Ugrás a tartalomra

Látens – Nagy Zopán "regénye" a regény mögött – második köny

NAGY ZOPÁN
LÁTENS
(A „Regény” mögött) – Második könyv, második fejezet
                                             
(Szimultánok szinopszis-lapjai, mint esetlegesség-rétegződések)
 
Karácsony este közeleg s (most) egy hátsó fibróma-sebrésen át:
a férfi farpofa-jobbjának méretes aszott-borsószemnyi nyílásán
– az isten (se) tudja kintről, vagy bentről –
mustrál, méreget, kandikál,  és mindent precízen áttekint: a halál…
-----------------------------------------------------------------------------------------

A leíró álmot lát. Álmában egy beépített szekrényben ücsörög, melyből belsőbb álmok nyílnak reá: Finnegan nemzé Bánathot, Bánath nemzé Joyce-ot, Joyce pedig a következőket álmodja, mégpedig egy (az Álmoskönyvbe így vésetett) pre-utópista Kamarazene megkomponálása helyett:

„Impromptu” (avagy egy lehetséges Bloom „adoptáció” a bizonyosan bizarr Nuncius által, aki acélpáncélzatban magaslik a nép fölé, sőt: profán bajusszal és csomagolópapír-mitrában): Mózes nemzé Noét és Noé nemzé Eunuchot és Eunuch nemzé Karmakódot és Karmakód nemzé Nextet és Next nemzé Hallowiant és Hallowian nemzé Guggenheimet és Guggenheim nemzé Agendathot és Agendath nemzé Netaimot és Netaim nemzé Le Hirscht és Le Hirsch nemzé Jesurumot és Jesurum nemzé MacKayt és McKay nemzé Osztropolskyt és Osztropolsky nemzé Smerdozt és Smerdoz nemzé Weisset és Weiss nemzé Schwarzot és Schwarz nemzé Adrianopolit és Adrianopoli nemzé Aranjuezt és Aranjuez nemzé Aranyat és Arany nemzé Hammert és Hammer nemzé Sparkot és Spark nemzé Okeánoszt és Okeánosz nemzé Hermafordot és Hermaford nemzé Incubust és Incubus nemzé Magnust és Magnus nemzé Parnassust és Parnassus nemzé Pillowst és Pillows nemzé Hippokamposzt és Hippokamposz nemzé Melqart és Melqar nemzé Hippodromot és Hippodrom nemzé Nessust és Nessus nemzé Ördögárkot és Ördögárok nemzé Perszepúpot és Perszepúp nemzé Bacchust és Bacchus nemzé Satyricont és Satyricon nemzé Nabukodonozort és Nabukodonozor nemzé Pornó Pilátust és Pornó Pilátus nemzé Cottont és Cotton nemzé Iát és Iá nemzé Hajnalmagot és Hajnalmag nemzé Winterberget és Winterberg nemzé Bölcs Barlangot és Bölcs Barlang nemzé Fire-Smitht és Fire-Smith nemzé Pernahajdert és Pernahajder nemzé Mordizomadtát és Mordizomadta nemzé Mahavishnut és Mahavishnu nemzé Étheryt és Éthery nemzé Szombathelyt és Szombathely nemzé Viragot és Virag nemzé Bloomot: et vocabitur nomen eius Emmanuel. – Ó, Leopoldi autem generatio! –

„Jakab”, az ír zseni: 1914-től kezdi el írni a modern odüsszeuszi Nagy Textus bravúros sorait, a korokat-, stílusokat- egeket rengető, meta-formulákkal perzselő diadalittas folyamot. És ez (ez lett, ez lesz) az igazi „metempsychosis”*.

(*Bloom és Molly sajátos reinkarnáció-felfogása, lelki transzmigrációja, melynek hite és működtetése által a felszíntől elfedett lényeg, kegyelmi állapotban: rejtőzéseiből előtörhet, és akár a további írás-folyamoknak is értelmet adhat…)

A kölcsönvett szakkifejezések ismételt kölcsönvételével – például transzformációval, epifániával – kísérletet tehetünk az „elidegenedett valóság véglegességének megszüntetésére, átalakítására, sőt: megváltására” is… – ábrándozik a férfi, miközben kis konyhájában egy asztrál-testű eb (be) fordul (dog – god) és Molly ködös reggelijét kívánja magáévá tenni, ama gőzölgő vesét… –

 

A Fiú, a jelenések sokasága mellett, ezt is előre érezte (évtizedekkel hamarabb), mintegy megelőlegezve, megalapozva a majdani események karakterét, hangulatát. Az efféle érzetekért az időnként meg-megnyíló halántéklebenyét okolta, ami főleg a hangingerületért, az emlékezetért, a percepcióért (felfogásért) és a szagokért volt a felelős… –

