Ugrás a tartalomra

 

Mészöly Miklós

(1921. január 19.–2001. július 22.)

Molnár Miklós néven született Szekszárdon, 1921. január 19-én.
Tanulmányait 1938 és 1942 között a fővárosi Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karán folytatta, ahol jogászdoktori oklevelet szerzett.
1943-ban frontkatonai szolgálatra vitték, ahol fogságba esett, és szerbiai raboskodásából csak 1945-ben tért vissza. Akkor fizikai munkásként kezdett dolgozni, s volt terménybegyűjtő és malomellenőr is.
Vadvizek címet viselő első novelláskötete 1948-ban jelent meg, akkor változtatta meg nevét Mészölyre. 1951–52 között a Bábszínház dramaturgjaként tevékenykedett, s 1956-tól vált szabadfoglalkozású íróvá.
Szintén abban az évben jelent meg a Magasiskola című könyve, amit egy évvel később követett az elbeszéléseket, meséket tartalmazó Sötét jelek.
Az 1966-os Az atléta halála franciául jelent meg először, majd a magyar kiadással egy időben németül is. Jellemzően a korabeli magyar állapotokra.
Műveiben megrendítően ábrázolja a huszadik század minden kegyetlenségét és borzalmát. A Jelentés öt egérről (1967) kísérteties parabolája örökérvénnyel a haláltáborok szörnyűségeiről beszél. 

Nemcsak írói teljesítményével, hanem morális tartásával is kitűnt kortársai közül. Nem alkudott meg a hatalommal sem '56 előtt, sem utána. Egy időben feketelistás. A kádári rendszer sem értékelte művészetét, csak a nyolcvanas évek második felében kezdték elismerni: (Déry Tibor-díj, 1986; Év Könyve Díj 88, 89, 91), Kossuth-díjjal pedig csak a rendszerváltás után, 1990-ben tüntették ki.

Életműve nagy részét elbeszélések, novellák, kisregények teszik ki, de tollából több esszé, publicisztika-, dráma- és mesekötet is életre kelt. Rövidprózáiban jellemző a határozott és fegyelmezett szerkesztés, a tömörítés, a távolságtartó elbeszélés és kommentálás, és erőteljesen mutatkozik meg a bölcseleti beállítottság is. A rendszerváltás után is kiállt az ember jogaiért, tagja volt a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának. Liberális elvei miatt az elmúlt évtizedben számos durva támadás érte a jobboldalról. 1990 szeptemberétől a Magyar Írószövetség elnökségi tagjai közé választotta. Egy év múlva pedig a Budapesti Magisztrátus tagja lett. 1991 és 1994 között alapító elnöke volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Írói munkájáról így vallott egyszer: "Az volna gyönyörű, ha írás közben szótól szóig, mondattól mondatig – mint a zseblámpafény – világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten, ami éppen a tettenérésünktől lesz azzá, ami."
2001. július 22-én halt meg Budapesten, hamvait 2001. augusztus 23-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. 

Mészöly Miklós (eredeti családneve Molnár) (Szekszárd, 1921. január 19. – Budapest, 2001. július 22.) Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Díjak, kitüntetések:

  • 1986 – Déry Tibor-díj
  • 1988 – Magyar Művészetért Díj
  • 1988 – Örley-díj
  • 1988, 1989, 1991 – Az Év Könyve Díj
  • 1990 – Kossuth-díj
  • 1990 – Kortárs-díj
  • 1990 – Fitz József-díj
  • 1992 – Nyitott Társadalom Alapítvány Díja
  • 1992 – a Soros Alapítvány Életműdíja
  • 1995 – a Soros Alapítvány Díja
  • 1996 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal

Művei

  • Vadvizek (elbeszélések, 1948)
  • A bánatos medve (képes mesekönyv, 1954)
  • Hétalvó puttonyocska (mesék, 1955)
  • Sötét jelek (elbeszélések, 1957)
  • Fekete gólya (ifjúsági regény, 1960)
  • Az ablakmosó (dráma, 1963)
  • A hiú Cserép-királykisasszony (mesék, 1964)
  • Az elvarázsolt tűzoltózenekar (mesék, 1965)
  • Az atléta halála (regény, 1966)
  • Jelentés öt egérről, Magasiskola (elbeszélések, kisregény, 1967)
  • Saulus (regény, 1968)
  • Pontos történetek útközben (regény, 1970, bővített kiadás: 1986)
  • Szomorú, vidám (képes mesekönyv, 1974)
  • Alakulások (elbeszélések gyűjteménye, 1975)
  • Film (regény, 1976)
  • A pipiske és a fűszál (mesék, 1976)
  • Kerti hangverseny (mesék, 1977)
  • A tágasság iskolája (esszék, 1977)
  • Reggel a tanyán (képes mesekönyv, 1978)
  • Szárnyas lovak (elbeszélések, riportok, 1979)
  • Bunker. Az ablakmosó (színművek, 1979)
  • Az elvarázsolt tűzoltózenekar és más mesék (mesék, 1980)
  • Jelentés egy sosevolt cirkuszról és más mesék (mesék, 1980)
  • Érintések (esszék, 1980)
  • Esti térkép (versek, 1981)
  • Megbocsátás (kisregény, 1984)
  • Merre a csillag jár (elbeszélés és költemény, 1985)
  • Sutting ezredes tündöklése (elbeszélések és kisregények, 1987)
  • A pille magánya (esszék, 1989)
  • Volt egyszer egy Közép-Európa (novellák, 1989)
  • A negyedik út (esszék, 1990)
  • Wimbledoni jácint (elbeszélések, 1990)
  • Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról (elbeszélések, 1991)
  • Az én Pannóniám (válogatott írások, 1991)
  • Bolond utazás (1992)
  • A tágasság iskolája (tanulmányok, esszék, 1993)
  • Lassan minden (drámák, színművek 1994)
  • Otthon és világ (1994)
  • Hamisregény (novellákból összeállított regény, 1995)
  • Családáradás (regény, 1995)
  • Idegen partokon (elbeszélések, 1995)
  • Megbocsátás - Merre a csillag jár (kisregény, elbeszélés 1997)
  • Elégia (versek, 1997)
  • Mesék (mesék, 1998)

