​​​​​​​Ez a bor ritka, sajátos, nemes, erős akaratú ugyanakkor engedékeny, és végül befogadó. A magyar szó klasszikus jelentéstartalmának leginkább megfelelő. Ezt a szavunkat értjük a legkevésbé, vagy inkább a legtöbbféleképpen. Fontos esszét olvastam Tamás Gáspár Miklóstól, melynek címe „Magyarok voltunk”.

Tudom lesznek, kik nem értik, de akinek van füle hallja, Cattaro teátruma felett a csillagok felé suhanó üzenetet, amelyet ez a színdarab küldött el. Még friss az élmény! Üzenem Szörényi professzornak, és drága Mesteremnek: a Múzsák halhatatlanok, a Kar énekel, Galilei elpusztulhat emberi mártíromságában, de a kék Adria felett dicső ének száll: a költészet halhatatlan! Üzenem a Hercegnek, üzenem a zentai remetének, üzenem a Tavinak, üzenem az igaz embereknek, a tudomány megcsalhat, az illúziók elragadhatnak, de a költészet halhatatlan!

A pesti gangon lakik egy költő. A gang csupa sárga falak közé zárt szerelem, csupa barna ablakkeretbe foglalt élet. Az ajtókon át kicserélik egymást a sorsok. Kezet nyújtanak néha, vagy lehajtott fejjel tovaszaladnak.