Ugrás a tartalomra

Márton László: Műfordítói levelek Schilling Árpádhoz, 7.


Fotó: Katona József Színház

 

A karneváli felvonulás végén Mephistopheles »otromba bálványt« gyúr a hőtől meglágyult aranyból, a Nagy Pánnak öltözött császár pedig meggyullad. IV. Károllyal történt egy ilyesféle baleset 1394-ben, Goethe erről olvashatott egy krónikában. – Márton László levelei a rendezőhöz a Katona József Színházban színpadra állított Faust megszületésének kulisszatitkaiba avatnak be, részletekkel az újonnan fordított műből.

 

Márton László

Műfordítói levelek Schilling Árpádhoz, 7.

 

 

A második rész első felvonását hagytam a közös munka legvégére. Igazából ez már nem is volt része a szoros értelemben vett közös munkának: tudtam, hogy Schilling az egész első felvonást ki fogja hagyni az előadásból. Ennek ellenére fontosnak éreztem (és szerintem neki is fontos volt), hogy ez a szövegegyüttes is a kezében legyen.

Faust eszmélkedésében Shakespeare- és Dante-reminiszcenciák keverednek a (lényeg)látásról való – idillbe ágyazott – végső számvetéssel. 

 

(2014. október 15.)

Kedves Árpád,

küldöm, ami még hátravan, az első felvonás epizódjait. Amennyire meg tudom ítélni, a műnek ez a része színházilag sok sebből vérzik. A legnagyobb baj az vele, hogy még el sem (újra sem) indult a cselekmény, Goethe máris megakasztja azzal, hogy régi ötleteit, műhelyforgácsait, udvari rendezvényekre írt verses szövegeit gátlástalanul belegyömöszöli a karneváli felvonulásba. Ezzel együtt sok szép részlet van benne (mindjárt az elején Faust monológja remek összefoglalása az idős Goethe ember- és természetszemléletének), és fontos fogódzókat találsz a későbbi jelenetekhez. (Például itt vannak a 4. felvonásban kibontakozó polgárháború előzményei. Vagy a karneváli felvonulás megelőlegezi a klasszikus Walpurgis-éjszakát.)

 

Barátsággal,

Laci

 

***

Nyilván nem mertem volna az alábbi mondatokat leírni, ha előzőleg nem készültem volna el a 4. felvonás dramaturgiailag sokkal jobban működő államügyi jeleneteivel. Attól függetlenül mondom ezt, hogy Goethe államférfiúi tapasztalatainak költői gazdagsága itt is lenyűgöző.

 

(2014. október 22.)

Kedves Árpád,

küldöm a trónterem-epizódot, amely a 4. felvonás háborús jeleneteit készíti elő. Az udvaroncok sok találó szellemességet mondanak az államügyekről, Mephistopheles pedig az udvari bolond szerepében jól teljesít, csak egy kicsit túl sokat beszél az elásott kincsekről. Kevesebb több lett volna.

 

Barátsággal,

Laci

 

***

Az olvasó azt hihetné, hogy a karneváli részt nem kedveltem. Pedig dehogynem. Kifejezetten jó érzés volt fordítani a különböző allegóriák többé-kevésbé szellemes gnómáit. Ugyanakkor azt is láttam, hogy ez a rész színpadilag nem hasznosítható, és olyan hosszúra nyúlik, hogy beárnyékolja a szcenikailag produktívabb részeket is.

 

(2014. november 1.)

Kedves Árpád,

most következik a FaustKettő dramaturgiailag legkevésbé produktív része, a karneváli felvonulás. Ámbár, ha az ember részekre bontva olvassa, ebben is örömét lelheti. Az pedig, hogy a Kapzsiságnak öltözött Mephistopheles óriásfalloszt gyúr az olvadt aranyból, vagy hogy a Nagy Pánnak öltözött császár meggyullad, azért elég nagy durranás.

 

Barátsággal,

Laci

 

***

Ez a levél valamelyest érzékelteti, hogy Schilling már a küszöbön álló próbafolyamat szempontjait tartotta szeme előtt, én pedig a majdani (azóta megjelent) kötet egészére koncentráltam. Ez egyáltalán nem gátolta a közös munkát és a kölcsönös megértést: ekkoriban kezdtük hármasban – Bíró Bence dramaturgot is bevonva – elemezni a színpadra kerülő epizódokat.

 

(2014. november 13.)

