Ugrás a tartalomra

 

Olvasni se lehet úgy, mint tegnap, de írni soha

(1900. július 15.–1979. június 19.)

1900-ban született Passuth László, anyám nagy kedvence, minden regénye a polcon sorakozott. És nem esik jól. Rosszul esik a rálátás, ha rálátás. A világ megy, az ember hal, kikopik, ha író, ha bármi. 
Néhány éve a könyvtár rendezésekor újra Passuthra, ellenőrizendő, én vagyok-e hülye, aki nyilván nem figyelt fel valami fontos, olvasócsábító varázslatra.
A legendás Rézkorral kezdem. Hátha nem értek valamit, önéletrajz, majd ő segít, hátha segít. Ötven oldalig megy. Mondom most, és majd mondom még nyilván: az élő nyelv túllép minden klasszikuson, az aktuális irodalom fütyül az időpocsékoló-tájleíró klasszikusokra. Belőlük él ugyan, fölfalja őket, rájuk emészt, saját íveibe helyezi, akár a saját bélrendszerbe, de leneveti. Nem köll, nem vállalja az aktuális irodalom. Az aktuális irodalom tempójához szokott olvasó is alig. Olvasni se lehet úgy, mint tegnap, de írni soha.
Így van ez jól.
A Rézkor dögunalom. Proust is, Passuth is a vidéki tanárnők őszi-téli olvasásigényét elégíti ki. Odakint az ősz dúl hideg esőivel, majd elzárja a világot a tél méteres hóval, a tanárnő üldögél a duruzsoló kályha mellett, kocog kezében a kötőtű, oda se néz, nem számolgatja a csomókat (téli zoknit köt, még nincs zokniipar), a kislámpa alatt elhelyezett vastag regényt olvassa a szemével, köt, lapoz, olvas. 

Szegény anyám így csinálta. Éppen így. Néha megrakta a tüzet. A bíborbanszületett, a Mexikó, az Aranyködben fáznak az istenek, a Monteverdiről írott regény többnnyire karnyújtásnyira, a legközelebbi polcon várakoztak.
Sajnálhatom, hogy nekem nem ment, egyetlen mondata nem fogott rajtam, annak ellenére, hogy anyám kedves könyvein, ha nehezen is, de mindig átrágtam magam, pedig Passuth hosszú évtizedeken át az egyik legolvasottabb magyar író. Passuth ott volt minden lakásban (igaz, Berkesivel és Szilvásival egymáshoz lapulva testvéri békében -
Lektűr és dráma = Szilvási Lajos ).

Budapesten születik, szülei Kolozsvárra költöznek, egyetemi tanulmányait ott kezdi, de már Szegeden szerez állam- és jogtudományi diplomát, hogy aztán harminc éven át legyen megbecsült banktisztviselő, hivatalnok. Minden bizonnyal a kevés izgalommal kecsegtető banki munka okozta, hogy az írói pálya útirajzokkal, történelmi kalandregényekkel kezdődik. Móricz Zsigmond nógatására írja meg az Esőisten siratja Mexikót című regényét, a legismertebb regényét, benne azték birodalmat meghódító konkvisztádor, Hernán Cortez útját, harcait, keresztényi rafinériáját.

A spanyol történelem mellett a magyar is kedvelt területe. A Sasnak körme között címmel Zrínyi Ilonáról, azután a Báthoryakról a Négy szél Erdélyben + a Sárkányfog, II. Endréről Hétszer vágott mező címmel, Zsigmond királyról a Tört királytükör címmel írt regényt.

Passuth László (Budapest, 1900. július 15. – Balatonfüred, 1979. június 19.) író, műfordító.

Kitüntetései, JA-, Kossuth és egyéb irodalmi díjai nincsenek. Többféleképpen értelmezhető állapot. Talán nem kérdés, Passuth hogyan élte meg. 1948-ban sokakkal egyetemben kizárják az Írószövetségből, 1956-ig álnéven ír. 1945 és 1960 között a Magyar PEN Klub főtitkára, ami különös helyzet, ha egyszer kizárták.

Kapcsolódó: Lektűr és dráma = Szilvási Lajos

Művei:

  • Eurázia (regény, Bp., 1937);
  • Esztergomi symposion (tanulmányok, Bp., 1937);
  • Esőisten siratja Mexikót (történelmi regény Hernando Cortezről, Bp., 1939);
  • Nápolyi Johanna (történelmi regény, Bp., 1940);
  • A lombard kastély (regény, Bp., 1940-1944);
  • A bíborbanszületett (történelmi regény, Bp., 1943);
  • Forgóajtó (regény, Bp., 1944);
  • Felhő és oázis (regény, Bp., 1946);
  • Fekete bársonyban (történelmi regény, Bp., 1946);
  • Idegenek (regény, Bp., 1949);

  • Sasnak körme között (történelmi regény Zrínyi Ilonáról, Bp., 1956); A mantuai herceg muzsikusa (történelmi regény, Claudio Monteverdiről,Bp., 1957);
  • Négy szél Erdélyben (történelmi regény a Báthory családról (Báthory István és kora), Bp., 1957);
  • Lagunák (történelmi regény, Bp., 1958);
  • Megszólal a sírvilág (regény, Bp., 1959);
  • Édenkert az óceánban (regényes útirajz, Bp., 1959);
  • Sárkányfog (történelmi regény a Báthory családról,(Báthory Zsigmond és kora), Bp., 1960);
  • A harmadik udvarmester (történelmi regény, Bp., 1962);
  • Ravennában temették Rómát (történelmi regény Nagy Teodorikról, Bp., 1963);
  • Aranyködben fáznak az istenek (történelmi regény, Bp., 1964);
  • Kutatóárok (önéletrajz, Bp., 1966);
  • Madrigál (történelmi regény,(Carlo Gesualdoról),Bp., 1968);
  • Rézkor (önéletrajz, Bp., 1969);
  • Örök Hispánia (útirajz, Bp., 1969);
  • Hétszer vágott mező (történelmi regény, 1-2. k., Bp., 1970);
  • Nápoly (ismeretterjesztő könyv, Bp., 1972);
  • Találkoztam Esőistennel (útleírás, Bp., 1972);
  • Gyilokjáró (önéletrajz, Bp., 1973);
  • Tört királytükör (történelmi regény,Bp., 1974);
  • Emlék és folytatás (regény, Bp., 1975);
  • Tornyok árnyékában (cikkek, tanulmányok, úti jegyzetek, Bp., 1977);
  • Barlangképek (önéletrajz, Bp., 1978);
  • Medúzafej (történelmi regény, 1979);
  • Víz tükrére krónikát írni (történelmi regény, (Mo. 1540-1571 között), Bp., 1980);
  • Tíz esztendő tető alatt (önéletrajz, Bp., 1981);
  • Anselmus (történelmi regény, Bp., 1983).
  •  
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.