Lengetted kezedben a lukas zászlót, és énekelted, hogy lobogónk égő stigmája, forradalmunk emblémája, s hogy takarodjon el hazád földjéről MINDEN IDEGEN ELNYOMÓ! MEGSZÁLLÓ HAMIS HONFOGLALÓ!!!… Legyen így. Teljesíthetem minden kívánságodat. Lehetsz te, a hazád és az emberiség is, halhatatlan, bevonulhatsz a Teremtő, a Megváltó és a Vigasztaló szentháromságának birodalmába, vár reád az Áldott Szűz, Jézus evilági édesanyja. Mindez lehetségessé vált! Csak kívánnod kell tőlem: FÜGGETLEN, SZABAD ÉS BOLDOG MAGYAR HAZÁT!

„Olvassa el ezt a tájékoztatót a gyógyszerről, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” – Szőcs Géza irodalmi betegtájékoztatója, ami nem sok jóval kecsegtet.

„…Én csak követem őt, bízva a nyelvében, amellyel mutatja az utat, amint hálaimát liheg a kemény útburkolathoz. Ez minden, amit érzékel a saját lába mozgásán kívül, és így is nagyon boldog.” – Sohár Pál novellája Kocsis Kata fordításában.

„Másnap már reggel szólt a lány telefonja, a munkakészülék, így nevezted el, helló, mondta valaki, a masszázsos weblapon láttalak, mikor jöhetek és hová? És mennyi? Ültél a konyhaasztalnál, a lány mosolygott, látod, kapós vagyok, bólintottál, aztán mentél ki a lakásból, a parkban vártál.” – Kalász István A szökevény című novellája.

Füstölt heringen, bálnanyelven, pemmikánon, sörön és grogon nevelkedett a fiúcska a rideg és kemény, szabadidejükben viszont féktelen férfiak között.

(A bőr alatti fénytől áttetszik, serceg egy koponya,
melyben ott dereng, és már-már fölsejlik az egyed agya*…
Feslett-foszlott, kérgeire bomlott bőr-lebernyeg,
kőzet-ráncos „Mag”, ökölnyi mag, réteges cafat…) –

Végtelen együttérzés fogja el a férfiak, és saját fiai iránt. Ahányszor rájuk néz, egész teste ég a gyötrelemtől, és szánakozva kiabál magában: Ó, van-e még lény a földön, aki fölöslegesebb nálatok?!

És most – mondta suttogva – mindenki béka. Leguggoltam, és ugrálni kezdtem. Úgy minden harmadik ugrásnál megeresztettem egy brekegést. Fájt a térdem, de egyre nagyobbakat rugaszkodtam.

Ebben az egészben nincs semmi egyenes. Mindenhol ott vannak a görbék és kanyarok. Szögek és kereszteződések. Az egyenes az egyszerű ember hite. Lineáristen. Pszeudomegváltás.

A férjem meghalt, gondolja, ahogy ez a kutya is meg fog halni. A kutya vonyít, az idős hölgy fekszik az ágyban, és várja a halált. Fél óra múlva zajokat hall az utcáról.

Az Irodalmi Jelen kisantológiája
"Naponkint, óránkint haladt felettünk a történelem. Többnyire ingó árnyékát sejtettük csupán. Komor képei és hangjai még a lelkünkben. De Magyarország elérte a hihetetlent: felszabadult!" (Szabó Lőrinc)

Hívogató hang.
A képzelt kápolna harangja, vagy a képzett Káplárné hangja? –
Nem tudjuk. Most ezt sem.

A jelentésben az állt, hogy a fiú makkegészséges, csupán a szíve, az a máskülönben teljesen átlagos és szabályszerű szíve sokkal nagyobb, nagyobb, mint egy gyereké. Sőt, nagyobb, mint egy felnőtt férfié.

A létra egy másodperc múlva átkerült a másik oldalára és a jobbját is fölkötötték.

– Mivel foglalkozik?
Pánikrohamaim, vérnyomásom jutott eszembe.
– Most semmivel – nyögtem.

Európát játszottam. Kusza játék.
Északot, Délt, keletet, nyugatot.
Egyik félt. Másik röhögött. És
simogatott. És rúgott. Ugatott.
(Szilágyi Domokos)

Edit sírni kezdett, milyen ember vagy te, egy döglött galambbal mit akarsz elérni?

Mint egy hátára esett bogár. Kezei, lábai igyekeztek követni agyának utasításait: felkelni, felkelni! Hasztalan. Az ernyedt test végtagjai kimerülten hevertek az agyongyűrt lepedőn.

Úgy mondják, hogy onnan már nem jön le. Agyhalál. Vagy fagyhalál? Tudjafene. Mó-do-sult tu-dat-ál-la-pot. De mit tudnak ők Csabikáról?

Egy régi bűn után már lejárt a büntetés.
Karcos még a szivárvány, a hús még remegés.
Ha visszaudvarolnád szeretkezni magad,
koldulnék hozzád pompát, síró sivatag.