Az ablakos

A kis Odett

A nyurga lány, a kis Odett
táncikál piruettet,
a félelem semmivé lett,
a nézőtérről is ő a legszebb.

Partnere egy szenvedélyes,
kifejlett, harci bálna –
párosuk egyformán érez,
készek a parti bálra.

Tapsolnak piros bohócok:
Mi szép volt! Vissza, vissza!
S unottan tépi a kócot
egy fonogató klarissza.

A gyám

Nem lehet más, mint a szélütött
katicabogarak gyámja, 
messziről kiált: Állj! Mert lövök!
Ám a hírt némán felzabálja

két egymásba illő állkapocs.
Az anatómia ismét jól működ’.
Sőt, meg is lök néha, szólva: Bocs!
Ne félj, círóka, ez csak könnyű köd.

Nagybácsi lenne? Nem hiszed.
Csak eltűnő elevenség.
És el ne áruld senkinek, 
kit gyámolít a szent ég.

 
Az ablakos

Az ablakos, az ablakos,
a lépcsőházi főokos,
ő tudja nyitni -csukni tán
azt, mi fenn terem a fán…
 
Az övé három-négy emelet,
hol terelgeti a legyeket,
s néha-néha odacsap,
ahol engedni kezd a csap.

És ott búg a békés váltómotor,
mely a kényes füstbe botol,
s sáppad a cipőn a boksz,
köhögni nem ajánlatos.

S lengenek a klasszikus redőnyök,
az ablakos int, de ő dönt,
van aki felszáll, ha rámutat, 
s a légben kíván Jó utat!