Az okkultizmusról, alkímiáról, rózsakeresztesekről és hasonlókról írt könyveknek szép sora van, az egyik remek korai változat épp Szerb Antal Pendragon legendája, ám a világsiker Umberto Eco nyolcvanas években írt opusai, a Rózsa neve és a Foucault-inga megjelenése után következett. Besorolásuk is bizonytalan, a sci-fi a homályos, gyakran áltudományos tartalom miatt, a fantasy viszont a valósághoz való túlságos kötődése okán nem fogadja be. A spekulatív fikció az a platform, ahová nyugodt szívvel tagolhatjuk.

Egy túlélő mindig bűnösnek fogja érezni magát, amiért túlélte azokat, akiket szeretett – Scheer Róbert: Nagyanyám könnyebb álmot ígért című történelmi naplóregénye ezt a lelki mélypontot is alaposan megismerteti, csakúgy, mint a holokauszt egyéb történéseit. A nagyívű regény szerzője nagymamájának történetét osztja meg velünk. Mesélőnk – helyesebben szemtanúnk – a huszonegy éves Meisels Erzsébet, aki bár nem született írónak, az átélt traumatikus események mégis azzá avatták.

Babérkoszorús írónk legújabb regénye különleges alkotás. A könyvet maga a főhős, Tamás „írja” őszintén, kendőzetlenül, egyrészt saját életének azon eseményeiről, amelyek közvetlenül a kötet megírása előtt történtek vele, másrészt ezzel párhuzamosan fájdalmas gyermekkori emlékeiről.

A donaghmore-i kolostorban öt napot vesztegeltek, Cormacet ugyanis leverte a láz, Becsei pedig nem akarta magára hagyni. Eztán nyugatnak fordultak Enniskillen felé. Itt állt egy régi földvár, rajta kőtoronnyal. A katonák bizalmatlanul nézték, a környékbeliek azonban eléjük jöttek, és megérintették köpönyegük sarkát.

– Ugye tudod, hogy híre megy, ha valaki ilyen messzeségből érkezik, mint te? – sandított rá Cormac. – Készülj fel, hogy sokan ott lesznek, mikor a purgatóriumba ereszkedsz.

Csak jöjjenek. Tanúi lehetnek, miként emészt el a tűz…

Nehéz elképzelni, hogy két annyira különböző világnézetű, habitusú ember között, mint Leni Riefenstahl és Balázs Béla, vonzalom ébredhet. A német filmrendezőnő Hitler propagandafilmeseként híresült el, míg a magyar író, filmesztéta kora ifjúságától baloldali érzelmű, sőt hithű kommunista. Mégis, a 30-as évek forrongó Berlinében, ez is – mint szinte minden – lehetséges volt.

Számos tudományos munka jelent és jelenik meg mindkét világháborúról, többségük angolul, a világ nyelvén, és mint a szerző hangsúlyozza, a győztesek földrajzi tartományainak nyelvén. Ha e művekben egyáltalán meg is említik a magyar fegyveres erőket, többnyire csak mellékesen teszik.

Tízezer éve ilyen vagy olyan eszközökkel háborúzunk, ez az idő mégsem volt elegendő, hogy valamicskét tanuljunk, levonjuk tragikus tapasztalatainkból a megfelelő következtetést. – Böszörményi Zoltán tárcája.

1986-ban önkéntesen kivonult az irodalomból, majd szándéka ellenére sem sikerült visszakerülnie a „belső körbe”. Zsarolással beszervezték, ügynökként kollégáiról kellett jelentenie. 1990 és 1992 között országgyűlési képviselő volt, 2012-ben több mint húsz év hallgatás után jelent meg verseskötete. Szokolay Zoltánnal beszélgettünk.

Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regénye az 1910-es és 1920-as évek korrajza mellett két orvos személyes történetébe is beavatja az olvasót. Sörös Erzsébet Borbála írása.

A huszadik század holokauszt-irodalmára egyfajta áldozatközpontúság és eseménytörténeti megközelítés jellemző. Ungváry Krisztián A Horthy-rendszer mérlege című kötete a statisztikai adatok segítségével fogalmaz meg új, az állam gazdasági motivációit feltáró következtetéseket.

Vigaszágon se jön neki össze semmi. Menyasszonya, Kőszeghy Zsuzsika az öreg és kopasz, de gazdag Bercsényi grófnak nyújtja fehér kezecskéjét. Amit meg lehet érteni. Így azután nem maradt más a hosszú évtizedekre, mint a képzelt nővér, és a levélregény. A székely helyszíni tudósító így maradt meg nekünk, olvasóknak.