Ugrás a tartalomra

A hónap költője – Vass Tibor: < Bibinke és > az áprilisi tréfák III.

VASS TIBOR
< BIBINKE ÉS > AZ ÁPRILISI TRÉFÁK III.
 
 
Készecske A Nagy Bibinből
 
A szüleim azon aggódnak, mi lesz majd velem.
Én pedig azon, hogy most mi van.
Csorba Piroska: Különbség
 
 
Hát az kábé úgy kezdődik,
hogy ma énnapom van és énnapot nem ülök soha, vagyis eddig nem ültem.
Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta borvért, rozéval kezdem tehát a napot.
Kivételesen mondom magamnak rozézás közben, hogy boldog énnapot,
és ajándékul svéd típusú, állati gyermekverseket olvasok a legújabb termésből.
Vasmacska, fakutya, nyúlgát, számítógépes egér,
állatira meg vagyok elégedve a gyűjteményemmel.
 
Nem szoktam azt mondani, hogy boldog énnapot,
rozézni a legújabb termésből viszont szoktam, meg olvasni is. 
A svéd típusú gyermekversek segítenek boldognak lenni,
még ha a legtöbbjük alapvetően szomorú is,
segítenek emlékezni alapvetően boldog időkre,
és akkor még a rozé is, amitől elfogódik az ember, másképpen fogódik fel a világ.
 
Hát az kábé úgy kezdődik, hogy apám ’75-ben fon egy szót össze a másikkal,
svédfonó,
miközben leszáll a kútba. Nem saját szava ez, de a kút az övé,
s majdan írod is, övé az összefonás boldogsága.
 
Biztos, hogy csak az elfonódás miatt, hisz ’75-ben még nem lehetett kútja,
de néha megvette bátyámnak az Iemet, az Ifjúsági Magazint.
Egy ’75-öst el is tehetne a hátoldala miatt, azon egy szép tanító néni szerepel.
Honnan tudnánk még akkor, hogy szeretjük majd és mondhatjuk neki ma,
boldog énnapot, gratulálunk, ez a mai nap legújabb termése,
hála a rozénak, gyöngyöz, aminek gyöngyöznie kell.
 
Apám leszáll,
aláereszkedik, és számomra ettől fonva beáll a költészet mint olyan,
mint év- és tévfolyam.
 
Írjunk tehát ’75-öt, az évek egyszerre évődjenek.
Egyszerre játszódjanak le az ötödik évszakok,
például átmeneti legyen a kabát, az átmeneti szónak legyen még tétje ’75-ben.
 
Szóval apám odalenn a kútban. Itt élned, halnod kell.
Svédül nem tud. Vékony és lefér. Felérni még nem érem,
pedig alacsony, amitől mélyebbnek tetszik a kút, szomorúbbnak a szomorú.
Meg bátor is, lehetetlent nem ismer,
svédfogót meg a franciakulcsot annál inkább, azokat adjam neki oda,
aztán a svájci bicskát kéri a csavarhúzójánál kinyitva,
 
még ennyi népet, még ennyi idegen nyelvet, még ennyi vékony és lefér apát lent.
Él a nemzet lazán.
Féltem, vagyis magamat féltem, mi lesz, ha más lesz, az idő elpercel,
odalény,
senki nem ír több svéd típusú gyermekverset, mitől leszünk szomorú-boldogak.
 
***
 
Darázsnak sem adhatom oda a hollandert az amerikáner helyett.
Darázs nálunk napszámoskodik apámék építkezésekor,
apám a kútban moskodik, én meg a népek szakmáját tanulom,
kabátból átmenetit,
fogjak mindent biztosan, egy vers se folyjon le a kútba,
beszélek neki fentről merszekről, versekről, hogy én is nekik útba, de nem hallja,
és biztos jó, hogy nem.
Biztos innentől fogva tudom, hogy a svéd típusúaktól ma énnapibb leszek,
sokkalta boldog-szomorúbb, mint lehettem eddig hasonló napon.
 
Darázsnak mesélem, de igazából nem hallja,
tesi órán érzem fel,
miután rosszul vagyok a svédszekrényes ugrás után,
egy emelettel több emelődik rá a kelleténél,
valamelyik valóvilág-felelős a lányőrsből eggyel többet tesz rá a kitűnőért,
akkor érzem fel, svédnépek hazája a nagyvilág,
azt nem illik mondanom, még lőni fog, ha lőni kell. A világ mint egy kút,
amin eggyel több gyűrű van,
vagy kettővel akár, hogy legyen pereme. Legyen kerülgetni mit.
 
