Ez már a hegy, az elvetélt álmok,
a tóban fürdőző lányok, a hold.

Muszka alakjai identitásuktól megfosztott, arc és név nélküli, vegetáló lények. Verseinek nyers őszintesége letaglózó erejű, nemcsak magányba taszított szubjektumai szenvedik el a veszteségeket, hanem időnként az olvasó is kap egy kecses, de határozott tőrszúrást a bordái közé.

Heverni szerettem s nézni az eget
S míg szemem előtt felhők
S rajokban legyek
Mézes csókjával altatott el a dél

Bármilyen műfajban alkot, úgy tűnik, Muszka Sándor mindig nagy fába vágja a fejszéjét. Az irodalomkedvelők többsége Sanyi bá című humoros prózakötetére figyeltek fel, ám azóta két új, „komoly” hangvételű verseskötete is napvilágot látott. Tavaly megjelent Szégyen című könyvének bemutatóján jártunk Székelyudvarhelyen.

Muszka Sándor líráját nem ajánlom nyári olvasmánynak, de ajánlom esős napokra, amikor van időnk több órát is versekre áldozni. Ezek a versek segítenek közelebb kerülni saját belső világunkhoz, őszintébbek, sebezhetőbbek, de sokkal emberibbek leszünk általuk. Verset olvasni kicsit terápia is, lelki szanatórium, ahol mi magunk vagyunk az orvosok.

Fejük fölött a nap,
fejük fölött a hold,
mögöttük ezeregy éjszaka.
Marcangolja csontjaikról a húst
az impotens szerető.

Kő gurul, csobban, ezer szerelmes
apró hullám kel, lankad, majd elsimul,
leülepszik a felkavart iszap,
a tó
már nem emlékszik rá.

A Szégyen versszereplői a pokol tornácáról érkeznek, a feneketlen dögkútból, onnan, ahonnan nincsen visszaút, ahol az átkozottak élik végnapjaikat, kiket a föld sem fogad szívesen magába, nem látják már meg soha, s tán nem is óhajtják a napfényt. Elfelejtenek embernek lenni, árnyékvilág az övék.

Démonokkal veri a kártyát,
vért köhög fel.

Muszka Sándor új könyvében korábbi prózakötetének, a „székely egyperceseket” tartalmazó Sanyi bának az előtörténetét ismerhetjük meg. Szilveszter Dániel flekkenfalvi költő rájön, hogy a nép nyelvén kell szólnia, ezért elkezdi megírni humoros írásait. 

Ki akarunk jutni a fényre,
gyümölcsök ízét, virágok illatát,
a napot akarjuk, emberek voltunk,
és nem változtat semmi ezen.

Az Irodalmi Jelen szeptemberi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Egy napra még visszatér a nyár,
végigbiceg a kórházfolyosón,
csattog a mankó, ahogy elhalad,
mit kerestek itt,
hol a madár se jár.

Szente Anita jegyzete Muszka Sándor és Orbán János Dénes humorestjéről – és az estről készült videófelvétel is megtekinthető.

„Olyan kötetet vehetünk a kezünkbe, amely olvastatja magát, s érdemes megfigyelni azt, hogy a szerző finom szociológiai megfigyelései hogyan csapnak át karikatúrába, paródiába, szatírába, görbe tükörrel bemutatandó a könyvet is inspiráló közösséget.” – Muszka Sándor A lusta dög című könyvét Molnár Dávid elemzi.

Varga Melinda verses beszámolója Demeter Szilárd, Muszka Sándor és Kubiszyn Viktor kolozsvári kötetbemutatójáról

Miért kell Kukorelly Endre szerint élvezettel olvasnunk; a székely humoreszk; mágikus realizmus és képlékeny valóság; Bartis Attila és az írói szabadság; igazságos volt-e Mátyás király, s milyennek látta őt Janus Pannonius; álarcok, maszkok és literatúra – az idei Kolozsvári Magyar Napokon hedonistaként vetettük bele magunkat a kulturális-művészeti és irodalmi programokba.

Könyvheti körképünknek a harmadik részéből megtudhatják, hogyan dedikáltak szerzőink, Muszka Sándor, Pál Dániel Levente és Varga Melinda az Irodalmi Jelen standjánál, milyen izgalmakat tartogat Kiss Judit Ágnes új nagyregénye, illetve hogyan kötődik a próza a tangóhoz.

Muszka Sándor A lusta dög című kötetéből közlünk egy részletet. A kötet a 88. Ünnepi Könyvhétre jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában.

az asztalra szórta nyugtatóit
ez szilva
ez körte
ez barack
ez málna
ez virágoskert
ez a gyerekkor