Az osztályunkban színlélektani kísérleteket végeztek. A falakat különböző színűekre festették. A szemben levő fal élénkítő narancsvörös volt, a bal oldali nyugalmat árasztó zöld, a remény színe. A másik közép-erősségű kék, mely mint az ég pihentet, nyugtat. Hátul a többi színnel harmonizáló sárga, a derű, a nap színe, de a féltékenység szimbóluma is. A mennyezet fehéren maradt. A fehér a tisztaság, ártatlanság jelképe, bizonyos népeknél a gyászé.

"Soha nem adatott meg számomra egy végzettségemnek megfelelő munkahely. Családfenntartóként, ha nem vásároltak tőlem grafikát, festményt, nem éheztünk, mert tanultam mesterségeket. Különös, színes bőrszoknyákat, mellényeket terveztem, egyedi festett selyem- és pamutvászon ruhákat varrtam a kolozsvári Galériának. Bukarestben nemzetközi kiállításon, nemzetközi vásáron ruháimat kiállították. Volt, amikor ötleteimet, terveimet gyárak is átvették."

A Tatz család jelenlegi ismereteink szerint két Távol-Keleten alkotó művészt is adott, egy fiú testvérpárt: az idősebb Lászlót (1888–1951) és öccsét, Kálmánt (1893–1931). Kálmán felesége, Antonina (szül. Shangin, 1904–1939) szintén alkotó és oktató képzőművész volt. Az alábbiakban röviden ismertetjük a Tatz család általunk ismert genealógiáját.

Olyan festményeim is vannak, amelyek gyertyafénynél készültek, mert a petróleum is drága volt akkor. Annyira sajnálom, hogy egy fotográfus kicsalta tőlem, azzal fizettem ki valami ócska, lapos, szürke fotográfiákat, melyek még emléknek sem alkalmasak, nemhogy felhasználható fotódokumentumok lennének.

Az erdőszéli patak lett a kedvenc helyem, mely egyben telekhatár is volt. A fák tónusait próbáltam megfejteni, a smaragd árnyalatokat, a zöldeket, a tüzes permanens, föld- és krómoxid-zöldes árnyalatokat, a hideg porosz kékekbe és meleg sárgászöldbe hajló és nedvdús lombokat és fényeket. Mikor átsüt a Nap a fákon...

Vakító fehér napsütésben kinéztem az ablakon. Minden havas és dermedt. Tündérálomba illő kép vett körül. Benn a tűzhely melege, kinn a hideg valóság. A végtelenig elhúzódó havas táj s a kristálytiszta, félig megjegesedett patak, mellette az erdő rendkívüli látványa. A jégvirágos ablakon a zúzmarától alig látni a kinti dombokat, a napsütéstől vakítóan ragyogó fákat. A vaskályhából felcsapó láng tükröződött a fagyos ablakon. Egybeolvadva különös festői látvánnyá szelídült az egész.

Varga Melinda laudációi Borcsa Imola, Dezső Katalin és Vörös István Irodalmi Jelen-díjához

„1936-ban Bíró feltalálta az elektromágneses továbbító berendezést, ami a nagysebességű japán szupervasútnál került bevezetésre, 50 évvel később. Megkérdeztem, hogy miért fektetett pénzt a találmányai levédetésére, ha nem tervezte azok gyártását vagy eladását. A vasúttal kapcsolatban egyszerűen annyit válaszolt, hogy a világ még nem készült fel rá.” (Biro Mariana)

Könyv még csak vó’na, de pé’z rá, az mán nincs. • Számítógépen, táblagépen, az okostelefonon olvasni még mindig jobb, mint sehogy sem. • Nézzünk össze, nem vagyunk valami sokan: mikor olvastunk mi utoljára verset? • A politikusnak azt kell látnia, milyen lesz a holnap, az írónak pedig azt, mi fog történni tegnap. • Dugonics Etelkája kétezer példányban kelt el, ami hallatlan sikernek számított, vagy kétszázharminc évvel ezelőtt. Ha ma ennyien vesznek meg egy könyvet, az már diadal. – Az alábbiakban Temesi Ferencnek az Ünnepi Könyvhét szegedi megnyitóján elhangzott beszédét olvashatják.

Anyaversek, állatos költemények, metafizikus líra, avantgárd-próza, humor, erotika, szerelem, hangulatfestő novellák, rendhagyó verses székfoglaló, nyolcadik kerület, alvilág és istenes és állatos poémák – ezekkel a témákkal találkozhatnak az Irodalmi Jelen rendhagyó felolvasóestjén június 8-án este hat órától a TAT Galériában. A rendezvényen a felolvasást követően a 2017. évi Irodalmi Jelen-díjak átadására kerül sor.

