Emu

sörkeri tisztázás

annamáriától elvették a gyerekeket,
sanyi meghalt. bogi lambadázni jár
a helyi tánciskolába. péntekenként
megdicsérgetjük a csöcsös pincércsajt,
hogy a szeméből a tűz ki ne vesszen.
különben nyugdíjban vagyunk két éve,
nagy habbal isszuk a pikoló sört 
koradélután, míg kitart a vénasszonyok 
nyara a főtéri teraszon. túráztatjuk
a pofánkat a lenge járókelőkön. 
a kocsit elkobozták, mikor
jugoszlávián keresztül hoztuk volna haza. 
már akkor a „p” rendszámmal basztatták 
az embert. whiskyt vittünk a vámosnak, 
mire valahogy mégiscsak sikerült 
hazavergődni vele. azért más
világ volt, ment a mutyi, a zsírozás, 
a liszt. a koordinálatlan bürokrácia
kiskapuinak voltunk a névtelen császárai.
azt várjuk most is, a helyi orvgazda
motyóját hátitáskából kínálgató dadogós 
félkegyelműt. hogy kioktassuk a törtaranyárban
is túlárazott aranynyaklánc, pecsétgyűrű,
meg az automata rolex kapcsán. ha valami
mégis lepattan, fiatalok vagyunk újra, okosak,
dörzsöltek. Diadémmal fejünkön, kisnyugdíjas császárok.

emu

az októberi hétvégén gombászó család 
egy vérszomjas emut fedezett fel
a mecsek erdejében. nincs ebben semmi 
meglepő, a családok már csak ilyenek,
gombászni járnak a színes őszi lombok
alatt. a világ második marhanagy
madara ott kaparászott a fonnyadozó
avarban, majd fenyegetőleg, széttárt
kacska szárnyaival, zsiráfhosszú nyakával
igyekezett még hatalmasabbnak tűnni.
a rémült család felé csattogtatta 
dinoszauruszokat idéző fekete csőrét. 
az apa kamaszlányaival előbb hátrált, 
majd a gombákkal teli kosarukat 
hátrahagyva kimenekült a tisztásra. 
mivel a pécsi állatkertben nem tartanak 
ilyen madarat, ezért feltételezték, 
hogy valamelyik közeli tanyáról
szökött meg az emu. az apa felnézett
az égre, ahol gyülekező darvak 
köröztek hosszú vándorútjuk előtt,
és arra gondolt, hogy talán most 
van itt a legutolsó esély világgá 
menekülni ebből a reménytelen, 
vegetáriánusokat megremegtető 
délutánból.