„Ez nem a szentek játszmája”

Miután Isten elfordította arcát a Földtől – és szabad kezet biztosított teremtményének –, a világ az öntörvényű és uralkodni vágyó ember telhetetlenségének csapdájába esett. Elzüllött. A jólét és a meggazdagodás iránti vágy mérhetetlen kapzsiságot, fösvénységet és szörnyű kártevést eredményezett. Az ember visszaélt az isteni adománnyal: fölélte, tönkretette. Önmagát is, a környezetét is.

A figyelmeztető jelek leperegtek, az élet többször is kisiklott, új Szodomák épültek, az ember pedig folyamatosan elmerült az önzés mocsarában. A Teremtő persze nem hagyta magára. Próbálta belátásra téríteni. Küldött pusztító vízözönt, lelket tisztító Messiást. 

Az ember azonban Lucifer zsákutcájába tévedt, és azóta is konokul járja tovább a maga útját, esztelenül föléli környezetét. S míg az egyik oldalon dübörög a jólét, és a magát túlkényeztető, kapzsi és mohó egyed az abszurditás határát súroló, pazarló életmódot folytat, addig a világ másik pontján e mérhetetlen önzés levét isszák az éhezők, a kiszolgáltatottak, a kifosztottak. És pusztul a természet, haldoklik a Föld, az egyensúly felborulásának a következményei kiszámíthatatlanok. Illetve nagyon is kiszámíthatók.

Erre építi regényének cselekményét Oberczián Géza, aki egy ökokatasztrófa keretébe ágyazza a krisztusi legenda XXI. századi változatát. Kétezer évvel ezelőtt Jézus magára vállalta az ember bűneit, ám – mielőtt példává magasztosult volna – Máté evangéliuma szerint összehívta tizenkét tanítványát, és feladatul adta nekik, „hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget”.  A szándék világos: jobbá kell tenni az embert. Ám két évezred eltelte után mérleget vonva aligha lehetünk elégedettek az eredménnyel. A jövővel mit sem törődő, beszűkült tudatú teremtmény, akit a meggazdagodás vágya csal tőrbe, folyamatosan föléli és pusztítja életterét. Károkozása súlyos veszélyeket rejt. Ökológiai katasztrófa fenyeget. 

A regény központi témája a Viktória-tó körül kialakult áldatlan állapot megoldásának kérdése. A tóban ugyanis elszaporodott és egyeduralkodóvá vált egy különleges halfajta, a nílusi sügér, amely iránt óriási a kereslet, és emiatt nemzetközi befektetők pénzéből hatalmas halászati iparág fejlődött ki a térségben. Ugyanakkor azonban a tavat körbezáró területek lakosai éheznek. Nekik ugyanis nem jut a bőséges halállományból, csak a kifilézett halhús maradékán, az autógumikon füstölt halcsontokon tengődnek nyomorúságos körülmények között. A tó élővilágának egyensúlya is felborult, a kipusztulás veszélye fenyeget jó néhány halfajtát, és egyéb környezeti problémák is felmerültek, hiszen a víz egyre szennyezettebb a visszajuttatott szemét és egyéb hulladékanyagok miatt.

A tó élővilágának megmentésére szerveződik egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek feladata megoldást találni a problémára, és útmutatást készíteni a károk helyreállításához. Az apostolok tehát kétezer év után új feladatot kapnak. A csoport tagjai – a „küldöttek” – ugyanis nevükben, cselekedeteikben és sorsukban is több ponton idézik a bibliai legendák szereplőit.

A regény persze sokkal több annál, mint pusztán egy ökológiai probléma leírása. Már a szereplők is számtalan bonyodalmat hoznak magukkal a történetbe. A munkacsoport vezetője Simon Péter, aki a hírhedt tiszai ciánszennyeződés elhárításában való eredményes közreműködésével szerzett hírnevet. Ám múltjában sötét árnyékként kísért egy másik tragédia is, amelyért testvérét teszi felelőssé, aki egy cigánylányt vett feleségül, de elhagyta őt, és a lány rokonai bosszúból felgyújtották a család halfeldolgozó üzemét. Apjuk nem tudta feldolgozni a veszteséget, belepusztult. Péter nem tud megbocsátani Andrásnak édesapjuk haláláért. Hosszú évek óta nem találkoztak. András Brüsszelben él. Ez az új feladat összehozza őket, esélyt teremt a megbékélésre.

De apostolra ismerhetünk a lengyel Tadeusz Maliczky nevében is, aki egy szerencsétlen házasság keresztjét cipeli. Felesége – aki valaha az asszisztense volt – becsapta őt. Amikor a lány teherbe esett, Tadeusz feleségül vette, hogy a gyermek ne nőjön fel apa nélkül, ám a nő titokban elvetette, ráadásul a műtét miatt meddő lett. Csatlakozik a csoporthoz Bartholomew Talmai (Bertalan), a haiti orvos, akinek családját egy földrengés pusztította el, valamint az arisztokrata származású Simon Devoult, aki az életére rátelepedő anyja befolyása alól és elől akar menekülni. Sajátos szereplőként jelenik meg Philip Rock (Fülöp), a zenész. A halál az ő életét is kikezdte: szerelmét, Elise-t veszítette el, aki egy alapítvány számára gyűjtött adományokat. Mély hatást gyakorolt a férfira, voltaképpen ő nyitotta rá a szemét a világra. 

