Ugrás a tartalomra

Jelige: Berzsenyi 36 – Szívperegnek, Arany-kor, Apámmal naplementre

Jelige: Berzsenyi 36
 
 
Szívperegnek
 
 
                                                                                       - szeptameterben is 
 
 
Hú de világosodik körtéllnek az éjszaki estveli fények
szentjánosbogarak tovatűnnek a nyáron alant noha kényest…
 
 (ébredezvén álmodozom
 ábrándosan ébredezem)
 
…szándokom ő ama földi halál, ha halálos e gömb e golyóbis!
nyár hava volt tudom élve találsz de ha mégse’ ha… ott a folyó is 
 
(ábrándon túl ébredezem
álmodozom kék-e-hegyen
amoda szép a szán
oda ha szán, valaha szán)
 
…játszva irandani ejtve a lét tetején. Csakis itt leli kedvét  -
számtani  lét a halál csudaszép! – elrejtem a hószinü’ medvét
 
 
                                                                         xxx
 
 
A gyermekek iperednek.
A kamaszok siherednek.
 
Emberek hihetegleg
ha holtak is, vihetetleg.
 
 A hírek kiperegnek. 
 A hernyók hiperednek.
 
A kígyók viperednek.
De a madarak, a madarak! :
 
        csiperednek.
 
 
 
 
 
Arany-kor
 
 
Talán eltűnünk hirtelen,
mint a vadveszély, s a vadkor.
 
Vadnak születni ott túlzottan
túlnan volt, akkor.
 
Hol őzek űzetnek,
űző vagy magad is – rabkor!
 
Harag zúg harangkor,
Harang zúg haragkor.
 
Szándokom temérdek,
és ama szép szándok
 
őzlábbal telített:
vadász-nék, vadászok.
 
Talán eltűnünk hirtelen,
mint a korveszély, s a ’kor-hely’
 
Kosztolányi Dezsős,
Jó’s Attilás korban:
 
poeta doctussal
nincs volt van vadveszély,
 
decemberi légben
jőhet új szembeszél.
 
Vadnak születni vadveszély. De akkor
 
vad-vadaknak túlnon eljő,
vad-vadakkal szemben élő,
szemmagasban szentbeszélő,
tenmagaddal szembenéző
angyalokkal úgyis eljő -
 
az Aranykor.
 
Ha az:
Petőfi arany.
 
(2012. december, a maja világvége után)
 
 
 
 
 
Apámmal naplementre
 
 
Apámmal egyszer nagy kedveletre
lementünk a tóra naplementre.
 
Sejtelmesen sűrű, tiszta volt a tó,
szelíd, mint Ő, ó, mégis biztató;
 
mint mikor ótlan könny – hiúz-szem emberét
nem találván, s helyét –, úgy áradt szerteszét.
 
Kanyargott ott út is bizonnyal, makadám.
’Dobjuk bé a horgot’, szólott az apám,
 
s a földből hajnalban kiásott férgekkel
megtűzdeltetett a bot, háltunk Szentlélekkel.
 
Lógtak hát a férgek, horgon, benn a tóban,
(sirályok csaptak a szákra, elfutóban),
 
remélvén, mind harcsa hálónkba haladik -
ám reggel keszeggel sem telt a faladik.
 
’Éccaka mit kezdhetsz egy vén forradalmárral?’
 - naplementre mentünk, mondom, jóapámmal -,
 
’Ötvenhatot másodjára árulták el’, mondta,
Bal szeme villámlott, jobb szeme gondolta:
 
’Ilyet a Jóisten sem hibáz hiába,
ruszki zászló alatt Csehszlovákiába’!
 
 
 
Hétéves ésszel hát bocsájtassék meg:
keszegek helyett harcsákra emlékszem,
 
midőn mind’ keszegnek foga és szárnya nőtt,
démonálmim szerént mindenik ’elrepőlt’.
 
Apámmal azóta is e harcsákat irtjuk:
’kilencszázhatvannyolc augusztusát írtuk.
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.