A svédszekrényezés utáni kórházazáskor akad időm összeírni,
svédcsavar, svédacél, svédasztal, és hol van még akkor svédcsepp,
de ABBA már igen, és van még az erkölcsileg sokat fejlődésem
az Abba–Boney M-háborúban,
ne feledjük a jogos önsvédelemből elkövetett gyermekverseket.
Az íróvá, szépivé válás mérföldkövei.
Szép ívvé váltás lenne most, ha Darázsról mondanám tovább,
ezekben a svéd típusúakban hallatlanul ott van,
milyen nagy a szíve és mennyire huncut. Vers alakú még a feje is.
Nálunk napszámoskodik apámék építkezésekor, légy a szíve, rendületlenül.
 
Tőle sok új kifejezést tanulok,
például mikor megígéri, hogy jön, s aztán mégse,
azt mondja, nyaljam ki a szíved, Tibikém,
megyek a körforgalomban és kiegyenesítem, át is gázolnak rajtam,
és még engem büntetnek meg,
pedig nem borvéreztem csak keveskét, hát majd napi ötezrével leülöm,
aztán majd jövök, megcsinálom én neked, Tibikém, hát hogyne csinálnám meg,
tudod, hogy amit én mondok, azt komolyan veheted vagy nem,
leülök és jövök, leülöm és jövöm, meglátod, igazat beszélek,
 
te is igazat beszéltél, amikor azt mondtad,
állatorvos leszel vagy költő, élő szöveg a fémvázon,
gyermek anyavázon, anya gyermekvázon – a kútból áldjon, merjen sors keze,
nemes és nemzetes lelkű csupaszív, Csupati-szív, Kántor és a hűsége,
Bogáncssí, Húkele, Lutravuk,
vagy csak a koppányi aga testamentuma,
amelyből az a betűn kívül nem sok mindent értek sokáig.
Hogy, hogy nem, ezek is ott a svédversben.
 
***
 
Lássam ma meg a közösségin a fészbontó lányt,
a ’75-ös Ifjúsági Magazin hátlapjáról egy kép.
Egy hozzászólásában azt írja, hogy ott már asszony,
nagyjából apám akkor a kútban,
nagyjából nekem kulcsból attól fogva létezik francia, fogóból svéd,
 
és akkor a zebrát még csak-csak értem, hogy átmegyünk rajta,
hogy Darázs miért Darázs,
azt lehet, már nem, hogy B. József, rendben van,
de a birtokon a rókafűrész az más tészta,
bírtoknak van írva egy dossziéra, Bírtok 1974,
amelybe anyámék gyűjtik a Hernádkakkal kapcsolatos iratokat,
adásvételi szerződés, biztosítás, a kis faház számlája,
Darázs és a rokonai elérhetősége, ribizlibokrok árcédulái,
spirálfüzet a kert alaprajzával, melyik évben mit hová ültetnek,
feljegyzések, milyen a termés,
micsoda minek mi tudható be.
 
Miért találok meg ilyesmiket is a svéd típusúak között,
hogy tudnak betudni annyi mindent a szomorúságukkal.
Szomorú a vers szája.
 
A bírtokon tanulom meg, hogy a villanyszerelőnél krokodilcsipesz van,
a bádogosnál hattyúnyak, a kőművesnél csiga, a téglát hozó kocsin daru.
A bolhapiacon bolhát hiába vennék,
a medvecukor nem medvéből van,
apám halszemoptikájának se a vörösszárnyú keszegekhez van köze.
A tanyasi budiban nem kagyló van, Monyhán a bringa drótszamár.
A szomszéd kocsija bogár, önsvédelmi célból az első ülés alatt pillangókés, vipera,
autóatlaszában Hernádkaknál szamárfül, csomagtartójában gumipók.
Lillafüreden azt tanulom, melyik fegyvernek hol a kakasa,
a lánctalp mitől hernyó, a felmosórongy miért fóka,
milyen állati hasznos kórházban a kacsa,
s hogy poloskát leghasznosabb a hadnagy elvtárs mackója mögé telepíteni,
a széf mögé a takarítók nem nyúlnak.
 
A rozéhoz illik a mai nap. Abbát hallgatok és Boney M-et,
és megtanulom svédül: köszönöm szépen;
kincsem számodra e hely.
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.