Kísérlet az idő visszafordítására
Az anamorfózis kifejezés olyan felismerhetetlenné torzított képek gyűjtőfogalma, amelyek csak egy különös nézőpontból vagy egy rájuk helyezett tükörtárgy segítségével válnak láthatóvá. Orosz István az anamorfózis-technikák legismertebb magyarországi művészeként e jelenség miatt kezdett el foglalkozni ifjabb Hans Holbein német festő híres festményével, a Követekkel, amelyről tanulmánykötetet is írt Követ és a fáraó címmel.
A kép különlegességét egy optikai vagy perspektivikus anamorfózis adja, a padlóra festett amorf ábrát jobbról fentről vagy balról alulról nézve szemünk koponyaként érzékeli. Jean de Dinteville francia követ rendelte meg a képet VIII. Tudor Henrik udvari festőjétől, amikor I. Ferenc megbízásából több hónapig Londonban tartózkodott. Holbein a fiatal francia arisztokratát barátja, Georges de Selve püspök társasságában festette le, amolyan kettős portréként. A kép datálása is érdekes, a poliéderes és a hengeres napórák, kvadránsok mind Jézus nagypénteki keresztre feszítésének idejét mutatják, április 11-én délután négy órát, éppen 1500 évvel az eredeti időpont után (1533). Így a kép a dátummegjelölés, a rajta szereplő időmérő tárgyak: föld- és éggömbök, valamint az anamorfikus koponya által a reneszánszban népszerű vanitatum vanitas (hiúságok hiúsága) témájú festményként értelmezhető. A mű tehát Orosz István véleménye szerint négy ember közös alkotásaként is felfogható: Holbein festette, Nicolaus Kratzer udvari csillagász komponálta, Georges de Selve egyházi emberként volt az eszmei mondanivaló megfogalmazója, Jean de Dinteville pedig megbízóként irányította a munkálatokat.
A kép és a téma azonban nem hagyta nyugodni Orosz Istvánt. Már a tanulmány megírásakor számos verse született a festménnyel kapcsolatosan, ezekből kb. tizenöt bekerült a Követ és a fáraóba. Ám időközben a versek száma kötetnyire duzzadt, szám szerint hetvenötre. Ez jelent meg most saját grafikáival kísérve. Illusztrációi nemcsak hűen követik a szöveget, de az olyan művészeti jelenségeket, eljárásokat boncolgató verseknél, mint az aranymetszés (Divina Proportione, Aranymetszés), a camera obscura (Kamera obszkura), az anamorfózis (Anamorf abrakadabra, Isten szeme, Anamorfózis, Nézőpontok, Tükör, Tükörben, Időkép, Forgatás) ki is egészítik azt, érzékletesen láttatják a fogalmakat, segítenek eligazodni a képzőművészetben kevésbé járatos olvasóknak. A kötet végén található szöveges jegyzetek hasonlóan hasznos támpontokat nyújtanak a történelmi eseményekben és a képzőművészeti szakkifejezésekben való eligazodáshoz.
Orosz István bevezetőjében írja: „A könyvben, amelyet kezedben tartasz, Olvasó, a Jean de Dinteville-től származó, neki szóló, illetve a Holbein festménnyel, főként a rejtélyes anamorfózissal kapcsolatos »talált« verseket gyűjtöttem össze.”
Minden költemény tehát a képhez, annak szűkebb vagy tágabb értelmezéséhez kapcsolódik, de formailag és stilárisan is erős különbözőséget mutatnak. Van köztük villoni ballada (Ballada), Shakespeare-i szonett (Váltogatva), sírfelirat [Georges de la Selve epitáfiuma, Sírfelirat (Tollpróbák)], epigramma (Négyen, Meghalt a nagykövet), párbeszédes vers (Duett, Hadrianus – négykezes), népies regös rigmus (Kiszámoló). Két versben is szerepet kapnak a reneszánsz költészetben divatos szójátékok, költői rejtvények. A Jean de Dinteville: Akrosztichon – anagramma (tollpróba a nagykövet nevével) kettős rejtvény. Egyrészt a sorok kezdőbetűit összeolvasva megkapjuk a követ nevét (akrosztichon), másrészt a név betűinek anagrammatikus változatait rejtik. Hasonlóan talányos költemény a … verse. Az utolsó két versszak számsorából kell az olvasónak kitalálni, ki is lehet a négy szereplő: a festő, a követ, a püspök vagy a csillagász közül a mű „szerzője”.
