Én megértem, hogy felgyorsult a világ és neked nincs időd egésznap a könyveket bújni főleg ilyen fiatalon, amikor az élet annyira gazdag és izgalmas.

Látszott is a minőségi élet azokon a jóvágású fiatalokon, akik a terméket kísérő illusztrációkon feszítettek! – Csupa mosoly és vitorlázás. – Státusszimbólum, olvasta valahol K. Úr és ez a misztikus csengésű szó teljesen eltöltötte lényét.

Végül eljött aminek jönnie kell, ő pedig riadtan figyelte odalent az acélból öntött brókert, a gyerekektől megcsömörlött tanítónőt, a kétlaki családapát, a zsebeibe kacsintgató köztisztviselőt.

Azt is csak utólag állapítottuk meg, hogy félelmetes agyarai ellenére milyen ügyetlenül védekezett. Csak a Bogdán Pistát sikerült megtaposnia, de ő is megúszta egy lábtöréssel. Végül amikor magadta magát, az Ökrös hentes végzett vele, gyakorlott mozdulattal mártotta a szívébe a kardot.

Aztán fogyatkozni kezdtek a zarándokok, elmaradoztak a turisták. A jógi hozzánőtt a városképhez, mint valami porosodó, nem túl érdekes szobor. Mindössze egyszer vitték el néhány napra, hogy egy kutatócsoport megvizsgálja az életfunkcióit.

– Ó, ez nem én vagyok – mondotta, és felszabadultan nevetni kezdett. Ott állt mellettem, saruban, könnyű, nyári öltözékben, gondosan nyírt, ápolt szakállal, frissen mosott, hullámos hajjal, tiszta, átható tekintettel.

Egész heti munka után most úszó edzésről jött, kicsit elfáradt. Ledűlt a sezlonra pihenni és elnyomta az álom. Én vigyáztam a csendet és biztos voltam abban, hogy ilyen meleg otthonra vágyom idős koromra.

Az éjszaka közepén, félelemtől szorított szívvel, levegő után kapkodva, csuromvizesen ébredt.
Álmában a Sátán képe jelent meg előtte.

Ha elesik, kikaptál! – mondja az alul kövér. Nem kikapsz, -tál. Ez a „meg lesz történve” egyszerűsített alakja, amolyan hobbiként gyakorolt, ám szakszerű jogalkotási eljárás végeredménye: hipotézis szankcióval.

Most a hányinger – gondolta, és csakugyan: gyomra összerándult, s alattomos fecskendőként támadott az asszonyra (köpdkiringyó!), de rohama idő előtt elhalt.

Emlékszel, először díszítettük közösen a fát, és gyertyagyújtáskor a gyufásdoboz felrobbant a kezemben, napokig kötözgetted a tenyerem. Még mindig megvan a helye, a pillangóm. Fogd meg!

Álarcként szürkült arcára az ablaküveg. A Bál a Savoyban  „gombiván”-ja tetszett. A „bánbán”-os nem. Véresre vakartam a végére a térdemen a sebet.

Szúnyog zümmögött a szobában. Elkapta. Bedugta a riasztót.
       A falon egy pók mászott. Lecsapta. Keresztes volt.

K.-urat 20 évvel később holtan találták ugyanabban a lakásban. Az úgynevezett „tisztességes” társasház lakói egymás szavába vágva közölték a rendőrökkel véleményüket: alkoholgőzös éjszakákról, furcsa alakokról, rosszéletű hölgyekről, zajos lakomákról, verekedésekről, és egy bizonyos magasan hordott orról.

Dermedten bámulnak a deklasszált boltívek: utasok, csavargók, senkiháziak, s nem hívek, akik itt szétlézengik a teret.
Rekedtes vonatfütty hozza a hajnalt.

Füst terjengett körülöttük, karikákat fújtak, s figyelték, ahogy a körök elformátlanodnak és lassan szertefoszlanak. Nyomor a távolba bámult,  Jólét a várost fürkészte.

Az egykori Föld Holdja szomorúan és csapzottan hagyja el naprendszere  utolsó, elutasító bolygóját, a Plútót is, és szipogva igyekszik a végtelen űrben egy másik galaxis bolygói felé, egy lehetséges új otthon felé...

Kezemben az ecset, szememet behunyom, mély lélegzetet veszek és bent tartom. Most kikeverem a színeket...- hát mégis úton vagyok!!

Tekintete áthatolt a szmogfelhőn, s az alatta elterülő, lüktető metropoliszt figyelte. Minden mozzanatot, történést egyszerre látott, a kezdetektől, a most nyüzsgő pillanatáig, s azon túl…

Közben a sas óvatosan, fejét lehajtva, lassan kihúzódott a rózsaszín, meleg szárny alól. Undorodva az idegenektől és kívánva is egyben őket, odébb lépett az ölelőtől, állt egy pillanatig, erős lába megfeszült, hatalmas karmai belesüppedtek a vizes talajba.