A Lány, aki távoli országból érkező dupla-korú szeretőjét várta az Illegál-ban (a Mátrai Szeszszolgálat kisüzemében), e népszerű, füstös találkahelyen: az agy részeinek funkcióiról olvasgatott „érdekfeszítő” tanulmányt, miközben a pultossal flörtölt… Az élénkülő növényzet a koradélutáni „Zsák utcából” – belső organizmusokkal összeérve – most egyféle fülledt pézsmaillatot árasztott. A Lány, valamelyik nagymamától örökölt, vagy retro-shop-ból beszerzett cipellői kényszeresen vonaglottak az asztal (az egykori varrógép-szerkezet) tetején, a hancúrozás előjátékai felé toporogva, míg a meg-megrángó szoknyagyűrődések a csontos térdek fölé csúsztak… – Az egyszerű praktikákkal működő lény már-már ártatlannak tetsző zavartságából (hétköznapi mágia által): egzotikus báj-illatok párologtak a divatosan romos helység koncentrált szegleteibe, lélegző porcikáiba, s a megfontolt – mégis „randomnak” emlegetett – kinyilatkoztatások, tétovának álcázott gesztus-töredékek hamarosan célba is értek, zsigeri ingerekkel incselkedtek, elvegyültek… Corpus callosum, talamusz, medulla oblongata, szürke- és fehérállomány, axonok, burkok, mielinhüvely, hártyák mögötti vérkeringések, neurotoxinok: elszabadult idegmérgek… A tanulmányra, az agyról és a szervekről készült jegyzetekre „kézműves” málnafröccs ömlött… –

Ó, szellemi Apa-keresés! Előképek sorjázása, Übü – és sok Romlott Mátka… –

A férfi „mindezt” (a Nagy fóbia- és kacat-gyűjtő műhelyében, kaotikus-szövevényes csehójában, a Cenosillicaphobiában) a leíróval és álmodott barátaival szerette volna megbeszélni, ám zavaró tényezők: éteri áramkörök, közel-távoli kereplők, fényszennyeződések, letört póklábak, tárgysuttogások, megsértett kefék, szarkaláb-rángások – és effélék zavarták meg a kibontakozás lehetőségeit. Kis agykérgi oszlopok foszladoztak, repedések által tágultak-szűkültek egymás felé, a tudat öntudatát is igencsak befolyásolva, melynek emergens tulajdonságai módszeresen kezdtek visszahatni az őt létrehozó idegsejt-hálózatra…

A jelenlét így veszélyeztetetté vált. Most is… –

Hiszen az agy szövetmintái és a különféle molekulák-, vagy atommagok eltérő rezgése nem engedte a közös mélytudati kitárulkozást, vagyis az egymás felé érrést már „írmagjában” ellehetetlenítette… Itt, az „együtt-értés” tehát mindinkább ellentétek sajátos találkozása-, esetleg egyberímeltetése által idézhető újra… (?)
Ó, coincidencia-oppositorum! Vonzó szó-lyukak és szervült szimbólumok!
 
Az (egyik) megfejtés (egyik) kulcsa (talán) itt van elásva.
„Itt”: (……………………………………………………………

Hívogató hang.

A képzelt kápolna harangja, vagy a képzett Káplárné hangja? –
Nem tudjuk. Most ezt sem.

„Közben”, valahol Budapesten, a belváros szív-csakrájának egyik pitvarában Olivier Messiaen: Quatour pour la fin du temps, 1941-es szerzeményét játsszák. Mégpedig egy földalatti hangversenyterem pince-sorain túli zegzugos (húrokkal jócskán izgatott, csavaros csövektől zavaros, krómosan-kínosan visszhangos, de bársonyszékekkel, tojástartókkal és tömény géz-rétegekkel is gazdagon tompított) fűtőházában. Talán az „új” akusztika és a „kortalan” építészet jegyében, 2014-ben.

Ám a remekmű (egy tovább-gondolt, másik térben): összemosódik Schnittke Labyrinths–tételeinek részleteivel, egy (ötödszörre is) elsőáldozó fiúcska angyali hangjával, a homlokzat vakolat-repedéseinek szitáló foszladozásával, Sosztakovics

V. Szimfóniájának szenvedélyes kürt- és dob-szólamaival, vérző hegedűivel, a mélységekbe lépcsőző „induló” klarinét-töredékeivel, és különféleképpen halkított-hangosított biciklicsengőkkel, gótikus kőcsipkék, boltívek, rózsaablakok neszezésével, szegecses alsóneműk, nyershús ölőhuzatok súrlódásaival, támpillérek mocorgásával, csengettyűkkel felszerelt fabölcsők (várható) ringatásával, cipőtalp-koszok, ágyék-fülledések, nyakszirt-pihék, sóhaj-vetélések, hónalj-buborékok, gombszakadások, hascsikarások – és zsákokba irányított köhögések polifóniájával…

Majd az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával…

Minden.

---------------------------------------------------------------
Egy átölelhetetlen üveggömb a kövezeten robban.
Tartalma (a szilánkossá vált, képlékeny idő): csörömpölve, zúzódás-foltokkal folyik szerte… 

A történet felé Hüperkronosz (az Időn-kívüli) moccan. Szürcsöl, borzong, elhomályosul… Megroggyan. Ráng és elrévül: az Öröklétben ő sem részesül…

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.