Szabadkai csillagok – Bíró Tímea versei

Líra, Költészet

Bíró Tímea

  Szekáry Zsuzsanna: A rákos ember imája 

 

Szabadkai csillagok 
Bíró Tímea versei
 
 
A tagadás cselekvése
 
Ásatás
 
Blöki mindig elássa a csontot, és hetekkel később megkeresi, hogy jóllakjon vele. Edit szerint isten azért temette anyámat a föld alá, hogy kiássam, így akarja elérni, hogy kutya legyek. Napok óta figyelem Blökit, és egyre jobban együttérzek vele.
 
 
Gyász
 
A csutkaszedés közben belemarkoltam a fészerben egy döglött kispatkányba. Kiáltozva szaladtam be, és a hányingerrel küszködve kértem anyámat, hogy vágja le a karomat. Anyám nevetett miközben sajnált, majd kiment teleszedni a vödröt. A fészer mögött a patkányanya nem menekült, nem rombolt, tűrte, hogy dolgozzon benne a gyász.
 
 
Zihálás
 
A part legalján voltunk, amikor jobbra nézve megpillantottuk a tűzbe borult házunkat. Megijedtünk, hogy valami rosszat tettünk, próbáltunk hazarohanni a csúszós úttesten. Nem értettem, apám, hogy ihatott annyit, hogy felgyújtsa a házat. Odaérve láttuk, házban sötétség, apám a kocsmában. Egyre jobban féltünk a világosságtól.
 
 
Fulladás
 
Kedden és pénteken este Bözsi néniéktől hoztuk a friss tehéntejet. Ültünk az asztalnál, nem volt otthon kenyér, ezért csak tejet kanalaztunk tejbeaprított kenyér helyett. Anyám bekötözött kézfejjel számolta a repedéseket a faasztalon, ismét az ólajtón csattant a lélek. A légyragasztóról beleesett egy légy a tányéromba, és nem volt kenyérhegy, amire felkapaszkodva megmenekülhet.
 
 
Ültetés
 
Edit ma nálunk alszik, hogy egyenletesen lélegezzen. Nem engedik hazamenni, mert a szülei szíjat hasítanának a hátából. Egész éjjel korog a gyomra, de reggel nem éhes. Jóllakik rémálmokkal. A gyámhivatal majd keres valakit, aki magához veszi Editet, és nem sajnálja tőle a reggeleket és az életet.
 
 
Dagály
 
képzeld anyám
milyen viccbe botlottam ma
kedden tartják
a mellrák elleni 
világnapot
hirdeti a sajtó és a gyógyszertárak
hogy lesz vizsgálat előadások sokasága
mert szabadkán is annyi a daganat mint 
az égen a csillag
nem győzünk haladni a sok csomópontban
de gombolja csak vissza az ingét gyorsan
mert a közkórházban nincs lehetőség 
mammográfiára
hónapok óta be van dögölve a drága
úgyhogy növessze csak szépen tovább
azt a borsószemifjat hadd barátkozzon 
a tüdővel a májjal
szétterülnek a női bokák között az 
elszaporodott csillagok
a szabadkai daganatok
 
 
összeomló ruhásszekrény
 
nem szégyen a merülés gyermekem
s míg én tovább egyensúlyozom a felszínen
anyám nyitott szájába rákok özönlenek
egy életre-halálra elfoglalják a testét
erre a súlyra azért van szükség
mondja isten hogy ne szálljak el
magát óvja mert tudja ha felérnék hozzá
kiszabadítanám az összes anyát katonát
másodpercek alatt lakatlanná változna a mennyország
ha tudnám anyám hogy egyszer boldog menyasszony leszek
az életemet már most neked adnám
nem tudom mi akad meg folyton a reggelekben
mint a fedő amikor melegítené a fazék tartalmát
de mintha a oxigénhiány folyton ledobná
nem törik csak ütődik
nem szakad csak gyűrődik
nem hal meg csak haldoklik
amíg ő alszik én rombolok
négy óra harminckét perc ébredésig
nem jutottam el az ágyig
így a párna helyett az előszobában
nyerítettem bele anyám halálába
várják a ruhákat a patológiára
de annyi kedvenc ruhája volt
és csak egy teste egy halála
azt mondták fehér ingbe
de az olyan mintha ünneplőbe
és nem akarom még jobban
a mellébe gombolni a rákot
azt mondják hátul félbevágják
nem kell hogy összeérjen
a halál félbevágja az élőket
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése