Bíró Tímea

    Bíró Tímea 1989 decemberében született Szabadkán. Csantavéren nőtt fel, majd az újvidéki Filozófiai Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett egyetemi oklevelet 2013-ban. Azóta Szabadkán él, összművészeti esteket szervez, és rengeteget olvas.

    Első verseskötete 2017-ben jelent meg a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában A pusztítás reggelei címmel. A Hét Nap hetilap újságírója, a Képes Ifjúság külső munkatársa, valamint a Szab-way Színházi Szervezet művészeti titkára és közönségszervezője. Néhány versét szerb nyelvre is lefordították. 2016-ban a Quasimodo Költőversenyen oklevelet kapott. Idén elnyerte az Irodalmi Jelen 2017-es költészeti díját. Világítótorony kereső és szeretné, ha mindig lenne elég idő az írásra.

    Ladik Katalin a következőképp ír a fiatal költőről: „Már az első néhány vers olvasása után felvillanyozódva kiáltottam fel: Költő született! A kötet elolvasása közben egyre inkább megbizonyosodtam ebben. Bíró Tímea a fájdalmas gyermekkori élményeket költészetté emeli, rácsodálkozik, ám mégis természetesnek veszi a szegénységet, a kirekesztettséget, a betegséget, a halált. Bíró Tímea verseinek olvasójaként megköszönöm, hogy él, és verseket ír.”

     

  • Bíró Tímea

    A béke elveszítése

    külön külön
    de megfagyunk reggelre

  • Bíró Tímea

    Gyönyházfényű álmatlanság

    aki korán elveszít ajtótól ajtóig zuhan összemosódik a belépés a kilépéssel nem tudja hova érkezik távozik sovány lesz  illatos hajú lányok zongoráznak a bordáin
  • Bíró Tímea

    Sötétben tapogatózás

    ha szabad így kedves Sándor szavaljuk éltetjük magát de mi nem ismerjük a hazát csak a szorongást ami a köldökzsinóron jutott át amikor a vajúdás hangját elnyomták a bombák amikor a gyermek és az infláció együtt növekedett amikor a háború megerőszakolta az országot
  • Anyák napi kortárs versek

    Anyám szeretett egy férfit, az az alkoholt szerette, én meg anyámat szerettem. A férfi ütött, anyám kiáltott, én sírtam, a nap sütött, a május temetett. Nincs elég zsebkendő a világon.

  • Bíró Tímea

    Ajtót nyit rájuk a félelem

    nyitott tenyeredben mélyülnek az árkok
    hullanak ki és be az emberek az éjszakák
    besötétedett a gyümölcsben a magház
    darazsak kopogtatják a villanykörte üveglapját
    ne hagyd a szilánkokat a földben
    félbevágná a bogártesteket
    a sűrű szövetű menedéket
    a szelíd halottak álmát

  • Bíró Tímea

    Megkoronázott félelmek

    ha nem káromkodtak a szerbek

    aranysárga magyarországot
    kentünk a kenyérre
    a szegedi szalámi úgy tapadt a krémre
    mint az anyajegyek a bőrre

  • Bíró Tímea, Lennert-Móger Tímea

    Mind ég

    Négykezesek a nyárra
    A nyár magával visz valamit. Mindig. Harmat-meleg. Halál-forró ondó. (F)okozatok. A nőben csak arccal a földnek fogalmazódtak meg. Sokat sétál. Benne a valóság. Esztelen part. Okos folyó. Bárhol vagy. Bármi jó. Éhes évszak. Elnyomja benne a múltat. A jövőt. Jelen lenni a nyárban. Nincs idő. Ideje. Ki szabja meg. Ki szól bele. Vele.
  • A versíráshoz szükség van a tűzre, a vízre, a földre és a levegőre

    Bíró Tímeával, az Irodalmi Jelen költészeti díjas alkotójával beszélgettünk

    Ne akarjuk minden leírt szövegről azt hinni, hogy az vers. Ha valamit leírunk terápiás céllal, az még nem jelenti azt, hogy költők vagyunk. El kell távolodnunk önmagunktól ahhoz, hogy költészetet műveljünk, de én is még csak kísérletezgetek – Bíró Tímeával, az Irodalmi Jelen költészeti díjas alkotójával beszélgettünk.