Külön világot jelenít meg a svájci bankár, Matthias Halbgeld (Mátyás vagy Máté), akinek az egész élete a pénz körül forog. Már a család vagyongyarapodásának első lépcsőfokai is morális kérdéseket vetnek fel, de Matthias nem moralizál. Csak a munkának él. Voltaképpen magánélete sincs. Ügyeibe kizárólag a házvezetőnőt vonja be (ő az alkalmi szexpartner is hetente egyszer). Apját elmegyógyintézetbe záratta, de lelkiismeret-furdalásának csillapítása végett minden évben küld adományt egy Haitin élő fiatalember számára, aki karácsonykor egy képeslapon meg is köszöni ezt. (A történet persze úgy lesz kerek, hogy a két férfi a program során találkozik, megismerik egymást.)

Egy testvérpár is felbukkan a műben: a bálnamentő Jacob Tame és húga, a kommunikációért felelős Joan Tame. Itt csupán annyi az eltérés az apostolok történetéhez képest, hogy Jakab testvére ezúttal nem férfi (János), de a nő keresztneve így is árulkodó. Joan egykori partnere, Jack is fontos szereplője az eseményeknek. CIA-ügynök, akit a rendszer már bedarált, emberlétéből kivetkőztetett, és robotként teszi a dolgát – nincs mérlegelési lehetősége, nincsenek elvei, csak a statisztikai valószínűség az egyetlen támasza.

Szintén különleges egyéniségként épül be a mesébe Toma (Tamás), a bennszülött albínó kisfiú, aki olyan dolgokat is lát, amit emberi szem képtelen befogadni. Ugyancsak érdekes karakter a kutatók mellé kirendelt izraeli ügynök, Juda Benur (Júdás), aki a biztonságért felel, ám titkosszolgálati múltjából eredő határozottsága és magabiztossága okán túlságosan is beavatkozik az eseményekbe. Földerít összeesküvésszálakat, de tettei nem a kívánt eredményt hozzák, így végül a halálba menekül.

A történet sok szálon fut, olykor az időbeliség is felborul, vannak visszatekintések, ugyanakkor folyamatosan bogozódnak a csomók, tisztul a kép, világossá válnak az érdekek, egyértelműsödnek a mozgatórugók. Az eseményekbe beágyazódik némi krimiszerű izgalom is (a kutatócsoport tagjait túszul ejtik, merényletkísérletre is sor kerül), megjelenik a hatalmi arrogancia, a gátlástalanság, de fűszerezik a cselekményt szerelmi bonyodalmak és csalódások is. Látunk látványos pálfordulást, tanúi leszünk árulásnak és szemfényvesztésnek, terrornak és gyilkolásnak.

A regény három részre tagolódik. Az eső szakaszban a szereplőket és az események hátterét ismerjük meg, a másodikban bontakozik ki a cselekmény, mindig valamelyik szereplő szemüvegén keresztül, más-más aspektusból láttatva az eseményeket. A harmadik rész pedig a szereplőkkel készült interjúkkal lezárja a művet. A könyv egyik kulcsmondatát Joan Tame fogalmazza meg, amikor kifejti: „A szándék az egyetlen, ami számít… Lehet, hogy a cselekedet félresikerül, hogy kudarcot vallunk vagy belehalunk a küldetésbe, de legalább megpróbáltuk. Ez vezet a célhoz: nem elég stratégiát alkotni, terveket szőni, tárgyalgatni, jegyzőkönyvezni, bizottsági meghallgatásokat szervezni, először is kell a szándék, hogy jót tegyünk.”

A szereplőknek számtalan akadályt kell leküzdeniük. A helyi hatalmasságok (katonai vezetők és politikusok) mellett a multinacionális cégek titokzatos uraival is szembekerülnek, akik minden létező fegyvert bevetnek – az anyagi eszközöktől kezdve a hamis hírekig –, még a hazugságokkal elkábított helyi lakosok felhergelésére is kísérletet tesznek. A fokozódó feszültség robbanáshoz vezet. Lesznek halálos áldozatai is a történetnek. A cél azonban töretlen: meg kell menteni a Földet. Ehhez a kötet lapjain többször felbukkanó titokzatos G. (talán Gaia, a földanya, talán a szerző maga) új akciócsoportot szervez.

Oberczián Géza kitűnő könyve lebilincselően izgalmas kalandregénynek is felfogható, ökológiai-politikai krimiként is megállja a helyét, ugyanakkor környezetvédelmi kiáltvány is, figyelmeztetés, amely élőhelyének védelmére szólítja fel a világot. A cselekményszövés a hagyományostól eltérő, hiszen minden epizódnál egy-egy szereplő áll a középpontban, s a vele történtek, az általa megtapasztaltak adják az újabb fordulatot. Mindig csak apró rések nyílnak, de így válik igazán izgalmassá a mű. Több műfaj is keveredik a regényben: a leírásokat, visszaemlékező monológokat drámai párbeszédek egészítik ki, a levezető részben pedig fényképalbum (fényképleírás), interjúk és dalszövegek színesítik a palettát.

Oberczián Géza: A küldöttek. Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, Budapest, 2021.