​​​​​​​Március 20-án tartották a Parnasszus költészeti folyóirat XXXI. évfolyama első számának élő bemutatóját a Nyitott Műhelyben. A szám centrumában ezúttal Vörös István költői, próza- és drámaírói munkássága áll.

mint hattyú úszik eléd,
rád sziszeg, ha közel merészkedsz.

Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is.
Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron.
Közreműködnek: Tallián Mariann és Lázár Balázs

Sárga virágok falából
nézel rám a vakolat alól.

„...összeszedem az apró részleteket / a képeslapot a készülék rácsa mögül / a tábori posta pecsétjével / a kék csíkot a fehér abroszon...” – Ivan Wernisch versei Vörös István fordításában.

Mikor veszi elő a sakktáblát Vörös István, lepipálja-e valaki táncban Áfra Jánost, ki látja Kemény Istvánt nevetni – Fehér Enikő és Ráday Zsófia négykezes naplója a IX. Hajdúböszörményi Írótáborról

A megváltás egy örök pillanat - Az Irodalmi Jelen húsvéti szonettkoszorúja

Ezer este múlik ezer estre,
a vérem csak hull, hull, egyre hull,
különös fantommal csatázom,
orvul gyilkol és kegyetlenül:
a láthatatlan Nagyúr.

Nem utópia-e vajon a közép-európaiság gondolata akár politikai, akár kulturális értelemben? Vajon meg lehet-e haladni az önelvű nemzeti irodalomkutatást, s felülírni a regionálissal? Mit kell egyáltalán összehasonlítania az összehasonlító irodalomtudománynak? Többek közt ezek a kérdések is szóba kerültek a Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle új számának bemutatóján a Kelet Kávézóban.

Az Irodalmi Jelen versösszeállítása ‘89 karácsonyának emlékére.

Tájszürke világban időz
gyík, légy, fölvizezett éjszaka,
megerjedt nappal.

A mi közönségünk nagyon jó volt, zseniális. De azt vettem észre, hogy jó az egész országban. A nézők, a hallgatók, az olvasó, a szurkolók. Jó mind. Szabadnapjaimon magam is színházakba rohangáltam, sorban álltam ennek a Hrabalkának a könyveiért csütörtök reggelenként a bolt előtt, amikor az új könyvek érkezni szoktak. Akkor még nem sejtettem, hogy majd odaszokik hozzánk, és minden érdekes ötletünket és emlékünket elszívja az agyunkból.

Július 17., hajnali 2 óra 48 perc, amikor elkezdem a naplóm a táborról,  legtöbb ismerősöm Kis Grófóra, Korda Gyuri bácsira vagy PIXA-ra (illetve ezek tetszőleges arányú egyvelegére) mulat az ország valamelyik pontján hősies fesztiváltúlélőként.