Híradóképek sorjáznak fejében hang nélkül. Fenébe a szöveges kalauzzal, csak a kép számít. Belvíz. Lakóháznak alig nevezhető kalyibák ontják a „legújabb divat” szerint öltözött szocreál dívákat. Élőhalott tekintetek.

Kisded Kisded
 

Lepottyant a gyermek, s beütötte pici fejét. Aztán elszállt belőle a szusz. Volt az tán vagy tíz méter per secundum négyzet is, mely sebességgel megközelítette a szent anyaföldet, egyenesen édes anyukájának álló helyzetéből foganatosította meg a születést, s akár egytized másodpercre is felfuthat az az időtartam, melyet saját, önálló életének mondhatott ez a kisded mielőtt fejre esett. Kilencedik gyermekét szülte az anyuka, s még ajtófélfának támaszkodó gyorsinterjúra is futotta a „hogy-s-mint” tekintetében, legfőképpen azt abszolválhattuk, hogy nem volt cipője, mi az orvoshoz vihette volna.
Ha behelyezzük ezt az idilli képet a nagy pannóba, melyben Kisded Kisded, Magyarország e néven anyakönyvezendő újdonsült állampolgára tizedmásodpercnyi életében mondjuk Istenhez könyörög: állítaná meg az Időt, hogy megírhassa élete főművét – nos a mi kis hősünk, a következő intergalaktikus tapasztalatot nyerhetné e zárványpillanatban.
Híradóképek sorjáznak fejében hang nélkül. Fenébe a szöveges kalauzzal, csak a kép számít. Belvíz. Lakóháznak alig nevezhető kalyibák ontják a „legújabb divat” szerint öltözött szocreál dívákat. Élőhalott tekintetek. Segítséget kértek az árvízben – hóekét küldtek. Ezeréves sár, az utcának vizionált középkori helyszíneken. Százéves kocka Ladák az utakon, számuk egyenes arányban nő a Budapesttől mért távolsággal. Munkanélküli-falván rohad az elárvult szódagyár, megszűnt a chaplini még modernebb idők robotfutószalagjai felé tartó buszjárat. Rozsdás tányérantennákból rikácsoló celebek hangzavarában, bakancsból készült ebéd moslékában turkál a családfő.
Főhősünk lefelé pottyantában, éppen most konstatálja mamájának cipőhiányát.
Kisded Kisded megírta főművét és meghozta döntését.
Inkább elhalálozik.