De szemében már megvillan valami kétely, kapizsgálja, hogy a róla szóló nemesi adománylevél mintha végrendelkező okirattá változóban volna.

Disznó a kövön

Egy szép nap hajnalán, még karrierje csúcsán, rendesen ül egy varacskos disznó az ügyvédi iroda bejáratánál, a Király utcában. Még magát tartóan ül és mozdulni látszik, legalább a szándék megvan benne, mintha valamiért folyamodna, olyan mintha rendes kereső foglalkozást űzne – kéregetne. De szemében már megvillan valami kétely, kapizsgálja, hogy a róla szóló nemesi adománylevél mintha végrendelkező okirattá változóban volna.
– Szóval nem csak az van, hogy ülök, fáradtságos föladatot ró rám ez a disznó civilizáció. Olvasok! Nem mekegek, vagy brekegek mint megannyi funkcionális analfabéta, sőt még csak nem is röfögök. Én, olvasok. Rétegkötelező periodika van előttem – egy kiváló reklámújság. Komoly szellemi munka ez kérem itt a padkán, nem is tudtam tegnap, mit írjak be egy kedves közvélemény-kutató fiatal vadkan papírosának idevonatkozó rovatába mely abban az ügyben kívánt helyes útra tévedni: vajh Európán kívüli dagonyát álmodtam-é meg ami a nyaralásomat illeti, vagy fene tudja mely okból kifolyólag megelégszem az öreg kontinenssel.
S lám, miből lesz a ropogós tepertő – a nyomorult disznó, ma már a földön hevert. Hasmánt nyújtózott ki a flaszteron, a járda úgy háromnegyed szélességében – arccal a mocsokban. Maga alá gyűrte a szemétpapírokat, a talányos alakzatú, végtelenséget megidéző  möbiuszhurkokba csavarodott nejlonlepedőjét, az üres szatyrokat. Mocorgott egy keveset, talán beleélte magát, hogy valódi ólban fekszik utoljára, hiszen ő is disznóból van, de már nem érezte oly kiválóan teste szükségletre szólító jelzéseit – és széttárt csülkökkel belevizelt sapkájába. Alfában lebegő elméje mily kellemetes hintát lökhetett az ég felé ez órán? Mire gondolhatott ekkor? Az utolsó megkönnyebbülésre melyet most él át? Vagy nem érdekelte már mekkora helyet foglal el a Király utcában a Király Utcájából? Csak a lét görcse bántotta mint egy visszamaradt hasmars?
Gyászolják színes szatyrai, tíz kiló zsírszalonnája, elhagyott kotoréka és három ív zsírpapírja, ott sorakoznak mellette rendesen glédában, az imént még belakott padkán.
Kiváló Áruk Fóruma!