-
-
Hegyi Botos Attila
Mindent elfogadni
A Sivatag Királynője
Ó, Kedvesség.
Csalatni miért térnél
árnyak templomába?
Hű köveidhez – hiú
képzetek martalékain?
S ugyan – miért ne maradnál
sétáló hajnalod olívaligetében?
Datolyafürtök fürdető szemében?
Követni egy kútba merített
korsót, a gömbölyű csípőn
tovaringó faluvégi reggelt:
csupra víztükrén
a virradat villózásait?
Hovatovább: telnél föl tejjel,
amint a Sivatag Királynője
ureusz óvta, holt városa üszkén:
violaszeg csillagcsokrokkal
calotropisain*? S botor, lám, -
A. Túri Zsuzsa
Ablakodból a fény kifolyik a földre
Síkos földön lépnék az éjbe, hogy érted hajnal jöjjön végre, csak imámmal újra érjem el, azt ki segíthet és tenni mer -
Lőrincz P. Gabriella
Eljövünk a sárral, köddel
Indulunk újra együtt a télbe, s ha nem jössz velem, én akkor is elmegyek. -
Lövétei Lázár László
Szervraktár
(...) Mit nem adnék itt, a mennyben
egy krákogásért,
vagy egy fuldokló köhögésért,
egyáltalán: a szétcigarettázott hangért,
az ordításról nem is beszélve! -
Lőnhárt Melinda, Varga Melinda
Kérgem alá hangyaházak nőnek
Az vagyok,
kiből kirügyezett az elmúlás zöldje,
aki látta a halált, és megölelte -
Lajtos Nóra
Ha már holdvilág csak boldogságunk
legyen a vers, bár halkan szóló, de igaz kétezer-huszonötben. -
Lajtos Nóra
Két őszi etűd
Vége ennek a nyárnak is, üresek a gólyafészkek, üres az ágyam hajnali négy óta, mint aki azt hiszi, ez az utolsó napja, selejtezek, függönyt mosok, élére vasalom az elmúlást -
Rakovszky Zsuzsa
Őszi szonettek
Reméltem, ha az ösvényről letérek, van egy másik világ, ahol beszélnek a néma lények: fű, falomb, patak. -
Lehóczky Ágnes
Medencemonológok
A szerző készülő, Ez nem uszoda munkacímű verseskötetéből. A vers vagy szöveg itt medenceként jelenik meg, amelyben a nyelv és a gondolat – mint test vagy testek – kulturális és fenomenológiai tereken siklanak. Ez az úszómedence a világban való létezés, gondolkodás vagy úszás képlékeny színtere, a gondolkodó psziché játéktere. -
Lőnhárt Melinda, Varga Melinda
A piros öröm, ha vállig ér
Autogén líra - és festményblokk
Sárgán ég az éjszaka ujja -
-
Kupás Virág
A törött dolgokat halk szépség lakja
Olvad a most, a már, a rég, a közös és az egyedül, kinn olvad, legbelül. -
Acsai Roland
Hinta szállt egy régi estén
Szól a tücskök himnusza, kotta-rétjük túl kusza hangjegyekkel ékes. -