  • Bíró Tímea

    Mínuszokat vagdos beléd az élet

    Hosszú

    (részlet)

    porcelánkészlet a tested amit markolva lehet csak függőlegesbe
    tüntetőlegesen összezárnak az izmok a szemek mintha ettől
    könnyebb lenne nekem pedig épp nehezebb már csak hátráltatni
    tudod az embert tudom nem direkt elveszett az irányítóképességed
    szeretném lehalkítani a fájdalmat az elvékonyodott és kilyukadozott bőrfelületen
    termésekről mesélek neked hogy mennyi
    lett a barack a meggy és lesz majd valamennyi körte
    facsarom neked a gyümölcslevet ha megéred

  • Bíró Tímea
    Bíró Tímea

    Ég és föld alá

    Edittől  kérek kölcsön az abortuszra
    ő meg mindig velem ásatja el a kiskutyákat
    kölcsönös nálunk minden rettenetet
    néhány havonta együtt temetünk
    az abortusz után sosincs étvágyam
    de Edit mindig belémerőszakol
    egy szelet tejfölös kenyeret hogy
    ne legyek színültig üres
    amíg a kölyköket a föld alá lapátolom
    véresre sírja a szemeit és szidja magát
    amiért nem ivartalanította a kutyát
    háromezer dinár de sosincs pénze rá
    mert mindig az abortuszomra költi

  • Bíró Tímea
    Bíró Tímea

    Az óra járásával ellentétes irány

    Az óra járásával ellentétes irány

    kiteregetett halottaim nektek hány
    kenyérkatona jutott egy napra
    amíg a föld felett éltetek
    a konyhában várom be a gyalogosokat 
    vontatottan és kiszáradva érkeznek
    mindnek megvan a sejtbe illő helye

  • TOP 10 – 2018. szeptember

    Az Irodalmi Jelen szeptemberi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

  • Petőcz András, Bíró Tímea, Pethő Lorand, Török Panka, Tamás Dorka és Lakinger Tibor

    Tengerváros

    Tengerváros

    Petőcz András

    A tengert kimondani

    nem sikerül kimondani a tengert, nincsen rá szavam,
    tudom, mit jelent a szó, víz, és ismerem a só ízét is,
    sok-sok H₂O-molekula is gyakran takarja bőröm,
    de a tengert elmesélni biztosan nem tudom

    valami városban vagyok, azt mondják, tengerparti,
    tengerparti város
    , így mondják az itteniek, akik
    szinte nem látnak semmit abból, ami körülveszi őket,
    nem látják, hogy valamiféle kékség terül lábaik elé

  • Irodalmi Jelen

    Szabadkai csillagok – Bíró Tímea versei

    azt mondták fehér ingbe
    de az olyan mintha ünneplőbe
    és nem akarom még jobban
    a mellébe gombolni a rákot
    azt mondják hátul félbevágják
    nem kell hogy összeérjen
    a halál félbevágja az élőket

  • Irodalmi Jelen

    Várakozó ütem – Bíró Tímea versei anyák napjára

    fel kéne ásni a kertet
    kikapálni anyámból a szomorúságot
    hogy újra verni kezdjen a szív
    a betonfal résein keresztül
    leselkednek befelé a kutyák
    a csontjaira fáj a foguk
    miközben kiásom az anyám
    felettem esőt nevelget a táj

  • Zichy Mihály illusztrációja
    Irodalmi Jelen

    Arany János-ankét – az Irodalmi Jelen szerzőit kérdeztük a kétszáz éve született költőről 3.

    „Nem igazán értettem, hogy hogyan működik a vers, csak éreztem a frissen szűrt tej ízét a számban, a madárlátta után való kutatás izgalmát, és ahányszor a szomszéd nagy eperfáját láttam, még évekig a fülembe csengett a mama hangja. Nemcsak Arannyal volt ez első találkozásom, hanem élettel töltött irodalommal is” – Arany János női szemmel.

  • Irodalmi Jelen

    Kolozsvári kikötő – Varga Melinda verstudósítása az E-MIL háromnapos irodalmi maratonjáról

    A hajókat lengeti a kolozsvári kikötőben a szél,
    egyszer volt egy tenger, hullámverését messzire viszi
    a tél eleji szél, talán valóság, talán fikció,
    valahol kikötött három Kárpát-medencei hajó.

  • Irodalmi Jelen

    Párnát polcol feje alá a halál – Bíró Tímea versei

    Az ecsetet végighúzom
    a melleden,
    eltakarom a tumor
    szürkületét a szív felett.