Böszörményi Zoltán a menekülésről, félelemről, kilátástalanságról és nem utolsó sorban a szerelemről szóló regénye, a Regál németül In den Furchen des Lichts (A fény barázdáiban) címmel jelent meg tavaly a Meitterdeutscher Verlag Kiadó gondozásában. Az író és Hans-Henning Paetzke, a kötet fordítója nemrég rendhagyó németországi és ausztriai felolvasókörúton vettek részt.

Várjuk minden kedves olvasónkat az Ünnepi Könyvhét nyitónapján folyóiratunk estjére, valamint szerzőink dedikálásaira!

Nyájas Olvasók, egyben tisztelt Szavazók! Ezúton közlöm Önökkel, hogy megalakult a Magyar Klasszikus Irodalmi Párt, mely felülmúlhatatlan és ellenállhatatlan személyiségeket javasol az ország vezető pozícióinak betöltésére. Hadd jelentsem be a párt nevében az új kormány és egyéb állami méltóságok névsorát. A miniszterelnök nevét a közlemény legvégén találják, de meglepetésre ne számítsanak, szinte magától értetődő.

A párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak, 2017. május 2-án elég volt hozzá két egész óra. Először a MissionArt Galériában 17 órától Holtvilág, majd 19 órától a Godot Galériában Bestia címmel nyílt meg Gaál József kiállítása. Mindkét helyen túlvilági út.

Még le sem járt a fiatal kritikusok, mentorok és pályakezdők számára kiírt pályázatok benyújtási határideje, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó keretében működő Előretolt Helyőrség Íróakadémia újabb pályázatokat írt ki.

Kábítószer- és internetfüggő világunkban a reneszánszhoz fordulás menedék is. Nádas Alexandra reneszánsz kertjei szimbolikusak, a paradicsomot idézik, a békét, a függetlenséget, a meditáció helyét. A kert és a természet viszonyát látjuk, miként is humanizálható a természethez való viszonyunk. Mi tartja meg a kertünket?

A Partiumi Keresztény Egyetemen 2017. április 25-én A reformáció nyelvi hatásai című konferenciával kapcsolódtak be az 51. magyar nyelv hete – április 24–30. – rendezvényeinek sorozatába. A konferenciát Tőkés László, a PKE elnöke (a hiányában felolvasott) köszöntője nyitotta, majd Szőcs Géza (miniszterelnöki fotanácsadó, a Magyar PEN Klub elnöke), Pálfi József, a PKE rektora, Juhász Judit elnök (Anyanyelvápolók Szövetsége, Budapest) köszöntői után olyan neves személyiségek előadásai következtek, mint: Balázs Géza (ELTE–PKE), Pomozi Péter és Karácsony Fanni (ELTE), Máthé Dénes (BBTE), Vitéz Ferenc (Református Hittudományi Egyetem, Debrecen), Pletl Rita (Sapientia Tudományegyetem, Marosvásárhely), Pölcz Ádám (ELTE). Az alábbiakban Szőcs Géza köszöntője olvasható.

Könyv Kata képeivel szembe megy az uralkodó szemlélettel, tabukat sért, miközben nem tesz mást, csak néz, lát és fest. Adunk magunkra, hol feketére, hol fehérre festjük arcunkat, hol krémmel, hol iszappal. Regenerálódunk, az elveszett, megkopott szépséget őrizzük, óvjuk.

A hangja! Volt egy édes, magas szál a hangjában, amely egyébként a cigarettától mind mélyebb lett az évek során, kicsit morzsás, délutáni hang. Lágy, moll színű hangja volt, földközeli. Amikor még csak vizsgálatokra járt be a kórházba, biztatóan zengett a telefonban. A hang árulja el legjobban, milyen lelki és testi állapotban vagy. Azelőtt hetente beszéltünk vonalason, mert mobilja nem volt. Ő keleti nyugalommal fogadta a legrosszabb hírt. Azért se írom le utolsó beszélgetésünket. Maradjon valami nekem is.

– Akkor meg miért akarsz feltámadni? Minek egy örök életűnek a feltámadás?
– Gondoltam, új életet kezdek.
– Hazudsz.
– Igen, mert én vagyok a Hazugság, a Bűn és a Halál. És ameddig van fény, lesz árnyék is. Ameddig van szeretet, lesz gyűlölet is. Te tartasz engem életben – mondta a Halál. És hozzátette: Ha itt maradnál velünk, megváltoznék. És nem lenne több Isten nélküli hely a világban. Sehol sem. A Seol sem lenne. Nem lennénk Seol, ha teveled lennénk.