A lepusztult világ őrangyalai

Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatában megjelent kötet Kántás Balázs eddigi legkiforrottabb alkotása, melyben régi és új versek egyaránt szerepelnek három ciklusba rendezve. Az est kezdetén Rónai-Balázs Zoltán húsz-huszonöt verset olvasott fel a rövid, tömör, sok esetben csak pár soros költeményekből:

Szétárad benned

A profán, fapados kinyilatkoztatás,

Szanaszét gurulnak

A sötétkék nyugtatók.

Test szerinti feltámadás illúziója

Írja magát az agyadba -:

Lefognak a steril,

Klóros vízbe mártott kezek.

*

Nem tudod már,

A tenyeredből

Rózsa vagy parlagfű sarjad,

És főleg hová, mi végre?

*

(Kiterítve

Fekszik a költő,

Átmenetileg legalábbis.

A levegőben

Orrfacsaró

Iróniaszag.

Lépjétek át a testet,

Aztán rúgjatok be / le,

-: ti is.)

Ahogy az idézett versekből is kitűnik, a Félkomfortos magánpokol világa tele van keserű iróniával, fanyar humorral, feszültséggel, nyugtalansággal. Kántás Balázs nem is tagadta a beszélgetés folyamán: „Tele vagyok sértettséggel, indulattal” – fogalmazott. Gyimesi László úgy vélekedett: nincs baj a haraggal, indulattal, érzékenységgel – ez mind lehet hajtóerő, ihlető forrás, ahogy Kántás esetében az is. Gyimesi méltatta a szerző kutatói tevékenységét, doktorandusi teljesítményeit is, „de elsősorban költőnek, igen jó költőnek tartom, és csak másodsorban irodalomtörténésznek” – szögezte le laudációjában.

Egy, a Félkomfortos magánpokolról írt tanulmányára hivatkozva Gyimesi úgy fogalmazott, hogy Kántás a magyar közéleti líra nyomán „képviseleti költészetet” művel, vagyis olyan népréteg nevében szól, akiknek a közéletben aligha lehet a hangját hallani. Emellett saját költői útját járja, és míg belesimul a huszadik századi elődök hagyományába, meg is haladja őket.

Gyimesi László rámutatott a kötet szociológiai, szociográfiai vonatkozásaira is, személyiség és környezet kölcsönhatásának fontosságára. Kántás nagyrészt szerepverseket gyűjtött össze kötetében, melyek bepillantást engednek a pesti kocsmák kopott világába, az úton lődörgő munkanélküliek, hajléktalanok mindennapjaiba. Ahogy Gyimesi fogalmazott, „a lepusztult világ őrangyalai jelennek meg előttünk” Kántás versei nyomán. Egy leszázalékolt ország leszázalékolt figuráiról olvashatunk a kötetben.

Vagyis az ifjú poéta nem jut szívmelengető következtetésekre a Félkomfortos magánpokolban: szomorúság, rezignáltság, nehezen megválaszolható kérdések fogalmazódnak meg a versekben, és a költő megszabadul a divatos illúzióktól is. Kántás lírájában azért mindemellett ott van az őszinte kíváncsiság is – emelte ki Gyimesi –, a változtatni akarás és a tudatos sorsvállalás.

Gyimesi László után Rónai-Balázs Zoltán vette át a szót, aki az általa vezetett Hochroth Budapest Kiadóról beszélt, amellyel készülnek Kántás Balázs német és magyar nyelvű válogatáskötetének megjelentetésére. A művet már a márciusi Lipcsei Könyvvásárra is szeretnék kivinni.

Kántás költő pályájával, szerepvállalásával kapcsolatban Rónai úgy fogalmazott: vannak, akik kritizálják a fiatal költőt, mivel személyes tapasztalatok híján ír az egyszerű munkások vagy munkanélküliek, a szegényebb népréteg nevében. Arról azonban elfeledkeznek a bírálók – tette hozzá Rónai –, hogy Kántás róluk ír, és nem a nevükben! Egyébként is hiányzik a magyar költészetből az a vonulat, amely érdemien tud szólni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokról. A társadalmi problémákat inkább csak érintőlegesen súrolják az alkotók, akik egyáltalán efféle témákhoz nyúlnak. A kortárs magyar irodalomban jelenleg csak úgy lehet tabukat döntögetni – adott hangot markáns véleményének Rónai –, hogy csakis a kijelölt tabukhoz merünk nyúlni, de azokhoz is úgy, hogy éppen csak billegjenek, föl ne boruljanak véletlenül. Ezért tartja tiszteletre méltó vállalkozásnak azt, amit Kántás képvisel – összegezte a költő a kritikákkal kapcsolatos véleményét.

A kemény, elevenbe markoló verseket, véleménynyilvánításokat szelídebb szakmai, baráti beszélgetés követte immár a pódiumon kívül.

Csepcsányi Éva

Leadfotó: Irodalmi Jelen, archív