Ez ádáz, álruhás, sziszegő lény,
Kit nem izgat az irtózatos tény,
Hogy levegőnk egyre-másra fogy,
S a víz is, mit óhajtunk, de hogy?

Fán ha rigó tollát
borzolja a szél,

Mert ilyen az ember. A saját kényelmével törődik. A szélhez és vízhez hasonló megújuló források erejét lebecsüli, s ehelyett korlátlanul pazarolja a nem megújuló, véges készleteket. Kizsákmányolja a természetet; kérdezés nélkül veszi el azt, amiről úgy hiszi, szüksége van rá.

Cím nélkül

Így félj, hogy úgy írj,
ahogy senki előtted.

Utolsó mentsvár, Rettenet, Tonglen

A telep fölött az ég gyakran sötét a rendszeres szeméttelep-részek lángjaitól és azok füstjétől. Az itt élők nap mint nap kapcsolatba kerülnek a termelődő gázokkal, metánnal, a kidobott anyagokkal. Már a hajnali órákban elkezdenek kutatni a fémek, elektronikai alkatrészek, műanyagok és gumi után, és eladják őket.

Igazad van, bébi! A boldogságot nem adják ingyen! Meg kell dolgoznunk érte. Cselekedni kell! Ez a mi egyetlen esélyünk. Nem tegnap, nem holnap – ma! Versenyt futva az idővel. Ez egy dinamikus csapat, amely a legjobbakból áll. A szakma krémje vagyunk. Meg tudjuk csinálni. Rajtunk múlik. Nem az emberiségen, és nem is a kibaszott Greenpeace-en.

Gyere lavina, óriás hegyekről!
Dörög az ég. Ordíts, tisztíts!

A gyermekek iperednek.
A kamaszok siherednek.

Térerő, Páratlan

Só

4 darabos sorozat

A szobában egyre mélyebb és valamiért hangosabb a sötétség. Így érzem és kész. Az ördög felém néz, csattog a szemfogával. Ő tart itt minket, már világos.

Arra felé viszem óvva a nyájamat, arra amerre,
Pásztorok őrzik a lángokat este ilyenkor az éjtől.
S nézz oda mekkora csillag az! Ott az egünkön…

Kanópusz III., Az ember az állatnak is fáj

Nézd nagypapa egy bálna

Amíg az öreg élt, és betöltötte a ház, az udvar és a hegy minden zugát, amíg a szem ellát, nem volt dolgom vaddisznóval, őzzel, nyúllal. Nem volt dolog a vadhússal.

Hiába újságolta nekem, hogy mennyire új és mennyire kényelmes, én még mindig a szekéren jobban érzem magamat, amikor a finom fenyvesi levegő átjárja frissen pödrött bajuszomat. Nem kell nékem se levegőkondi, se semmi!

A fagy a hideg rossz vendég
S a csüggedt Föld a búcsúját várja.
Készül csendben a halálra, s
A félelem szorítja fáradt kezét.