Kedves Árpád,

küldöm a rétestészta-jellegű farsangi felvonulás következő – az előzőeknél fontosabb – részletét. Nem árt tudni, hogy a kocsihajtó fiút Goethe eredetileg azonosnak képzelte a 3. felvonásban szereplő Euphoriónnal. Plutus, a gazdagság istene maga Faust. A Kapzsiság pedig (helytelen Fukarságnak fordítani, hiszen a Fukarság nem gyúr óriásfalloszt az aranyból) természetesen Mephistopheles. Érdekes ötlet a diapanoráma-vetítés, Goethe innentől kezdve egyre intenzívebben kombinálja a vetített színpadi képeket a „valódiakkal”.

 

Barátsággal,

Laci

 

***

Ezért a részletért egy kicsit fájt a szívem, de Schilling koncepciójába az itt megmutatkozó barokkos dekorativitás úgysem fért volna bele. Ráadásul ekkoriban döntötte el, hogy Faust alakját egyesíti a Császárral. Merész húzás volt, de az eredmény őt igazolta.

 

(2014. november 22.)

 

Kedves Árpád,

itt végződik a farsangi felvonulás. Mephistopheles „otromba bálványt” gyúr a hőtől meglágyult aranyból, a Nagy Pánnak öltözött császár pedig meggyullad. (IV. Károllyal történt egy ilyesféle baleset 1394-ben, Goethe erről olvashatott egy krónikában. Maga a császár életben maradt, viszont az a három-négy hűséges embere, aki megmentette, halálos égési sérüléseket szenvedett. Goethe ezt is, mint annyi mást, afféle diavetítésként képzelte el a színpadon.)

 

Barátsággal,

Laci

 

***

Az Anyákhoz való alászállás az 1. felvonás legköltőibb, ugyanakkor – Goethe alkotói világán belül – mélyen színpadszerű gondolat. Goethe azt mondta Eckermann-nak, hogy az Anyák kultuszának motívumával Plutarkhosznál találkozott. Utóbb Bojtár Endre egyik tanulmányában azt olvastam, hogy az Anyák a balti mitológiában (pontosabban az ennek motívumait őrző lett népköltészetben) is szerepelnek. Elképzelhető, hogy Goethéhez a Baltikum felől is eljutott az Anyák híre, és talán az is elképzelhető – ezt egy összehasonlító mítosztörténeti kutatás deríthetné ki –, hogy a kétféle anyaképzet, a görög és a balti eredetileg összefüggött. Ehhez a magam műfordítói felkészültségével nem tudok hozzászólni. Mindenesetre örülök, hogy még a tavalyelőtti év legvége előtt elkészültem a Faust második részének fordításával.

 

(2014. november 28.)

Kedves Árpád,

és akkor itt az első felvonás hátralevő része. Ami igazán mélyreható gondolat benne, az az Anyákkal való találkozás. Ők azok, akik a lények és dolgok ősképeit kézben tartják, de valamiképpen ők maguk sincsenek ennek tudatában. Goethe pedig nem árulja el, mi is történhetett Faust alászállásakor. Mephistopheles információit erős kétkedéssel kell fogadnunk.

Igazi színházi gondolat Heléna és Páris felléptetése, valamint az a téboly, amelynek következtében Faust mindinkább hatása alá kerül az általa keltett illúzióknak.

Kár, hogy mindez a megelőző hosszadalmas jelenetek nélkül nem működik. Velük együtt meg aztán végképp nem.

Úgy látom, a FaustKettő magyar szövege ezek után tető alatt van.

 

Barátsággal,

Laci

 

***

 
[1. 3. 4]
 
[Tágas terem – részlet]
 
PLUTUS
Ideje szabaddá tennem a kincset!
5710          A herold-pálcával nyitom a zárat.
Érckatlanokban – jöjj, hogy megtekintsed! –
Az arany vére gyűlik és megárad.
Ékszert, láncot, gyűrűt elnyel a massza,
Hogy őket magába olvassza.
 
