Az égen átúszó felhő nem csupán a napot mosdatta fel, de a vén Jakabnak is letörölte homlokáról a haragot. Lecsípett egy szép, napos oldalán feltűnően rozsdásodó forma, fehéres sárga szemet, és botjától megszabadított kezével megemelte a csüggeteg fejet: felhívta a férfit ismét a lejtőre.

Pezsgett és fodrozott, nyaldosta lábam,
szandált is hínárból fűzött nekem,
két marék kezemből formáztam tálam,
s kortyolva prüszköltem életvizem.

Mikor az ifjú vezér kissé úrrá lett fájdalmán és kábultságán körbenézett. Az erdő közepén, egy évszázados fenyő tövében feküdt puha moha, és szúrós áfonya ölelésében. Ahogy beleszívott a kora reggeli friss levegőbe, a szokásos gyanta és fanyar talajillat mellett valami ismeretlen, és meglehetősen idegen illatot érzett.

Amíg a csöbörben egyre gyűlt a langyos, gőzölgő tej, és mindkét egerésző cirmos szelíd törleszkedéssel kérte a maga részét belőle, ő arra gondolt, hogy az újságban valójában minden a gyűlöletről és fájdalomról szólt.
Hogy minden jóslat egybevág a világvége eljöveteléhez, hogy ránk szakad az ég, hogy összeomlik a naprendszer.
Hogy félni kéne.
De ő nem félt.

Állatok mártíromsága, Emberemlékezet, Tengernyi sokadalom

Ha az embernek fáj a föld,
mert tisztátalan, mocskos és használhatatlan,
sőt: fogyóban a folyóvize,
alakítsa át a holdat akkor,

Mostantól kezdve máskor is kijárt verebekre lőni. Nem tudni, miért, talán másoktól hallotta, de úgy tekintette őket, mint kártevő, ártalmas lényeket, amelyeket el kell pusztítani. A zöld-sárga, elegáns kis cinkéket soha nem próbálta célba venni, a folyton gugúkkoló gerléket sem. A fecskék még csak eszébe sem jutottak.

Fáj

Járom a hegyeket naphosszat, és ezen
gondolkodom. A faluban azt mondják, árva
vagyok, de én ebben nem vagyok olyan biztos.

Ressentiment, 2014

A fekete üröm (Csernobil), Erdő, "Lasst tausend Blumen blühen!"

egy rét dér
egyharmad harmat
egy arctörölte könny
egy csepp tengermélyébe
hullajtott éjszaka

Nefelejcs

Föld

Idővel lett egy kis földünk, amin gazdálkodhattunk. A bátyám hamar megtanult kaszálni, én meg szedtem a markot, vagy forgatni, takarni jártam a rétre. Ahogy a nap a levágott füvet szárította, úgy villával először a rendet megfordítottuk, kis idő elteltével több rendet egybe raktunk, majd kisboglyákba hordtuk. A munka olykor fárasztó volt, de sohasem unalmas.

Évgyűrűk, GMO-szörny, Velünk élő hulladék

Felhők lécei közt átsurranó Nap-szikrák
borítanának gondosan, ha hagynád.
Sivár vidék, üres fészek, lakatlan barlang
ahogy tátongó szívedből árad a visszhang.

Omen, Olajkép, Úton

A Földgolyó egymástól távol eső tájain, eltérő földrészeken hihetetlen
burjánzásnak indultak a növények - Brazília, Argentína pampáin éppúgy,
mint Európa, Új - Zéland, Óceánia vagy Észak-Amerika területein.
E kivételes természeti jelenség alól az örök jég birodalma sem volt
kivétel: Grönland, az Arktisz és az Antarktisz kutatói is hasonló
dolgokat jelentettek.

Fogytán már édes ízem, s türelmem,
zavaros, mérges, keserű lettem.
Rozsdák nyelnek, vér-eres vízcsapok,
érzem, apadva visszavonulok.