Láncot alkot köztünk a túlélő vágyakozás. Mindenki máshova gondol, mégis ugyanoda: haza. A haza idővel egyre soványabb lesz. És diszrofiás. Mint mi és a betegség szó, melyet botolva ejtünk. Majd oszlásnak indul. Akár a girbegörbén, grimaszokba merevedett, ruhátlan, mosdatlan, csontbőr fogolytárs-tetemek.

Az Irodalmi Jelen Karácsonyi Zsolt tanulmányával emlékezik Bréda Ferencre, lapunk szerzőjére, több szerkesztőtársunk közeli barátjára.

Pontosan száz éve ért véget az első világháború – a nagy világégés, mintha csak a bibliai özönvíz párjaként lépne fel, hangsúlyozva az iszonyat fokát és egyetemes jelenlétét a világban. A 6. Interferenciák színházi fesztivál válogatott előadásai az emlékév jegyében a háború jelenségére reflektáltak, s a világégés óta eltelt időről beszéltek. A november 22–30. között lezajlott kolozsvári fesztivál eltérve az előző évek gyakorlatától (hisz a korábbiakban tizenegy-tizenkét napig tartott), kilenc napon át a kortárs színpad kiemelkedő európai képviselőinek alkotásait vonultatta fel, olyan neveket tüntetve fel a színlapokon, mint Eimuntas Nekrošius, Toni Servillo vagy Luk Perceval. A következőkben a fesztivál műsorából szemelgetek.

Csönd térde roppan,
mázsás a magány,
múlt nyarak arca
néz vissza a tóból,
emlékek, mosoly, táj.

Az ágyba
egy mondatot viszek, mely élni visszarántott.

Böszörményi Zoltán versével búcsúzik az Irodalmi Jelen Kányádi Sándortól.

Isten elhallgatja, kit és miért költ lenni –
s hogy miért hagy lehullni mást.

A nyolcadik Kolozsvári Ünnepi Könyvhét nekem még csak az első, mert alig egy éve élek Erdélyben. A magyarországi könyvhetektől, könyvfesztiváloktól sosem vártam azt, hogy begyökereztessenek a városba és a hely szellemiségébe. De most nem tudok mást figyelni, csak azt, hogy mi és ki visz beljebb, közelebb, mi tehet – nem másvalakivé, hanem mégiscsak – ittenivé.

Lőrincz P. Gabriella, Pénzes Tímea és Varga Melinda verseivel köszöntünk minden Édesanyát május első vasárnapján, Anyák napján.

Ég a szülőágyon egy szépasszony arca,
kövér páracseppek legelésznek rajta.
Ki a kezét fogja: mintha Toldi Miklós,
a rádióból meg segít tolni Meat Loaf.
Elfordul az orvos, mert fogó kell neki,
ugyanis a baba ököllel törne ki.
Nem látja így senki, hogy tartja az ujját:
ahogy a tömegek Black Sabbathra zúzzák.
A másik kezét is kidugja, és rátol,
mintha fesztiválon bújna hálózsákból.
Elkapja a doktor, mielőtt leesne,
felsóhajt a padlón a megmentett csempe.
Felüvölt a gyermek. Minden összerezzen,
esemény történt a galaktikus rendben,
eltöpreng az egész Föld az elmúláson…
Így jött a világra Titántorkú Sámson.

A vers pontos időtér-kronométer,
fájdalmak foszló vásznát szövő rokka,
zsebtükör, melyből visszanéz
ijesztő macskamaszkom.

A vers fordítás egy ismeretlen nyelvből – vallja Karácsonyi Zsolt József Attila-díjas költő, akivel nemrég a költői és műfordítói pályájáról, szerkesztői tevékenységének fontosabb állomásairól beszélgettünk a kolozsvári Insomnia Kávézóban.

világra, múltra az idő
kapuját szélesre tárja,
de az álmokat mégsem látja,
lenyomatát sem az elmúlásnak.

keresd magad a hóban
és az átmenetben, amikor
cseppfolyós, színtelen
semmi lesz a fehér végtelenből

A Magyar Széppróza Napját, Jókai Mór születésnapját ünnepelték a magyar nyelvterület fontosabb kulturális központjaiban. Az elmúlt néhány napban kortárs kötetbemutatókról, felolvasásokról, székely humorestről, novellaíró-versenyről szóltak az irodalmi hírek. Erdélyben három városban tartott felolvasást az E-MIL: Kolozsvárott, Sepsiszentgyörgyön és Szatmáron – a kincses város széppróza-estjén jártunk.

„Jobb aranyat csinált a császárénál is” – A szebeni Nicolaus Melchiornak tulajdonított alkímiai mise és utóélete című könyvet mutatták be Kolozsvárott az Almásy László Kultúrtörténeti Kör legutóbbi ülésén, a Bulgakov Kávézóban. Az esten az alkímia titkairól tudtunk meg sok érdekeset, illetve arra is fény derült, hogy Erdélyhez is sok köze van.

A költészet mágia, a lét varázsbotja,
szavakkal mézet és avarkeserűt
hintünk naponta szerteszét.

Király Farkas Sortűz című regényére.

A mai huszonéveseknek filmbe illő történelem, de átélőinek hosszan tartó rémálmok forrása volt, s több mint két évtizedig kellett pihentetniük, hogy hiteles irodalmi művé érjen – Benő Attila versben, Király Farkas prózában dolgozta fel katonaélményeit a romániai diktatúra végjátékának idejéből. A kettős könyvbemutatón abszurd metaforák, hátborzongató regényrészletek hangzottak el.

a lányok ledobtak magukról mindent
piruló mellük a nappal kacérkodott
felnyögött a parti föveny