Klasszikus angol versek

Thomas Hardy (1840–1928)

MADARAK TÉLI ESTÉN (TRIOLET)

Kint a pelyhek kavarognak,
elfogyott minden bogyó.
Nincs termésük a bokroknak,
kint a pelyhek kavarognak.
Eltakarják a rigókat,
eltűnik sok kolduló.
Kint a pelyhek kavarognak,
elfogyott minden bogyó.

Rudyard Kipling (1865–1936)

ÉN JÓ ANYÁM

Sziklapárkány szélén, ha lógnék,
én jó anyám, én jó anyám!
Tudom, kitől jönne segítség,
én jó anyám, én jó anyám!

Ha süllyednék a mély tengerbe,
én jó anyám, én jó anyám!
Tudom, kinek könnye követne,
én jó anyám, én jó anyám!

Ha bűnhődne a testem-lelkem,
az imád megmentene engem,
én jó anyám, én jó anyám!

MÍG NEM LESZEL…

Míg nem leszel hathetes, nem úszkálhatsz,
mert még elsüllyednél te.
Vihar árja és gyilkos bálna:
kisfókák nagy veszélye.
Kölyöknek nem lehet
ennél veszélyesebb.
Növekedj és tocsogj,
így nem lesz majd bajod,
te kis tenger-gyerek!

Robert Burns (1759–1796)

MINEK HAJNALBAN KELNI

A reggel nem való nekem,
   minek hajnalban kelni,
ha hólepel borít hegyet ‒
   kezdhetsz el áttelelni.

Nyugat, kelet: hideg szelek
  támadnak keveregni,
vonyítanak és metszenek ‒
  kezdhetsz el áttelelni.

A bokrokon veréb csipog,
  egyik se mer repülni,
azt éjt várják a nappalok ‒
  kezdhetsz el áttelelni.

A reggel nem való nekem,
   minek hajnalban kelni,
ha hólepel borít hegyet ‒
   kezdhetsz el áttelelni.

Edmund Spenser (1552–1599)

AMORETTI: 34. SZONETT

Akár hajó, mi óceánt szeli,
és egy vihar eltakarja a jelt,
a csillagot, ami vezéreli,
s a hajó ezért messze téved el,
csillagom nélkül én így vesztem el,
mit elnyelt a felhő és a sötét.
Homályban kóborlok, s bánat lever,
leselkedik rám sok titkos veszély,
de remélem, ha ez majd véget ér,
ragyogó csillagom fent megjelen,
sugarával rám majd újra lenéz,
és eloszlatja a gyászfelleget.
De addig csak félve bolyonghatok,
kínoznak gondok és búbánatok.