Napfonat

„Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.” 
                                                                                               

                                                                                              Példabeszédek, 27:19 

Elérkeztünk az autogén  és szimbólumterápiás tréning ülések inspirálta vers-kép projektünk utolsó, a napfonat tematikát kibontó állomásához. 
Ahogyan azt az első, szeptemberben megjelent részben (https://www.irodalmijelen.hu/2025-szep-02-1748/piros-orom-ha-vallig-er) már említettük, ezek a versek és festmények egy kis létszámú (négy személyből álló) csoportos terápiás üléssor ihletésére születtek, amelyet Tasnádi Mária pszichoterapeuta irányításával végeztünk. Az ülések több más mellett azért is voltak különlegesek számunkra, mert mindnégyen pszichológus hallgatók vagyunk a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karán, így nemcsak belső élmény, hanem  fontos szakmai reflexió is volt egy-egy csoportbeszélgetés. 
Az autogén tréning során megélt saját élményeinket több alkalommal verses formában is lejegyeztük, és úgy véltük, hogy ezek a nem éppen hétköznapi, olykor nagyon személyes és fájdalmas megélések és nagyon is emberi találkozások, beszélgetések méltók lehetnek arra, hogy egy szélesebb olvasóközönség is megismerje. Hogy ez valóban így van-e, azt majd döntse el a kedves Olvasó! 
Számunkra ezek az alkalmak különleges találkozást jelentettek önmagunk legbelsőbb lényegével, emlékekkel, vágyakkal, érzésekkel, gondolatokkal, és nem utolsósorban azzal, ami mindenkiben ott szunnyad valamilyen formában: kreativitásunkkal is. Úgy jártuk be ezt az önismereti utat, hogy jó volt közben megállni és megosztani élményeinket: ráismerni arra, hogy noha mindnyájan egyedi módon éljük meg az életet, mégis rengeteg közös dolog van bennünk, és jó volt arra is figyelni, ami összeköt, és nem csak arra, ami szétválaszt vagy izolálttá, elidegenedetté tesz. 

Hogy mi is az autogén tréning? 

H. Mensen (1981)* definíciója röviden a következőképp foglalja össze: 
„Az autogén tréning a koncentrált önellazításnak J.H. Schultz által kifejlesztett módszere, illetve az „aktív önhipnózis” gyakorlati útja. Mivel az ellazítás egyszerre ágyazódik fiziológiai és pszichológiai folyamatokba, ezért Langen, aki a pszichikus síkot hangsúlyozza, szívesebben beszél „koncentrált önelmélyülésről” 

                                                                                                                                         Lőnhárt Melinda 

*Mensen, H (1981). Az autogén tréning. In: Pszichoterápia, szerk: Buda Béla, Gondolat Kiadó, 319-332

A verseket Márkó Abigél festménye illusztrája  

Varga Melinda 

Napfonat

Égre nyitom az időt,
pipacsmező a kezem,
virágaim kelyhéből 
méhek isznak, 
édes hárs a szívem.

Egy mező 

Sárga búzakalász vagyok,
kék csokrot kötnek hajamba,
befogadok és elengedek.
 

Lőnhárt Melinda 

szokom e testet 

szokom e testet, ötven hosszú éve
hordozza súlyom, hordozza könnyűségem
izmok, inak, csikorgó csigolyák, összeforrt
csontok, behegedt sebek, híven szolgálnak,
beleremegek, milyen titokzatos varázsedény,
milyen rozsdás kis régi lámpa,
mennyi erő és mennyi fájdalom,
mennyi szerencse, mennyi áldozat,
mennyi pokol és mennyi kárhozat,
hány feltámadás, miféle akarat,
hogy hűséges légy, ne add meg magad,
hogy egyben van, hogy működik, hogy tart,
és én, a dzsinn is hívható vagyok még

Varga Melinda 

Napkoszorú

Ebben a testmeleg lebegésben
látok egy a kislányt, akitől már nem félek,
felneveltem, és megtanítottam nevetni, 
hogy most itt üljön velem szemben,
és a nő teljességéről meséljen,
játékról és kecsességről.
A kislány napkoszorút fon az árnyék kontyába,
bordót nyíló rózsatő nő ki belőle.