Jelige: Brácsa – Keserves, lassú és sebes
Jelige: Brácsa
Keserves, lassú és sebes
Mikor leereszkedtem a völgybe, egy magányos
tölgy mellett vettem észre a sziklát. Csillogott.
Odasétáltam és melléguggoltam. Ahogy hozzáértem
éreztem, hogy az ujjam belesüpped. Gondolkodtam,
mire emlékeztethet.
***
Mikor hazaértem vajas-mézes kenyeret
kentem magamnak vacsorára. Sötét volt.
Gyertyát gyújtottam, nem volt áram.
Az első falatot forgatva a számban éreztem,
hogy rossz. Előbb azt hittem, a héja túl
kemény, aztán kiköptem és láttam, hogy
a méz megfeketedett. Lefeküdtem aludni.
Nagyon hideg volt a völgyben.
***
Akárhogyan erőlködöm, nem emlékszem
a gyermekkoromra. Volt anyám? Volt apám?
Járom a hegyeket naphosszat, és ezen
gondolkodom. A faluban azt mondják, árva
vagyok, de én ebben nem vagyok olyan biztos.
Sajognak a karjaim és a térdem, zsákrakodás
volt. Arra gondoltam, lefekszem az istállóban
éjszakára. De nincs istálló.
***
Loptam egy lovat, elhagyom a völgyet.
Alig bír kaptatni a hegyen, szeretem
szagolgatni a sörényét, ráhajolok, nézem
a ferde hegyoldalt. Ahogy hátratekintek,
a falu kéményeiből füst száll, itt-ott
szekerek, sártenger, a gumicsizmám is sáros.
A ló folyamatosan szarik, nézem, ahogy
a lócitromok legurulnak a falu felé.
Visszahajtom a fejem. Nincsen senkim.
Már te sem.
