-
Oláh András
Nősorsok a múltban és a ma
Ha kulcsszavakat kellene keresni Mezey Katalin novelláskötetéhez, akkor az egyik feltétlenül a kiszolgáltatottság lenne, hiszen szinte valamennyi írásában jelen van az az emberi dráma, ami a függőséget állítja középpontba – képviselje ezt a hatalom, a munkahelyi főnök, a rigolyás szomszéd, a járvány, vagy legyen szó csak szimpla családon belüli alárendeltségről. Az említett negatív érzelem mellett azonban markánsan megjelenik a szeretet biztonságérzetet, kapaszkodót, reményt nyújtó pólusa.
-
Oláh András
Új időszámítás kezdődik
megtanulsz hallgatni is már hamarabb szürkül az este nem keresztezi tehénbőgés sem szekérkerék-csikorgás -
Oláh András
Mintha velünk történt volna
A történet középpontjában egy kamaszkorú iskolás kislány áll, aki most készül kilépni a látszólagos gondtalanság világából: a nyolcadik osztály befejezésével pályaválasztásra készül, döntéseket kell hoznia, s halványan bár, de már megérinti a szerelem romantikája is.
-
Oláh András
„A túsztárgyaló halott”
A hamvasi bölcselet és a weöresi teljesség felé törekvés hatja át Halmosi Sándor három kötetből álló versgyűjteményét. A triptichonként egymásba nyúló, összekapaszkodó írások három egymást követő év termései. A szerző tudatosan építette fel ezeket a munkákat, középpontba állítva a kihívásokkal, kísértésekkel küszködő embert, valamint a gyarlóságot, a bizonytalanságot – mindazt, ami a létezés pillanatától foglalkoztatja a nemegyszer zsákutcába tévedő (vagy éppen tudatosan vétkező) isteni teremtményt.
-
Oláh András
„Ez nem a szentek játszmája”
Oberczián Géza kitűnő könyve lebilincselően izgalmas kalandregénynek is felfogható, ökológiai-politikai krimiként is megállja a helyét, ugyanakkor környezetvédelmi kiáltvány is, figyelmeztetés, amely élőhelyének védelmére szólítja fel a világot. A cselekményszövés a hagyományostól eltérő, hiszen minden epizódnál egy-egy szereplő áll a középpontban, s a vele történtek, az általa megtapasztaltak adják az újabb fordulatot. Mindig csak apró rések nyílnak, de így válik igazán izgalmassá a mű.
-
Oláh András
Esélytelen véletlenek
akkor még álruhák nélkül szerettünk meghalni lehetett de elmúlni nem… -
Oláh András
Amiről hallgatni kellett
Hézagpótló munka Medvigy Endréé. Egyrészt egy elhallgatott nemzedék jeles alkotóira hívja fel az olvasóközönség figyelmét úgy, hogy tárgyilagosan feltárja a velük szemben felvetett problémákat is, másrész irodalmunk kordokumentumnak tekinthető műveit veszi górcső alá. Kendőzetlen, korrekt bemutatásra törekszik.
-
Oláh András
Arcunkba világít a betlehemi csillag
még arcunkba világít a betlehemi csillag de máris megfertőzték örömünket: kifosztották felgyújtották a csecsemősírásos jászlakat -
Oláh András
Távolságok
(részlet)
Emlékszem, kölyökkoromban gyakran mondogatta: „Tanuld meg, fiam, kétféle ember van, a rendes ember, meg a komonista.” Így mondta: „komonista”. Az ő ellenérzései a negyvenes-ötvenes évekből táplálkoztak. Kuláknak nyilvánították. A nép ellenségének. Bevitték a községházára. Megverték, megalázták. Elvették a földjét, amit két keze munkájával kapart össze.
-
Oláh András
Ami elválaszthatatlan
Beszélhetünk fizikai értelemben vett világosságról, a sötétség és világosság isteni szétválasztásáról vagy szellemi megvilágosodásról – mindegyikhez teremtő szándék és eszköz kell. Még akkor is, ha bibliai értelemben Isten maga a világosság. Talán ez motiválta Viola Szandrát, amikor legújabb verseskötetében használt (de nem elhasznált) fényforrásaink nyomába eredt.
