Ugrás a tartalomra

 

Mándy Iván

Már nem tudom, honnan és mikor keveredtek Mándy vékonyka kötetei a kötelező olvasmányok közé, de egyszer csak ott feküdtek (Mándy azt mondaná: hevertek) kirobbanthatatlanul. Az első íróm, akit újra és újra, az első novellától újra végigolvasom. Számtalanszor. Az első íróm, aki nem "értettem" bekezdésről bekezdésre, dialógról dialógra haladva, hanem éreztem. Az kellett kutatnom, azért a sok újraolvasás, mert tudni szerettem volna, mit nem értek, mit érzek.

Nem, nem a Csutak-novellák. Az első kötet a Régi idők mozija, később a Mi az, öreg. Az Előadók és társszerzők idején még nem vagyok húsz, a Locsolók, a nyitónovella csontig vág. Gyerek vagyok, bárhogyan is: nem felnőtt, mégis a házaspár pártján. Nem értem. Amúgy soha sem az öregek pártján. Na, itt a kérdés elásva.​​​​

Mi tesz velem Mándy, hogyan éri el. A feladat adott. Mit mutat meg (mire mutat rá?), mit rejt el, hogy akaratlanul, sőt akaratom ellenére Mándy szemével látom, ítélem meg a megfogalmazott kisvilágot, esélyem sincs rá, hogy döntsek. Ekkoriban kezdődtek a gondok kezdő kisprózáimmal, miért nem olyanok, mint a fejemben? Miért változik meg, miután kikerül a fejemből, miután lepötyögöm a Remingtonon?

 

Mándy nem enged be könnyen. Mert a dolog lényege nem a rövid mondatok teremtette feszített atmoszféra, nem a leíró novellarészek szinte teljes hiánya, nem a dialógusok jellege (egyetlen rövid párbeszéd mögött két oldalnyi leírás a gangról, az utcáról), hanem inkább a tiszta képletek, az éles képszerkezet, a rendhagyó vágástechnika. És a mögöttes, nem attraktív, hanem a történet hátához simuló humor. Humor nélkül csak a gyomorbetegek képesek élvezni az irodalmat. Ezt se tudtam még akkor.

Azt se tudtam, hogy hosszú éveken át Mándy-novellákat írok majd. És hogy milyen jól érzem magam a saját Mándy-novelláimban, akár meg is hatom magam, amikor igény van rá. Azt se tudhattam ekkor, hogy Mándyról lekerülni legalább olyan nehéz lesz, mint felmászni rá. Ismerik, a kismacska felküzdi magát a fára, mert úgy látja, a vadgalamb már az övé, a lombok közül nincs hová menekülnie, eltelik némi idő, mire rádöbben, se galamb, se egyszerű leút, mert odalent közben semmi nincs, se vadgalamb, se remény a saját hangra.

Újra eltelik néhány év, amikor az Eridanus, az első kötet kiadóba kerül, és azt mondja a szerkesztő (Ördögh Szilveszter), ez itt és itt, attól az oldaltól eddig Mándy-ízű. Nem szerencsés, teszi hozzá.

És közben semmit nem tudok, persze semmit. Ki volna Mándy, mi volna Mándy. Éneklő kappanhangját se hallom soha. Kép a borítón, kész. Nem tudom, hogy apja újságíró, albérletből albérletbe vándorolnak ők ketten, hogy Mándy - a kornak megfelelően - tizenöt évesen publikál, hogy lelép a gimnáziumból, hogy sportújságíróként valahogy megússza a második világháborút, hogy a Nemes Nagy Ágnes féle Újhold szerzője és társszerkesztője, hogy nyolc év helyben járás (l949, 1957), hogy ezekben az években is folyamatosan ír. Végül a zenit, hangjátékok tömege, filmek, forgatókönyvek, szerepek, díjak, mindenféle díj, könyvek minden évben.

