Szüléskor döbbentem rá, miért volt eredménytelen minden keresés.
Mellemre tettek.
Három hónap alatt felnőtt férfivá neveltelek.

Apától fiúig

Ott álltunk egy festmény előtt. Tetszett. Te is. Közelebb húzódtál. Combod fenekemhez ért. Nem tudtam elszakadni a képtől. Hozzám merevedtél. Mintha áramütés.
Az utcán lebegtem. Megérkeztünk hozzám. Olyan ismerős voltál. Hamarosan gyönyördalt dúdoltam, majdnem megfulladtam.
Másnap nem hívtál. Harmadnap én hiába. Pedig már nőtt a hasam. Nem találtalak. Orvoshoz kellett mennem. Hasztalan kerestelek. Nem mertem elmondani a nőgyógyásznak se, hogy csak két hete ismerlek. Szüléskor döbbentem rá, miért volt eredménytelen minden keresés.
Mellemre tettek.
Három hónap alatt felnőtt férfivá neveltelek.
Egy nap megkérdezted:
– Elmegyünk múzeumba?
Görcs állt a lábamba. Gyomrom felfordult, de bólintottam.
Következő héten elmentünk anyához. Téged hiányolt, az unokáját. A konyhában a fülembe súgta:
– Olyan, mint apád fiatal korában.