Még mindig igaz az állítás, hogy a fiatal Karinthyról tudunk a legkevesebbet. Noha az utóbbi években számos verse került elő a huszadik század első-második évtizedének elfeledett folyóirataiból, arra kevésbé lehetett számítani, hogy halála után több mint nyolcvan évvel még kéziratban lappangó verssel is megörvendezteti olvasóit. Az eddig ismeretlen költemény Osvát Ernő hagyatékából került elő.

Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is.
Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron.
Közreműködnek: Tallián Mariann és Lázár Balázs
Szeged, június 3. – 11. óra Somogyi-könyvtár, Dóm tér 1–4.

Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című remekművének néhány szemelvényével kedveskedünk olvasóinknak a Holt költők társasága című rovatunkban.

„Ha az ő csöppet sem feminista elbeszéléseit olvassuk, megértjük, mit érezhet egy férj‚ midőn olyasmi történik vele, amelyről egy Déry nevű fiatal pályatárs csak élete alkonyán mer beszélni.” – Temesi Ferenc tárcája.

Az Irodalmi Jelen szilveszteri kirakós játéka versekből, novellákból – pajzán, könnyed, okos, vidám és kőkomoly szövegekből. Lehet bakugrani és láncra fűzni. Szemezgetni és szortírozni. Nyitogatni és mentegetni. És linkelni. És linkelni.

Az itt következő összeállításban néhány írást válogattunk ki a „sokhúrú cimbalomként” játszó, hol komoly, hol kacagtató, hol elgondolkodtató Karinthy műveiből.

Már gyermekkorában átutazott a Föld középpontján, később saját koponyája körül kelt útra, és amiképp a humorban nem ismert tréfát, úgy filozófiája is elképzelhetetlen a humor nélkül. Idén június 25-én 125 éve annak, hogy megszületett.

2009 augusztusától erősebb tempó, naponta váltott lovak, rövid pihenők, ahogyan ezt a net-folyóirat követeli. Érdekességek, pletyka, hivatalos le- és felirat, ismert és elfeledett közhelyek, a tények közt felfedezhető látványos és láthatatlan összefüggések után kotorászva vég nélkül. Cédulák, jegyzetek, nyomatok, kiollózott újságcikkek, külön havi dossziék mindaddig, amíg az egész rá nem borul a dolgozóra, ha el nem ugrik.

​​​​​​​1912-ben soha nem látott és megismételhetetlen zárótűzzel robban be az irodalomba. Két novelláskötete, az Esik a hó, és a Ballada a néma férfiakról jelenik meg. Ugyanakkor az Együgyű lexikon, a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye, és ami az ismertséget hozza, az íróparódiák gyűjteménye, az Így írtok ti. Karinthy századeleji írásait általában nem ismerjük az Így írtok ti kivételével, nekem szerencsém volt, Karinthy anyám nagy kedvence, mindent elérhető kötetét, válogatását megszerzi valamiképpen.

​​​​​​​Lehet, hogy valójában csupa nyál ország vagyunk, ahol európáznak, hozsannáznak, rókáznak? Nem merem elhinni. Elteszem a lapot, elkezdek félni az olyan tördelőktől, akik apró betűikkel csak a fejlécen rejtik el, hogy mi fut alatta. Az olyan paródiáktól, melyek önállóan is életképesek. Az olyan költőktől, akik jobbak, mint az eredeti. – Sultanus Beatus tárcája

Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban arról ír, hogy a polgári házakban Karinthy paródiagyűjteménye pótolta a kortárs irodalom olvasását. Tehát a polgár számára a kortárs irodalom a XX. század elején éppen úgy, mint ma, a tegnapi "arctalan nemzedék". A polgár kifejezetten igényli, hogy megmondják neki, ki a jó író, kit kötelező olvasnia. Nyilván időtakarékosságból. A magyar polgár a XX. század elején is folyamatos időhiányban szenved, éppen úgy, mint a XXI-ben.