MÉSZÖLY MIKLÓS: JELENTÉS ÖT EGÉRRŐL - elbeszélés 

Mészöly Kisorosziba emigrál, ott él vagy harminc évig. Kisoroszi arról kapta a nevét, hogy a Nagyorosziba települt orosz (rutén) favágók alól kicsúszik a református vallás, a nagybirtokos katolizált, erre a református pap összecsomagolja híveit, áttelepül Nógrád vármegye Duna-szigetére, ahol a teljes közösség elszegődik a visegrádi várba. Én Nagyorosziban élek néhány nyomorúságos esztendőt a hetvenes évek második felében.
Kisorosziban minden lelassul. Arra emlékszem. Télen is csend, hó, hideg. Nyáron csend, verőfény, vízszag, szúnyog dögivel. Nem is értem, nincs még Szuku? Ha van, miért marnak össze a szúnyogok minden ottlétemkor?
Gyakran megfordulok Kisorosziban Simonffy miatt (Kompország katonái). Simonffy nem elbújik, él Kisorosziban. Vendégjárás, nagy sütések és főzések. Feldob egy lapot, hogy ettől eddig Kisoroszi. Ha tudok, megyek.

Amikor Simoffy egyedül, iszik. Gyorsivó. Kiüti magát, alszik, ébred, hogy gyorsabban elmúljon a másnap, jellemző sebességgel ráiszik. Újra kiüti magát. Sör, unicum egy közeli falusi füstös, sötét kiskocsmában. Otthon zalai (veszprémi?) borok. Második ébredésekor be a fehér Lada kombiba, át Mészölyhöz (vagy valahová). Mindig késő délután. Mészöly délelőtt dolgozik. Munka közben író – hacsak nem nagyon hülye – nem zavar írót. Három eset. Mindhárom kellemetlen, kényelmetlen. Azt hiszem, be akar ajánlani, azt hiszem, nem emlékszik az előző, már megtörtént látogatásunkra. 
Simonffy, mondhatom így, barátom. A barátság onnan regisztrálható, ha két éven át nem találkozunk ilyen és olyan ok miatt, ugyanabban a hangnemben és mondatszerkezetben folytathatjuk a két éve elkezdett beszélgetést. Irodalom nagyon ritkán kerül szóba. Az irodalomról nem beszélni kell. Csinálni. Ülni, írni. Ha nem megy, ha billeg, káromkodni.
Mészöly és Simonffy nem tudom, miképpen vannak. Nem kérdezem, próbálom kitalálni. Talán íróbarátok, vagy valami olyas. Az esemény a következő menetrend szerint zajlik. Mészöly ül, figyel. Mészöly szép férfi. Fehér haj, jól szabott barázdák az arcon, inas és elegáns a kopott, agyonmosott márkás pólóban, a rövidnadrágban, mint az öreg herceg. Én csak ülök, hallgatok, néha beledugom a nyelvem a magunkkal hozott borba. Nem szeretem a bort. Azóta se szerettem meg. Simonffy hajszálvékony falú borospohárból nyomja a sárgás, savanykás zalait. Aggódom, hogy eltöri, ahogy kézbe veszi, lerakja.

Érzékelhető, Mészöly terhére vagyunk. Erre igen jó a szemem. De különösebben nem derül ki. Mészöly úriember, könnyed, alig látható „ezt is tudtam, azt is tudtam mosoly". Gondoltam, majd eltanulom. De a gesztusok nem tanulhatók. Születni kell velük. Ha valaki terhemre van, mert részeg, mert dolgozom, mert nincs kedvem hozzá, elhajtom. Csak a kiválasztottakra jut idő.
A program irodalmi és politikai pletykák. Nem tudom, mi még. Próbálom kötni a történeteket, de mert a kisebb, de pillanatnyilag meghatározó hatalmú kultpolitkusok nevét sem ismerem, az írókét sem – Erdélytől Londonig – alig, hallgatok, mint a sült hal. De jó ott lenni. Teljesen normális. A szúnyogok, az akácok a telken, a kettévált Dunán átmorajló vonatzaj, ahogyan a Börzsöny áttolja, a dunabogdányi kőbánya kettős dübbenései.
A harmadik alkalommal könyvtárból lopott Eridanust (Út Eridanusba – 1979. Magvető) viszek, mert boltban már nem lehet kapni, és a postai küldeményem nem érkezett meg. Mészöly-idézet a mottó.
Látja ezt is, a könyvtári pecsétet is, de úgy tesz, mint aki nem.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.