KIÁLTÁSOK A TÖMEGBŐL
5715          Odanézzetek... Megtelik...
Felér a ládaszélekig...
Aranytálból olvadt kevercs...
Szétomlik a vert pénztekercs...
Kiugrik az aranydukát...
5720          Ilyet szív ne kívánna hát?...
Jaj, ez nekem mennyire kell!...
A padlón ott gurulnak el...
Ha nyújtják, utána kapok...
Van itt pénz, csak hajoljatok...
5725          Mi meg azt nézzük, mi van ott fent...
És megrohamozzuk a koffert...
HEROLD
Minek ez a majomparádé?
Ami itt megy, csak maskarádé!
A hülyeség kétvállra fektet:
5730          Azt hiszitek, arany jut nektek?
E játékban, amelyben bíztok,
Nektek még a fabatka is sok!
Ti barmok! Rátok a csalóka látszat
Otromba valóság gyanánt hat!
5735          Ez nektek valóság? Csak tompa tébolyt
Szürcsöltetek, és az bennetek szétfolyt!
Álarcos Plutus, ki e bálba lépett,
Kergesse már el ezt a népet!
 
PLUTUS
Erre épp alkalmas lenne a pálcád,
5740          Ha kis ideig rám ruháznád. –
Odanyomom, ahol fortyog a massza:
Megszégyenítés vár sok maszkra!
Hogy villan, pukkan! Sziporkázva hízik!
A pálca már fehéren izzik.
5745          Ki közelről kerülgeti,
Az magát jól megégeti.
Körsétám kezdetét veszi!
 
KIABÁLÁS ÉS TÜLEKEDÉS
Jaj, végünk van!... Nekünk kijut!...
Fusson, aki még futni tud!...
5750          Ne állj elém!... Ott a kiút!...
Az arcom perzselődik, ég!...
S az izzó pálca súlya még!...
Mindannyiunknak itt a vég!...
Hé, vissza, álarcos csapat!...
5755          Hé, vissza, vissza, balga had!...
Bár növeszthetnék szárnyakat!...
PLUTUS
A népség már visszaverődött,
S úgy látom, senki meg nem perzselődött.
Fut a tömeg,
5760          Rémülve meg.
S hogy meg is maradjon a rend,
Láthatatlan zsinórt húzok ki lent.
 
HEROLD
Rendet vágtál nagy ügyesen:
Bölcs hatalmadat csak lesem.
 
PLUTUS
5765          Kell ám türelem egy kevés,
Mert lesz itt még tülekedés.
 
KAPZSISÁG
Ilyenkor nézegetni jó,
Hogy mit művelnek a jelenlevők,
Mert ott mindig elől vannak a nők,
5770          Hol van látni- és kóstolnivaló.
A férfivágy bennem még felmerül;
Egy csinos nő mindig csinoska holmi,
S most, hogy semmibe sem kerül,
Hát uccu neki, udvarolni!
5775          De itt, hol zsúfolt a terem s a fülke,
Nem minden szó hatol be minden fülbe.
Megpróbálom ügyesen, hátha stimmel,
Kifejezni magamat pantomimmel.
Ha kézzel-lábbal célt nem érek én,
5780          Kell ide egy vicces poén.
Gyúrom az aranyat, mint nedves agyagot:
Ez a fém fölvesz bármely alakot.
 
HEROLD
Mit művel ez a sovány idióta?
Humora van a csontváznak? Mióta?
5785          Az aranyat tésztává gyúrja!
Kezei közt meglágyul újra,
És az aranyat megmunkálván,
Lesz abból egy otromba bálvány.
Most azt a nők felé fordítja,
5790          Azok elszaladnak, ordítva,
Mert szembeszállni egyik sem mer.
Nagy ocsmányságra kész gazember!
Öröme, félő, csak abból lehet,
Ha megsérti az illemet.
5795          Ezt szótlan tűrni mint lehessen?
Add a pálcát, hogy elkergessem!
 
PLUTUS
Nem sejti, kintről mennyi baj kerül még.
Bolondozását büntetni? Minek?
Úgysem marad hely az élceinek:
5800          Erős a törvény, erősebb a szükség.
 
TOLONGÁS ÉS ÉNEK
A Vad Sereg már erre dől
A völgyek és hegyek felől.
Velük a térség megtelik:
Ők a Nagy Pánt ünnepelik.
5805          Ők tudják, mit senki se tud,
Így mind az üres körbe fut.
 
PLUTUS
Tudom, ki a Nagy Pán s a többi sok.
Merész lépésre vállalkoztatok!
Tudom jól, amit nem mindenki tud,
5810          Így Pán s kísérete a szűk, zárt körbe jut.
Bár kísérné őket a jósors!
A legszörnyűbb is történhet akár!
Vakmerő lépésük nagyon gyors:
Még nem tudják, rájuk mi vár.
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.