Mit ad nekünk a Föld? Szeretetet, ami etet. Táplál, hogy mi, a gyermekei, megtisztelhessük őt azzal, hogy életben maradunk. Azzal, hogy szeretünk. Mindent, mindenkit… őt, a Földet.

Sikamlós pengeként hatol belém a szó
Hogy ami testet ölt, az mind elmúló
Hogy amiként a víz, elfolyik időnk
Gyarapszik múltunk és enyészik jövőnk

holtponton esel át s esik az eső
szobádba váratlan vendég érkezik
alszol tovább és nem te vagy az első
aki majd semmire nem emlékezik

Kicsi fűszál, szeretnél-e nagyra nőni?
Szóval szólni,
igével igéződni
Gondolattal teremteni,
kicsi fűszál, szeretnél-e nagyra nőni?

Kifordult vétség, kavargó mélység,
háborgó kékség merül alá a csendben.
Felborult élet, szenvedő lélek…
Ki menti meg a Földet?

Idill

Szabadon éltek és felkészültek
Hogy egy nap lehet ide kerülnek
Folyton cikáztak, golyót sem kértek
Hogy legalább a haláluk után
Legyenek szépek

A kolbászról jut eszembe, mindenképpen le kell állítani a falusiakat, hogy a saját, legeltetett teheneik tejét a piacon eladhassák! Minden tejnek a fejéstől számított két órán belül a tejfeldolgozó üzembe kell kerülnie, ahol a friss tej összetevőire gondosan szétválasztandó. Az értékes tejcukrokat a háztartási tejből vonjuk ki és helyettesítsük aszpartámmal. Ezt az amerikaiak is így csinálják.

„Víz kéne, tiszta, mely a szennyet elmossa,
áldott kenyér, mely az új erőt hozza,
jó szó, mitől gyógyul a lélek,

A telep házai a vízben állnak, az egyik ablakból patkány úszik ki, a pofájában húscafat fehérlik. Nézed, de nem szólsz. Arra gondolsz, ha most puskád lenne, nem lőnél, kár a töltényért. Már ilyen vagy. Nem szólsz, spórolsz. A beszéddel, a tölténnyel.

Visít a láncfűrész. S amikor az első zöld lomb földet ér, becsukja a szemét az a fát vágó ember, hogy lekergesse a torkára a könnyeit. Bordelean teherautóra rakat ágat, lombot, törzset, kérget, árnyékot. A nagydiófa helyén csak egy nagy fehér fűrészpor-kör marad. Amikor a teherautó kifordul a telekről Molya Áron megrántja a harangkötelet, és elkezd csendíteni.

Jelige: Keserű csokoládé

Az emberek sokkal több dolgot állítanak elő, mint amennyire saját maguknak szükségük van. Halálra dolgozzák magukat, miközben a sas csak naponta néhány órát szentel arra, hogy táplálékot keressen. Pedig ha minden igaz, mi emberek vagyunk a „csúcsragadozók”. És habár egy ilyen kiváló vadászról van szó, mint a sas, nekünk akkor sem szabadna lemaradnunk mögötte, nem gondolod?

Szökik az erdő hópuha csendje
Űzi az ember, űzi a balta
Ez a világunk, a dolgok rendje
A hó a csonkot majd betakarja

lombok alól felel a világ,
kell egy őszi, egy őszi király,
kinek nyöghet a levél s az ág,
ha fázik és éhes.

Izzadtan ébredsz. Ijedten kapsz mellkasodhoz, keresed a bizonyítékot, hogy érző ember maradtál. A szorító, égető érzés lassan enyhül. A tó bársonyosan terül el lábadnál.

Pályázati felhívás! Az Irodalmi Jelen szerkesztősége és kiadója Az ember fáj a Földnek címmel tematikus pályázatot hirdet.

Összeállításunkban azt a 15 középsikolások készítette videót tekinthetik meg, amelyek készítői bekerültek versenyünk döntőjébe. Velük 2013. június 8-án találkozhatnak élőben az Akváriumban.

Még nem tudni, költő, slammer vagy rapper lesz-e belőlük. De jó úton járnak. A középiskolásoknak meghirdetett előadói versenyünk pályamunkáiból válogattunk. Hármasával közöljük a beérkezett videókat és slamszövegeket. Ezúttal Fehér Tamara, Kállai Norbert és Szőke Ákos videóját tekinthetik meg.

Még nem tudni, költő, slammer vagy rapper lesz-e belőlük. De jó úton járnak. A középiskolásoknak meghirdetett előadói versenyünk pályamunkáiból válogattunk. Hármasával közöljük a beérkezett videókat és slamszövegeket. Ezúttal Bíró Vilma, Horváth Sándor és Juhász István videóját tekinthetik meg.