl élők), fiktív nyavalya-özönlő, önfelzabáló, konkrét látomások, öndirekt átkok: jó napot! Gáz-fény-gáz-gáz! Netán metán! Külső valóság-show, jó napot!

A fekete háttér függöny-sűrűség mögötti – másik – sötétjéből (némi feloldásként): Glenn Branca: Symphony No. 3. – Gloria – First Movement darabja szólt. Kisvártatva a #2: 2nd Movement (Excerpt) súlyos-izgalmas, experimentális opusai tördelték át a jelen negatívjait…

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.