-
Papp Ákos
Avarba zuhanó ég
Látod, vágyaim fákká nőttek.
Széttárt karomon
átszivárog a fény,
és az avarba zuhanó ég. -
-
Acsai Roland
Megállóba beáll az ősznek trolija
A ködbe szőtt világ ma még miénk lehet, a szürke látomás tejútja még befed. -
Csobánka Zsuzsa Emese
Belső ösvény
Üveggolyó lenni vágyunk egy versben, hogy ne kelljen a fényben átlényegülni. -
Hodossy Gyula
Porfedte ünnep
Ordas csillagok vigyázzák a Földet, vigyázzák a lét minden rezdülését, ahogy hömpölyög a tüzes láva, s befagy a kút, ahogy kiszikkad az akarat, a vágy, s ahogy hervad a virág. -
Muszka Sándor
Most a legsűrűbb, sötétebb az éjjel
Mint akit álmában holtak ölelnek, felkel a nap és nem leli helyét. Magában járja az erdőt s az árnyak, nyelvén kiáltoz. -
Rónoki Bertalan
Mezítláb a Balatonig
lángosarcú emberek országa tompán türelmesek mint a büfék előtti sorok -
Száva Csanád
Köveket dobálunk a tengerbe
Fekszünk egymás mellett mezítláb a parton, beúszunk egész messzire, vad hullám ékelődik testünk közé, -
Oláh András
Esélytelen véletlenek
akkor még álruhák nélkül szerettünk meghalni lehetett de elmúlni nem… -
Dimény H. Árpád
Virágzástól a roskadó ágig
az ahogy az ujjaid közé vetted és elharaptad tudtam hogy lesznek ezek a napok amikor gyümölcstől gyümölcsig élünk a cseresznye húsának édes-csodás zamatáért az ajkadon -
Pócs Balázs
Homokon járni, holdfényt ölelni
Selyembe öltözni, homokon járni, reggeli ködben holdfényt ölelni, éles fűszálon lecsurogni, s mi a kettőben egy, újra összeérne odalent. -
-
Kassay Sára
A toronyőr
Maceráim gondtalanul hagyják el a testem, úgy maradok meg, mint vízbe fojtott madár, -
Pethő Lorand
Valamit ma is itt felejtünk
benned éltem. még mindig itt vagyok. sáros cipőmmel rugdosom szíved. ne szégyelld csavargó angyalod. részeg, megtört, de mégis a tied. -
Szeder Réka
Azt beszélik
Szögről hullik minden könnyed, oh, ki nézi: milyen könnyed élete van Önnek talán. Otthonos-e már a magány? -
Könyvheti kedvcsináló, 4.
Varga Melinda: Tizenkét kagyló
A 93. Ünnepi Könyvhét alkalmából az Irodalmi Jelen standjának kínálatából ezúttal Varga Melinda Tizenkét kagyló című verseskötetét ajánljuk az olvasó figyelmébe.
-
Tarpai Zsófia
Harangok vonulása
Az emberek megtapasztalják, mit jelent: elvették. Nekem nem volt kedvem ezen töprengeni. Felfutnak a rózsák, lefutnak a rózsák. Bolond rózsák, gondoltam. Csak elfutni nem tudnak. -
„...semmi másra nem tenném ma sem az életemet”
Villáminterjú Czilli Arankával Késsel és villával című verseskötete megjelenése alkalmából
– Úgy tudom, többször részt vettél a Sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozóján. Ezek szerint már egészen fiatalon része volt a költészet az életednek. Otthonról hozod a versek szeretetét, vagy más hatására fordultál az irodalom felé?