-
Oláh András
„Szeretem bizony én szabadságát a szónak”
Farkas Árpád fontosnak vélte kimondani, hogy a kereszteződésekkel és zsákutcákkal terhelt élet – és a számtalan forgalmirend-változás – nem egészen azt eredményezte, amire vágyott. Messzire jutott, de maradtak be nem járt utak, mezők, ligetek. És maradtak leküzdhetetlen távolságok is.
-
Vörös István, Végh Attila, Csobánka Zsuzsa Emese, Sándor Zoltán, Oláh András, Szilágyi-Nagy Ildikó, Rónai Balázs Zoltán, Acsai Roland, Abafáy-Deák Csillag, Eszteró István, Dupka György, József Attila
Istenek játsszák el a történelmet
Vörös István
Félelemgyerekek
Mindannyian Trianon
haszonélvezői vagyunk.
Ha haszon a lét. És
az élvezete: élni.Ha nem jönnek akkor
a határok, ha nem csorognak
be az ország belsejébe,
mint padlásról az eső,akkor másfelé tartanak
felmenőink. Az egyik
nem menekül el, a másik
nem marad ott, ahol van.És ha máshol járnak,
másra találnak,
és máshol más gyerekeik
lesznek, nem mi, nem mi. -
A Darabokra tépett táj-pódiumműsor Székesfehérváron
Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is. Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron. -
Oláh András
„Hogy könnyűek legyünk”
Halmosi Sándor póztalan költő. Nem díszíti túl a mondanivalóját. Szikár, köznapi szavakat használ. A sziklamászó bátorságával nyúl az egyszerűhöz, a természeteshez.
-
Lázár Balázs, Szabó Palócz Attila, Lennert-Móger Tímea, Keszthelyi György, Diószegi Szabó Pál,Oláh András
Szépséghibás pillanat
Az indiánok nem hagynak cserben minket
a kofa már az aprót számolja tenyerembe,
jó üzletet csináltam – győzköd veszettül,
s esküdözik a fellegekre,
úgy vágok zsebre mindent, mi visszajár,
hogy bár füttyre áll a szám,
cigimnek még itt gomolyog a füstje…
angyalt mímel a foltozott üstre. -
Oláh András
„Mit csináltál, miközben mások éltek?”
Formailag sokszínű, de nem modernkedő, sokkal inkább a klasszikus hagyományokat folytató, izgalmas gyűjteményt tett az olvasó elé Farkas Wellmann Éva, amelyben a lehetőségek és a felelősség fontos tételei a gondolkodásnak. Még ebben az elszürkülő, elgépiesedni látszó korban is – amint azt a Halotti beszéd parafrázisában plasztikusan megfogalmazza a szerző.
-
Boda Edit, Debreczeni Balázs, Dimény H. Árpád, Iancu Laura, Laczkó Vass Róbert, Lakinger Tibor, Keszthelyi György, Noszlopi Botond, Oláh András, Pethő Lorand
Csonka számadás
Téged is kettészakítottak.
És megtömték szánkat hallgatással. -
Oláh András
Elfogultságaim
„A megtarthatatlanba kár kapaszkodni. Meg kell tanulni az elengedést is. És meg kell tanulni azt is, hogy az elengedés nem azonos a reménytelenséggel.” – Lőrincz P. Gabriella Átszállás előtt című kötetét Oláh András értékelte.
-
Oláh András
Nincs hova hátrálni
„Persze még mindig ott vannak a technikai fejlődés indukálta veszélyek: az elgépiesedés az emberi kapcsolatok elsivárosodásához vezethet. Már gondolkodni sem kell, már egymásra sincs szükség, hisz ott az elektronikus eszköz, ami mindent tud, mindent helyettesít. De tényleg mindent?” – Halmosi Sándor verseskötetében Oláh András tett szellemi sétát.
