Noszlopi Botond Hangadó e reggeli forgatagban a város szinte észrevétlen benned csak egy gondolat van kizársz minden mást egészen a gondolat nem tudod hogy honnan jött és hová tarthat valami nagy szövettestből kitépted majd visszavarrtad előtte még átmostad jól kiszínezted keretezted s csak erre a mai napra felöltötted jelmezednek Pihenő nézem a fenyvest álmatag a dombtetőt az ágakat felhőket húz a szél felém fény ragyog át az ég szemén milyen rövid e pillanat a nap lemegy a tó befagy s ha elszámolok hetvenig hetven év közben eltelik Egyetemes kétség azt kéred, hogy bízzak benned, de hogy tehetném, ha szemem és fülem megcsal, ha tapintásom mögött érzékeny csillagködök húzódnak, a részecskék apró kivetülései mímelik jelenemet, és hiába töröm agyam kifulladásig, ha közben az anyag valami antianyaggal játszik, és aminek látszik, nem az semmi sem Izolált egység utcafrontról hátsó ablakokból kinézek egy szűk csatornán a szűrt fényből egy keskeny sávra túl a láthatatlan formán túl a nem hallható sávok hullám-mintázatain két ízhatás keresztmetszetében mely az édes és a keserű súlypontban mikor hová tolódva tapintok egy kontúrt mely egy öl egy én-idom az én határaim amiről tudom hogy néhol találkozik azzal ami nem én vagyok miközben föloldódom teljesen a föl nem fogható síkbéli hömpölygő adatfolyamban

Arcot a versnek című rovatunk karácsonyi hangulatú videóverssel bővült. Vendégünk ezúttal Noszlopi Botond volt.

üvöltenek a farkasok elvéthettem a századot

szeretném elnyelni a félelmeidet, ahogy fekete lyukak nyelnek el üstökösöket.

„Lábujjaid újszülött ötösikrek.

Terrakotta törzsüket csókolom.

Tükrös gyöngyház-feje van mindegyiknek.

Hideg patak fut végig combodon.”

(Faludy György: XXXIV. Fülledt éjszaka, 2)

Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is. Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron.

Ezer este múlik ezer estre,
a vérem csak hull, hull, egyre hull,
különös fantommal csatázom,
orvul gyilkol és kegyetlenül:
a láthatatlan Nagyúr.

Lányok érzékeny haja lebben át a
zátonyok közt, s izzik a Nap melírje
távoli fürtben.

Asszonyom, hát mit tegyek? –
elme elhagy, terv bedöglik,
minden hűhó mindhiába,
ugrálhatok, le se néz rám,
kötelem csak negyven centi,
talán fölmetsszem a vénám?

"De vajon mi hatna hasonlóan magára Örkényre? Ahogyan saját korában, úgy ma is csupán a valóság. Noszlopi Botond bizonyára erre utalt, amikor az Örkény besírna címet adta több szempontból is 21. századi novelláskötetének. Üzenete világos: az egypercesek születése óta eltelt évtizedek során, bár egyes témák átértékelődtek, másokat újak váltottak fel, közös létezésünk mindvégig „megőrizte abszurdalapanyag-jellegét”." – Frei Gabriella kritikája.

Az Irodalmi Jelen szeptemberi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Az Irodalmi Jelen nyári körkérdéssorozatával szeretnénk megmutatni olvasóinknak, milyen is egy költő nyara, ezzel is közelebb hozva olvasót és költőt. A második körben NOSZLOPI BOTOND válaszait olvashatják.

 

Ha módodban állna időutazni, melyik klasszikus poétát hívnád meg magaddal nyaralni, hová utaznátok, és miről beszélgetnétek?

Két fiatal költő, akik tudatosan kerülik a költőnő megnevezést – hogy miért, arra is választ kaptunk az estükön, amelynek vezérfonala az erotikus költészet volt. Varga Melinda és Viola Szandra felolvasása után őszinte és felszabadult beszélgetés bonatkozott ki líráról, testiségről, női- és férfimúzsákról.

Tobolszkból
rabok halálhörgését sodorja át a szél...

Az Irodalmi Jelen csapata október 4-én, népes közönségével együtt ünnepelte 15. születésnapját a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Komoly és vidám felolvasások, slam és vetítés, ünnepi falatok – beszámolónk a helyszínről, sok képpel.

Engem a tenger érdekel,
a hűvösség ígéretével,
a könny ízével,
a vízbe fúlt föníciai tengerésszel.

a paprikapalánták egyébként is kényesek,
olyanok, mint minden palánta és érzés,
a semmiből jönnek, de mihelyst kissé kinyílnak,
már óriási elvárásokat támasztanak az élettel szemben:
ez kell nekik, meg az kell nekik,
és ha nem kapják meg, úgy állnak bosszút, hogy
kihalnak.

A Bereg Bár gyertyafényes lugasában kelt életre Krúdy lányszöktetése, Kosztolányi és Csáth Géza küzdelme egy szabadkai lánykáért, Karinthy és Böhm Aranka csatározása – és más izgalmas szerelmi drámák, amelyekről Fráter Zoltánnal beszélgetett Noszlopi Botond.