Szeretettel várjuk olvasóinkat, szerzőinket, barátainkat szeptember 30-án a Belvárosi Művészeti Napok keretében rendezendő folyóiratestünkre a TAT Galériába!

És mindenütt a pénz.
Lépni sem lehet nélküle.
(Panaszt panaszra vet az elme,
a semmi halma kavarog a képlékeny élet-vegyületben.)

– Látja, már levettem a maszkot. Pucér az arcom.
Így nézek ki. Elnyertem a tetszését?

De mi a szépség, mester,
ha ösztön és indulat,
a mindig és soha
építi a lélekben az alagutakat?

„ma a fák közerkölcse kifogástalan
ma nem tüntetnek a kormány ellen
ma a háború vércséi vijjognak felettünk
s tömött sorokban vonul fel a félelem”

Gitárkísérettel is megszólaltak Szokolay Zoltán és Vesztergom Andrea versei az Írók Boltjában, az Irodalmi Jelen délutánján. A Bottal a fövenyre és a Szünet a semmiben című köteteket mutattuk be.

A budapesti Lengyel Intézetben vendégeskedett Aleksander Nawrocki lengyel költő-író-műfordító, akinek ötvenéves írói jubileumára interjúkötete jelent meg. A költőt Csisztay Gizella és Cséby Géza mutatta be.

„A kötet számos verse megindító vallomás, számvetés. A lírai én egyre bátrabban néz szembe a megmagyarázhatatlannal: megpróbálta életét egésszé formálni, így már nemcsak része az egyetemes létezésnek, hanem egybefogója is. Így lesz Majorana néhány sora „csöpp halhatatlan”, és tulajdonképpen ez volt a cél.” – Böszörményi Zoltán legutóbbi verskötete Mosonyi Kata olvasatában.

Ahol egyszer megaludt az ember, / lenyomatát megőrzi a tér

„Ezek a hiányok a hazátlanság, az elhazátlanodás állapotát is hangsúlyozhatják. És akár ennek pótléka lehet a szellemi élmények sokasága, a magyar nyelv, a magyar kultúra. A haza tehát ott van, ahová a magyar irodalom, a kultúra és a nyelv segítségével magunkkal visszük, akár egy barbadosi karácsonyon a bőröndből előkerülő verseskötetet.” – Böszörményi Zoltán legutóbbi verseskötete a kritikus tenyerén.

„A Majorana-versek tagadhatatlanul a magány himnuszai. A lírai alany (nem találok erősebb kifejezést): rohadtul magányos. Mintha ama bizonyos fa, melyről a gyümölcsöt leszakasztottuk, nem a tudás, hanem inkább az azzal járó magány fája lett volna.” – Orbán János Dénes írása Böszörményi Zoltán Majorana a tér tenyerén című kötete apropóján

Laik Eszter írásaiban a szépirodalmi novella és az aktualitásra építő szöveg egyensúlyát találjuk. Az Irodalmi Jelen könyvek sorozatában megjelent kötetéről a szerzővel Böszörményi Zoltán író, főszerkesztő és Mányoki Endre beszélgetett az Írók Boltjában. Csanda Mária tudósítása a kultúra.hu-n.

A létezést az idő apróra tördeli,
türelmes virágok arca szűri át a fényt.
A tengerből páraoszlopok magasodnak
a málladozó ég felé.

én azt ígérem
szorgalmasabb türelmesebb leszek
az idén sem váltom meg a világot

miáltalunk vagy
mi teáltalad lettünk
nem hagysz el minket
amíg mi nem akarjuk

mintha a múlt
a kisiklott szándék
a szentimentális útvesztő
célkitűzéseink közé tartozott volna

Az októberi ünnepi hétvégén szerkesztőségünk nekivágott a Vajdaságnak, hogy a Híd Kör „Kultúrpass” című eseménysorozatának nyitó alkalmán az újvidéki Művészklubban vendégeskedjen, és bemutassa az Irodalmi Jelent.

Miként ütközik az illúziók álomkastélya a kemény valósággal? – A Regálban megörökített láger eredetijének szomszédságában, az osztrák fővárosban beszélt emblematikus könyvéről Böszörményi Zoltán az ott élő lengyelekből és magyarokból álló közönségnek.

A 2014-es Könyvhétre jelent meg Böszörményi Zoltán Majorana a tér tenyerén című verseskötete. Ehhez az olvasó ajándékba kap egy DVD-t, amelyen Böszörményi Zoltán mondja el Katedrális az örök télnek című kötetének összes versét. Most ebből láthatnak egy 5 perces válogatást.

A 85. Ünnepi Könyvhét utolsó hétvégi napján sem fogyatkozott meg az olvasók és a dedikálók hada - fényképezőgépeink is kattogtak, hogy megörökítsék a jó pillanatokat. Képriport vasárnapról.