Ne higgyük, hogy a kreatív írás tanítása modern találmány. Szorgos irodalomtörténészek izzadságos munkával páratlan csemegékre bukkantak: alig van olyan klasszikusunk, aki ne kínálta volna szolgáltatásait egy-egy folyóirat hirdetésrovatában. – Veretes hirdetésirodalom, filológiai kétségekkel, kérjük, kíméljenek!

Mit mutattak meg az arkangyalok a jövőből Raszputyinnak?
Mit válaszolt a cár Raszputyin figyelmeztetésére?
Sikerült-e a látnoknak Clémenceau-val tárgyalnia?

Mogorva, békétlen, helyét nem lelő ember volt és rosszkedvű. Talán sértett is. De talán csak látszat lehetett ez: aki valóban és mindenestől mogorva, nem képes Chopint hitelesen játszani, és nem képes leleményesen, izgalmasan és élvezetesen főzni. Az ízeket, aromákat, színeket, szavakat, jelentéseket kombinálni, és újrakombinálni.

Elolvastam leveleteket. Sajnálatos módon a sértődött, fölényes, kioktató és helyenként patetikus hangnemet választottátok, így újabb, ám ezúttal nehezebb forduló következik.

Január 22-én, Marosvásárhelyen 18 órától a Museum Caféban a Magyar Kultúra Napja keretében: Élni vagy megélni? Irodalom és egzisztencia. Kerekasztal-beszélgetés. Beszélgetőtársak: Bálint Tamás, Nagy Attila, Láng Orsolya. A beszélgetést moderálja: László Noémi. Közönség: 35 fő.

Szakmai beszámoló az Erdélyi Magyar Írók Ligájának 2012. évi irodalmi rendezvényeiről

(2011. május 12.–2013. Április 04.)

Leveled olvastán elsősorban az nem világos számunkra, mihez képest, pontosabban milyen korábbi gyakorlathoz, szokáshoz vagy az E-MIL vezetői által az elmúlt tíz évben tanúsított megnyilvánuláshoz mérten tartod NAGYNAK az általad ezúttal tapasztalt hallgatást, mint ahogyan az sem, pontosan mire gondolsz, amikor az E-MIL „vezetőségének” tagjaival kapcsolatban, nevek megjelölése nélkül, tehát általános érvénnyel sunnyogásról és suttyóságról írsz.

Felemás érzéssel olvasom OJD nyílt levelét, nem mintha kifogásai legtöbbjével nem tudnék élni, egyetérteni, sőt.

Mint a közelmúltban kiderült, idén az E-MIL díjakat sem tud kiosztani, mert a Méhes-díj kuratóriuma úgy döntött, hogy elhalasztja a díj kiosztását, valamint nem kívánja azt az E-MIL égisze alatt megejteni.
Miért is történt mindez?

Engem úgy alkottak meg, hogy mindent tudjak. Nem dicsekvésképpen mondom, de én valóban csúcs vagyok. Ahogy egy francia király, XIV. Lajos mondta volna a helyemben: A csúcs én vagyok. Már egy leheletnyi érintéstől is beindulok, s egy szempillantás alatt teljesítem a parancsokat. S akkor még a dögös dizájnomról nem is beszéltem. Mert nemcsak, szuperintelligens vagyok, hanem észbontóan szép is.

Ebben a jövőképben egyedül az vigasztal,
hogy már unokánk is túl lesz a negyvenen,
így neki is voltak élhető évei,
mert ami ezután jön, az maga a pokol.

A Hegyvidéki Galéria csoportos kiállításának címe: Határ-esetek. A tudományban a határterületek és a határesetek a legizgalmasabbak, összetett és átfogó tudás kell, hogy értelmezni lehessen a jelenségeket a senki földjén. A kiválás is határ-eset. 13 (Utolsó vacsorára való utalás lenne?) művész alkotásait veszem szemügyre. Az alkotók közös vonása, hogy egyaránt MAMŰ-tagok. A MAMŰ mozaikszó, Marosvásárhelyi Műhely, ill. a MA születő MŰvek rövidítése. Kölcsönzött név, mivel 1978-1984 között Marosvásárhelyen működött hasonló elnevezésű művészeti társaság.

Három író – Kemény Lili, Spiró György és Szőcs Géza – olvasta fel esszéjét az orosz íróról szeptember 26-án Budapesten, a Terror Háza Múzeumban. Az alábbiakban Szőcs Géza szövegéből közlünk részleteket.

Nem hallotta?! Vegye már le azt a mocskos mancsát a földi maradványaimról, különben szétverem a pofáját a lábszárcsontommal! Mégis, hogy képzelik?! Hát már itt sem lehet nyugton az ember?!

A Tisza valamit most magyarul suttog
És én mégis mindent, mindent értek,
Mert a lengyel jaja ott a Nyemen partján
Ugyanaz és mindig ugyanaz a vétek –

Az Olvasás Éjszakájának szegedi látogatói egy közös novellát írtak 2013. szeptember 13-án. Cikkünkben megtekinthetik az alkotást az eredeti kézirat fényképeivel együtt.

Nógrádiné Kiss Magdolna képeinek sajátossága, hogy bennük az eltűnés, az elanyagtalanítás, a transzparentálódás, az áttűnés, a szimuláció kap nagy szerepet. Azonos jelhordozó közeget látunk, a lépték alig különböző. Ebben a közegben a viselkedés formái változnak ugyan, mégis úgy érzem, a karakteres figurák mozgása, állása, tartása közös vonásokat hordoz és takar.

A dátum fogalommá vált Amerikában: 9/11, WTC Twin Towers, New York. A 2001. szeptember 11-i, meghökkentően sikeres al-Kaida-támadás politikai – és immár történelmi – vetületeit sokan elemezték és vitatták világszerte, de lélektani hatásával annál kevesebben foglalkoztak. A kivétel Alan Britt. A katasztrófa utáni évben írt verseiből összeállított kötete az Egyedül a szörnyű mindenséggel (Alone with the Terrible Universe, Cypress Books, USA, 2011).

Fura ez az egész. Majdnem egy évig fontolgattam, mit tegyek azzal, akit gyűlölök. és most, hogy az első gyilkosságon túl voltam, egy óra elég volt, hogy elhatározzam, elteszem az útból Virágnét. Hiszen ha ő nincs, helyreáll a terveim szerinti rend. S meg is tettem, habozás nélkül. Azt hiszem, túl könnyen határoznék most már egy-egy életről. És higgye el, kedves Gaál, van még néhány, akitől szívesen megszabadítanám a világot.