A Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) kevesebb pénzt költött a szerzői jogdíjak kifizetésére egy év alatt, mint amennyi az egyesület elnökének éves bruttó bére lenne. Hogyan bánjuk a közpénzekkel a kultúrában?

Ez év június 13-án Nickelsdorf (a hajdani Miklósfalva) községben adták át Szőcs Géza költőnek, a Szabad Európa Rádió egykori budapesti irodavezetőjének az osztrák hadsereg tisztikarának Lovagkeresztjét. A kitüntetés alkalmából szervezett rendezvénysorozaton nagyszámú egykori keletnémet menekült vett részt. Alább közöljük Szőcs Géza rövid beszédét, amelyet a Lovagkereszt átvételekor mondott.

A Tat Galéria folyamatosan mutat be fiatal alkotókat, ezzel is támogatva a kortárs képzőművészetet.
A mostani tárlaton Tóth Veronika és Tomcsik Judit kapott lehetőséget a bemutatkozásra, tárlatuk címe: Palimpszéria. Kik vagyunk?

"S noha nem tisztem nekem dicsérni Sándor bátyámat, mégis el kell mondanom, olyan életet mondhat magáénak, értsd: olyan verseket írt, amelyek nyelvünket, értsd: világunkat beragyogják. S ha ugyanezzel az érzéssel térnék vissza én is majd az anyanyelvbe, én lennék a legboldogabb a világon." (Sántha Attila)

Tölg-Molnár 1970-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, melynek 1987-től tanára. Az absztrakt művészet lírai jellegű, expresszionista ága jelentette számára pályáján a kiindulópontot (Jackson Pollock, Antoni Tapies és Arnulf Rainer). Eltávolodva a hagyományos táblakép-festészettől, geometrikus alakzatokhoz fordult visszafogott színvilágú, horzsolásos, karcolásos és csurgatásos faktúrájú műveiben.

"Igen jó karban lévő, mozgékony és szellemileg friss, idősödő férfiú nyolcvanadik születésnapját ünnepelhetjük 2014. április 3-án. A családi tortákon és gyertyákon túlmenően szülővárosában, Budapesten rendezett konferencia előadói is ünneplik őt, sorra véve: mit tett le az asztalra mint költő és műfordító, milyen értéket képvisel a polonisztikai és történész-kutatói munkássága."

„Az Irodalmi Jelen oldalán 2014. március 21-én jelent meg a Belharcok a vajdasági Magyar Tanszéken című írás. Mivel a szöveg témája engem is érint, szükségesnek tartom, hogy kifejtsem a saját álláspontomat.“ Novák Anikó reakciója.

Jött, mint a vadvirág a réten – Arany Tibor, egy ’56-os pesti srác élete címmel jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában Vennes Aranka szerkesztő-riporter kötete. Néhány jellemző részlettel, illetve Pesty László méltató szavaival szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét e megindítóan tanulságos könyvre.

Pinczehelyi alkotó módon kapcsolja össze a nacionalizmust és a patriotizmust. Nem akar viszályt és viszálykodást, és öniróniával tekint a magyarkodásra, a műveltséget lebecsülő magatartásra.

Az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének oktatóját, Patócs Lászlót jogilag és etikailag is vitatható eljárással távolították el az intézményből. Az érintett a nyilvánossághoz fordult, és beszámolt a tanszéken folyó hatalmi harcokról.

Szőnyi Zsuzsa volt évtizedekig a „háziasszonya” a római magyar kulturális és művészeti élet irodalmi szalonjának, a „Triznya-kocsmának”, ahol számos híresség fordult meg az évek során. – Részletek a március 17-én elhunyt Szőnyi Zsuzsa naplójából, a Római teraszból.

Az idei március 15-e alkalmából megpróbáltunk egy időkaput nyitni a 20–21. század és 1848 között. Arra kértünk kortárs költőket, hogy ajánljanak olyan alternatív Nemzeti dalokat, amelyeket szívesen küldenének az egykori forradalmároknak és a ma olvasójának is. Áfra János, Debreczeny György, Hegedűs Gyöngyi, Hegedűs János, Lennert Tímea, Marczinka Csaba, Orcsik Roland, Varga Melinda és Vass Tibor válaszait olvashatják.

Bollobás Enikő kötete a kortárs magyar irodalomelmélet termésének egyik rendkívül izgalmas teljesítménye, ezt mutatja be Hegyi Pál.

A tekintélyes lengyel irodalmi lapban, az Odrában a főszerkesztő, Mieczyslaw Orski az alábbi írásában méltatta Böszörményi Zoltán Láger című regényét, amely nemrég jelent meg Lengyelországban a neves költő és műfordító, Aleksander Nawrocki átültetésében.

Böszörményi Zoltán, Sárközi Mátyás, Makkai Ádám, Gömöri György és Mányoki Endre írásaikkal köszöntik a 80 éves Kabdebó Tamást.

Négy fa – egy magányos Mezőn –
Terv nélkül
Vagy Rend nélkül –
Tétlenül áll – méltósággal – mint az uralkodók

Szép és fájó; lírai és felkavaró; tragikusan drámai és igézetesen felejthetetlen. Hogyne őrizném hát minden könyvét, egytől egyig, mind a tizenkilencet – sorra az erdélyi (Irodalmi, Kriterion, Dacia, Kultúra, Irodalmi Jelen, Polis) és a magyarországi (Szépirodalmi, Kortárs, Felsőmagyarország) kiadóknál közzétetteket.

Kabdebó Tamás alkotói és kultúra-közvetítői pályájának újabb csúcsát hódította meg Brendan Kennelly verseiből készített válogatásával.

Az irodalom fő célja számomra, hogy élmény többleteket adjunk másoknak, mintegy bővítve az általuk megélt tapasztalatokat. Haklik megkísérelte, hogy a rejtett és olykor szimbolikus élményeket is feltárja, és az olvasót az élvezet növelésével gazdagítsa. Bizonyított.

ámuldoztunk rémüldöztünk amikor ismeretlen halászok zavaros vizekbe vetették hálóikat és kifogták hozzátartozóink (szüleink? nővéreink? társaink? kedveseink?) fejetlen csonka kőszobrait egy szó sem szakadt ki belőlünk kilincsekre tapadt ujjakkal késtük le az utolsónak vélt rohamot is mert csókot sütöttek arcunkra a júdások makulátlan pilátusok útleveles mikulások