Azt se tudom, hogy egyszerűen elhagyom Mándyt, nem olvasom, eszembe se jut. Lejárt szeretőt, lejárt mestert, lejárt lakhelyet, véget ért rögeszmét lehet így. De most előkutatok valami Mándyt. Hadd lássam.

Mándy Iván, Budapest, 1918. december 23. – Budapest, 1995. október 6., Kossuth-díjas magyar író, 1999-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta.

Könyvei

1943. A csőszház (kisregény)

1944. Az enyedi diák (ifjúsági regény)

1948. Francia kulcs (kisregény)

1948. A huszonegyedik utca (önéletrajzi regény)

1949. Vendégek a palackban (elbeszélések)

1955. Egy festő ifjúsága. Barabás Miklós diákévei (ifjúsági regény)

1956. Csutak és a többiek (vígjáték)

1957. Csutak színre lép (ifjúsági regény)

1957. Idegen szobák (novellák)

1959. Fabulya feleségei (kisregény)

1959. Csutak és a szürke ló (ifjúsági regény)

1961. Csutak a mikrofon előtt (ifjúsági regény)

1963. A pálya szélén (regény)

1965. Robin Hood (regény)

1965. A locsolókocsi (regény)

 

1965. Az ördög konyhája (novellák)

1966. Séta a ház körül (elbeszélések, dokumentumjátékok)

1967. Régi idők mozija (novellafüzér)

1968. Csutak és Gyáva Dezső (ifjúsági regény)

1969. Egyérintő (válogatott novellák)

1970. Előadók, társszerzők. 1950–1952. (novellák)

1970. Mi van Verával? (regény)

1971. Egy ember álma (kisregény)

1972. Mi az, öreg? (novellafüzér)

1974. Fél hat felé (novellák)

1974. Tribünök árnyéka (novellák)

1975. Zsámboky mozija. A családtag (regény)

1977. Álom a színházról (regény)

1977. Arnold, a bálnavadász (ifjúsági regény)

1977. Lány az uszodából (novellák)

1979. A trafik (regény)

1980. A bútorok (kisregény)

1981. A villamos (kisregény)

1981. Tájak, az én tájaim (elbeszélések, kisregények)

1983. Átkelés (elbeszélések)

1983. Mit akarhat egy író? (válogatott novellák)

1984. Lélegzetvétel nélkül (gyűjteményes kötet: Vendégek a palackban, 1949.; Idegen szobák, 1957.; Az ördög konyhája, 1965.)

1984. Strandok, uszodák (kisregény)

1986. Magukra maradtak (kisregény)

1989. Önéletrajz (novellák, rádiójátékok)

1992. Huzatban (novellák)

1992. Tépett füzetlapok (válogatott novellák)

1994. Budapesti legendák (elbeszélések)

posztumusz:

1996. A légyvadász (novellák)

1998. A pálya elején. Az első novellák (1942–1944)

Filmjei

Forgatókönyvíróként

1966 Ketten haltak meg

1969 Sziget a szárazföldön

1972 Lányarcok tükörben

Színészként

1970 Szerelmesfilm

1973 Tűzoltó utca 25

Megfilmesített művei

1960 Csutak és a szürke ló (a forgatókönyvet Kézdi-Kovács Zsolt írta)

1968 Diákszerelem (Mándy azonos című novellájából készült rövidfilm)

1973 A locsolókocsi (Kézdi-Kovács Zsolt írta a forgatókönyvet és rendezte)

1973 Régi idők focija (Volt egy csapat című novellájából a forgatókönyvet Tóth Zsuzsa írta Sándor Pál felkérésére)

1978 Szabadíts meg a gonosztól (Mélyvíz című színdarabjából a forgatókönyvet Tóth Zsuzsa írta Sándor Pál felkérésére)

Díjai

Baumgarten-díj (1948)

József Attila-díj (1969)

Déry Tibor-jutalom (1985)

Kossuth-díj (1988)

Getz Corporation-díj (1991)

Robert A. Pritzker magyar nyelvű életműdíja (1991)

Az Év Könyve jutalom (1992)

A Soros Alapítvány életműdíja (1992)

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.