Apám a szürke hétköznapokban nem magyaráz dolgokat halálra, ahogyan valaki más egy Szimszonsztáros versben különösebb lelkifurdalás nélkül elvégzi ezt.

Hogyan vigyük közel Esterházyt egy középiskolás világához, miként segít ebben az Egy nő, A szív segédigéi vagy a Fuharosok című műve. Irodalomtörténeti jelentőségű anekdoták, kedvenc mondatok, képeslapok és dedikációk az írótól. – Ma lenne 70 éves Esterházy Péter; az Irodalmi Jelen szerzőit kérdeztük.

Villáminterjúk az öt éve elhunyt Kertész Imréről.

Az őszökkel meghal bennem egy távoli, halkuló gyerekdal, amit nem hallok már lassan negyven éve, nagy égi hangtárban hever félretéve.

Online folyóiratot indított, amikor az még nem volt divat, de máig várja például a Várad érkezését, mert az kézzel fogható. Vass Tibor költő, képzőművész, a Spanyolnátha online folyóirat alapító főszerkesztője volt a legutóbbi nagyváradi Törzsasztal vendége.

Fényértő, fényértékeny helyeken
fejtalálom magamat, mondja,
két kardodban a halál nagy csöndje. Semmiért észen.

Az Irodalmi Jelen rendhagyó lapszámbemutatójára szeptember 29-én este nyolc órától kerül sor a Nyitott Műhelyben.

A VI. Hajdúböszörményi Írótáborba százkét pályakezdő fiatal érkezett több mint ötven tájegységről, melyek között számos határon túli magyar régió is fellelhető ̶ Kiss Júlia jegyzete a tábor második napjáról.

Vass Tibor olvas fel verseiből.

„Olyan alkotási módnak lehet létjogosultsága, amelynek hagyományait ismeri az ember, és képes azt ötvözni a korszerűvel” – vallja Vass Tibor, aki rendhagyó módon töri szét a formát, bravúrosan bánik a nyelvvel. A költő-képzőművészt legújabb kötetéről, a Nagy Bibin és a műlovarnőről, a neoavantgárdról, vers és képzőművészet kapcsolatáról, Hernádkakról és a Spanyolnátha folyóiratról kérdeztük.

Darukezelőül jó páran tudnak a földön dolgulók közül,

ők megtanulják felügyelni a jelnyelvet, ami nem bővül jelentősen,

a munka monoton út, hol ront holt korokon, fájón,

hol épít élőn, épül az ország, jobb lesz nekünk,

keddé válunk minden kedden, a maga nemes egyszerűségében

Anyám hol

mint akit szárny emel,

hol hanyattfeküdt házfal,

váltogatja kékjét. Zsírját sírva szívja fel az este.

Olyankor, az összeérésben összenevetnek,
elgondolják, miért is nincs annál ébb,
mint amikor két izmos férfimetafora
a kopogás ütemére egymásnak feszül.

Minka játszásiból kapja meg a Czóbel-békedíjat.
Pislogok, miskolci korcsomában a léha,
léhűtő banda nőtagjait gusztálom,
oda húzódom, ha hatodnap is lére kényszerít.

„Tetszik, nem tetszik, Bibinke is hamismás”

szemlélődjenek bele a világba gönciek,
csendes jelenlétük nyugtasson meg

Tőle sok új kifejezést tanulok,
például mikor megígéri, hogy jön, s aztán mégse,
azt mondja, nyaljam ki a szíved, Tibikém.

Herman Ottó (továbbiakban HO)-emlékévben
tanújeladom, hogy (továbbiakban: hO) polihisztor vagyok.

Vállat von, elcsöszöd vagy nem csöszöd, gyakran ken lószőr ecsettel,
pipázik közben, kedvence a hemörájt és a holland vaníliás,
hamurojt közvetlenül rozsdára. Elvagyunk, mint be-
és hajadonfőttek.

Az idei március 15-e alkalmából megpróbáltunk egy időkaput nyitni a 20–21. század és 1848 között. Arra kértünk kortárs költőket, hogy ajánljanak olyan alternatív Nemzeti dalokat, amelyeket szívesen küldenének az egykori forradalmároknak és a ma olvasójának is. Áfra János, Debreczeny György, Hegedűs Gyöngyi, Hegedűs János, Lennert Tímea, Marczinka Csaba, Orcsik Roland, Varga Melinda és Vass Tibor válaszait olvashatják.