Legalább ilyen sokfélék az irodalmi hatások, vagy – hogy az anamorfózishoz hűek maradjunk – tükröződések a versekben. A Hadrianus – négykezes a római császár utolsó, halálos ágyán írt versének két hangra írt parafrázisa, Jean és Georges párbeszéde a vers magyar fordításának kettős átirata. A Jean és Georges fantomképet rajzoltat egy Morus Tamás házában dívott mulatságra utal. A kancellár udvari bolondja feltűnő hasonlatosságot mutatott VIII. Henrikkel, így a család esténként remekül szórakozott a kifigurázott király rovására a bolondot ugratva. A versben a követ és barátja a festővel járatják a bolondját, mikor fantomképet rajzoltatnak vele az uralkodóról, mint ismeretlen tettesről. A Jean és Georges a Commediát olvassa című vers Dante művét idézi meg. A két barát a versben a Színjátékot olvasva maga is Dante (Jean) és Vergilius (Georges) szerepét alakítja. A vers első és utolsó sora a Commedia kezdő és záró sora. De míg az első sor a szállóigévé vált babitsi fordítás („Az emberélet útjának felén”), addig a záró sor átirat. Danténál: „a szeretet [l’amor] mozgat Napot és más csillagokat”, Orosz Istvánnál: „tudom, mi mozgat földet s csillagot”. Szembeszökő, hogy a nap helyett föld szerepel. Ám ha jobban szemügyre vesszük a verset, megfejthetjük a talányt. Ámor ugyanis egyszerre a szeretet és a szerelem istene, akinek reneszánszkori kétarcúságát legszebben Tiziano híres képe, az Égi és földi szerelem példázza. A két bolygó nevének felcserélésével Ámor a versben már nem a dantei értelemben használatos isteni szeretet, hanem az evilági szerelem megtestesítője lesz. Talán épp Paolo és Francesca történetét olvassa a követ és barátja, akiket egy szerelmi história közös olvasása sodort a tiltott szerelem bűnébe: „Dantét lapoztuk minden éjjel / karunk lúdbőrözött, néha összeért.” De a versekben, ahogy Holbein képén, más összefüggések is utalnak az olasz szerző művére. Dante nagypéntek reggelével indítja műve cselekményét, a festmény datálása szintén nagypéntek. A költeményekben ugyancsak fontos szerepet kap ez az időpont és a hozzákapcsolódó jézusi mártírium: Nagyböjt, Négyen, Krucifix, Nagyheti nagy hó.
A Szarvorrú című vers Percy Bysshe Shelley Óda a Nyugati Szélhez című költeményének átirata. Dürer híres rinocéroszt ábrázoló metszetének története a másik olyan téma, ami hosszabb ideje foglalkoztatja Orosz Istvánt. A kép történetéről, elemzéséről tanulmányt is írt: a Szent Rinocérosz gyermekei és a Pótszarv novelláskötetének címadó elbeszélésében is kulcsszerepet játszik Dürernek ez a képe. A témának három verset is szentel. Az Ő én vagyok című költeményben a nagykövet gyermekkori emléke idéződik fel, mikor I. Ferenc francia király kíséretében tizenkét évesen megtekinthette az If szigetét útba ejtő egzotikus állatot, amelyet I. Emánuel portugál uralkodó küldött ajándékba X. Leó pápának. A Kiszámoló népi rigmusában, gyerekdalocskájában az állat félelmet keltő mitikus és fallikus szörnyetegként, a Pokol küldötteként jelenik meg. A Szarvorrúban pedig halálának tragikus körülményei elevenednek fel. A tengeri út során a rinocéroszt szállító hajó a Ligur-tengeren, a Spezia-öböl torkolatánál egy viharban hajótörést szenvedett. Pont ott, ahol majd háromszáz év múlva Percy Bysshe Shelley is egy hajószerencsétlenség áldozata lett.
A versek fő témája az égi–földi, a jézusi–emberi szeretet, szerelem mellett már a nagypénteki dátum és a kép vanitatum vanitas témája miatt is a halál, az elmúlás. Hol finom melankóliával (A nagy festményt…, Összekócolt évszakok, A folyó, amelybe arcod rejted, Hadrianus-négykezes, Ballada, Elment, Búcsú), hol filozofikus mélységgel (Divina Proportione, Vanitatum vanitas, Időkép, Játék), hol vaskos humorral vagy játékos, sőt frivol könnyedséggel (Tükör, Születésnapodra, Danse macabre, A harmadik, Egy beképzelt rajzoló) megidézve a költeményekben.
A kötet művei önmagukban is megállják a helyüket, de valószínűleg sok olvasó kap majd kedvet ahhoz, hogy Orosz István Holbein képéről írt tanulmánykötetét, a Követ és a fáraót is kézbe vegye.
Orosz István: Levelek a nagykövettől. Utisz, Budapest, 2021.
