Suttogok, pedig kiáltanom kéne,
ébressze szavam
hazámat, e szelíd vidéket,
kitartásra biztasson,
téged is, aki még érted a magyar szót:
megmaradni, ez a küldetésünk,
mindenáron megmaradni,
mint soha nem múló fény kése az éjben.

Ma kérdez a nemzet, felel rá a költő, forró derűt ír az idő homlokára. Imát és hazát hord fellázadt szívében, Petőfi, Arany lírai bizománya. Arad csillagvárában Damjanich hallgat.

a gazdagságot szépséget
másra testálta
ne kísértse rang
(gőgös hatalom)

Január 21-én, csütörtökön 18 órakor a TAT Galériában az Irodalmi Jelen lapszámbemutató estjének vendége Berka Attila lesz. Gitáron közreműködik Hegyi Botos Attila. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Minél kitartóbban nézzük a semmit,
annál inkább megvilágosodik
létünk értelme

„Attól, hogy olvasás nem sok volt az évben, a vágy megfogant bennem, mint asszonyban a második jövevény. A következő könyvekhez lett volna kedvem, ha lett volna időm.” – Boldog Zoltán tárcája

Az Irodalmi Jelen szerkesztősége Böszörményi Zoltán, Gömöri György és Varga Melinda versével búcsúzik Makkai Ádámtól, a lap főmunkatársától, a kétszeres Kossuth-díjas magyar költőtől, műfordítótól. A versek a költő nyolcvanadik születésnapjára íródtak.

„Unom a téridőt” – vallja Böszörményi Zoltán, mert amitől az ember nem tud megszabadulni, azt könnyen megunja, így kénytelen együtt élni rögeszméivel. A József Attila-díjas költő Lábatlan idő című új verseskötetének kolozsvári bemutatóján a metafizikai fogalmak, a költészet lehetőségei és a filozófia mellett szó volt a meghívott prózai munkásságáról is.

Jürgen Becker német költő Pajták a határban című verseskötetét mutatta be az Irodalmi Jelen az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Böszörményi Zoltán és Hudy Árpád a kortárs német irodalomra is kitekintettek beszélgetésükben.

Az Írók Boltjában mutatta be a Kalligram Kiadó Böszörményi Zoltán új verseskötetét, a Lábatlan időt. A szerzővel Mészáros Sándor, Hudy Árpád és Orbán János Dénes beszélgetett a versírás természetéről, újrakezdésről, alkotói színterekről és elődökről.

Az Irodalmi Jelen lapszámbemutatóval egybekötött budapesti estjén elválaszthatatlan testvérként karolt egymásba klasszikus zene és kortárs szépirodalom, háttérben – képzőművészeti aláfestésként – a TAT Galéria legújabb műalkotásaival.

Szeretem, amikor az utazás, amelyre invitál, továbbelmélkedésre késztet. Vagy éppen szomorú vizekre terel. Én is keresem a választ: vajon „mennyi öröm / és türelmetlen várakozás / fája száradt ki” bennem már eddig is? És mennyi fog még? – Bege Magdolna tárcája

Szeretettel várjuk olvasóinkat, szerzőinket, barátainkat szeptember 30-án a Belvárosi Művészeti Napok keretében rendezendő folyóiratestünkre a TAT Galériába!

És mindenütt a pénz.
Lépni sem lehet nélküle.
(Panaszt panaszra vet az elme,
a semmi halma kavarog a képlékeny élet-vegyületben.)

– Látja, már levettem a maszkot. Pucér az arcom.
Így nézek ki. Elnyertem a tetszését?

De mi a szépség, mester,
ha ösztön és indulat,
a mindig és soha
építi a lélekben az alagutakat?

„ma a fák közerkölcse kifogástalan
ma nem tüntetnek a kormány ellen
ma a háború vércséi vijjognak felettünk
s tömött sorokban vonul fel a félelem”

Gitárkísérettel is megszólaltak Szokolay Zoltán és Vesztergom Andrea versei az Írók Boltjában, az Irodalmi Jelen délutánján. A Bottal a fövenyre és a Szünet a semmiben című köteteket mutattuk be.

A budapesti Lengyel Intézetben vendégeskedett Aleksander Nawrocki lengyel költő-író-műfordító, akinek ötvenéves írói jubileumára interjúkötete jelent meg. A költőt Csisztay Gizella és Cséby Géza mutatta be.

„A kötet számos verse megindító vallomás, számvetés. A lírai én egyre bátrabban néz szembe a megmagyarázhatatlannal: megpróbálta életét egésszé formálni, így már nemcsak része az egyetemes létezésnek, hanem egybefogója is. Így lesz Majorana néhány sora „csöpp halhatatlan”, és tulajdonképpen ez volt a cél.” – Böszörményi Zoltán legutóbbi verskötete Mosonyi Kata olvasatában.