Ugrás a tartalomra

Retusműhely - 7. A hívők kegyelme

Amikor az olvasó váratlanul ilyesféle novellába fut bele teljes homlokkal, és nemigen képes első olvasatra mit kezdeni vele, hiszen egyfelől túl személyes, másfelől túl általános, óhatatlanul felteszi a kérdést, önéletrajzi indíttatású, netán talált ötlet a téma. A második olvasat után két dolgot tart lehetőnek, és ki is egyezik magával: ha önéletrajzi alaphelyzetű történet, akkor el vagyon pocsékolva az esély. Gyerekhalál, és nem mellesleg a házasság totális beomlása (azaz a létezés lényegei) aligha úszható meg egy bármilyen veretes, Istennel társalgó novellával. Ha a másik lehetőség a valóság, talált ötlet, akkor hittérítő szöveg, Isten mindent jobban tud, és azt mindig jobban tudja. Ha így, akkor nem érdekes. A hit nem alkalmaz fakezű térítőt.

 

Jelige: Vili – A hívők kegyelme

Amikor az olvasó váratlanul ilyesféle novellába fut bele teljes homlokkal, és nemigen képes első olvasatra mit kezdeni vele, hiszen egyfelől túl személyes, másfelől túl általános, óhatatlanul felteszi a kérdést, önéletrajzi indíttatású, netán talált ötlet a téma. A második olvasat után két dolgot tart lehetőnek, és ki is egyezik magával: ha önéletrajzi alaphelyzetű történet, akkor el vagyon pocsékolva az esély. Gyerekhalál, és nem mellesleg a házasság totális beomlása (azaz a létezés lényegei) aligha úszható meg egy bármilyen veretes, Istennel társalgó novellával. Ha a másik lehetőség a valóság, talált ötlet, akkor hittérítő szöveg, Isten mindent jobban tud, és azt mindig jobban tudja. Ha így, akkor nem érdekes. A hit nem alkalmaz fakezű térítőt.

 

30/ Neked mesélem

 

 Nem is tudom, hol kezdjem. Nem volt könnyű már az elején sem, de nem gondoltam volna, hogy ekkora próbák elé állítasz. Persze te tudod, hogy ki mekkora keresztet bír el. Szenteltessék meg a Te Neved.
Néha azért átfutott az agyamon, hogy talán egy kicsit elméretezted az enyémet. Amikor kezemben tartottam élettelen kis testét, próbáltam éleszteni és lélegeztettem. A tüdeje emelkedett a beleáramló levegőtől, de életet már nem talált bent, amely felhasználhatta volna. Nem sírtam. Fura. Igazából alig sírtam. Nem tudom, hogy ez elfojtás, vagy ilyen nagy az életösztön bennem. Menni és tenni a dolgunkat, hiszen azért küldtél ide. Persze nem ilyen egyszerű. Szeretem benned, ahogy rendezed a dolgainkat. Ideküldesz feladatokkal, de sokszor nem is tudjuk, hogy mi az. Ki kell találnunk, aztán ha nem azt csináljuk, jól fejbekólintasz, mint egy (az) engedetlen gyereket. És mi van a szabad akarattal? Jöjjön el a Te országod.
Ó, balga ember! Nem veszed észre a jeleket, amiket küld, még ha kiszúrják is a szemed. Pedig simán indult a dolog: szerelem, házasság, autó, lakás, gyerek. Pont úgy, ahogy a Nagykönyvben meg van írva. Teljesen konszolidált életet éltünk. Napsütéses napokon nagyokat sétáltunk a városban. A zöldségesnél mindig elcsábítottak az illatos gyümölcsök. Jézusom! Innen milyen banálisnak tűnik! Mindez tartalom nélkül csak egy üres füzet. Ha nem írsz bele, nem arra használod, amiért kaptad. Így visszagondolva megrémít, mintha egy burokban lettem volna. Most aztán jól felráztál. Légy éber és tudatos! De ez nem olyan könnyű. Mit gondolsz, kéjutazásra jöttél? Ez egy kemény munka. Különben is, rengeteg segítséget kapsz, csak észre kell venned. Meg kell dolgoznod érte. Mi az? Mi az? Mi lesz a végén? Megtudod, amikor eljön az ideje. Annyit elmondok, hogy találkozni fogsz velem.
Szörnyű volt a tehetetlenség, ahogy épült le, és nem tudtam semmivel sem megakadályozni. Döntött és döntöttél. Legyen meg a Te akaratod.  Sokat aludt, egyre kevésbé reagált a külvilág dolgaira. Figyelt. Szeméből szeretet és mérhetetlen bölcsesség áramlott. Ő végig tudta. Mélyen belül én is, de nem akartam elhinni, pedig voltak jelek. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz nagyobb korában, és többször felrémlett előttem a halála, de azt hittem, hogy ezek nem normális gondolatok, és valami baj van velem. Olyan vékony volt már. Nem akart enni.. Minden etetés kész tortúra volt: evett hányt, evett hányt. Belefáradtam. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Kiborultam. Kétségbeestem. Segítsen már valaki! Türelmetlen voltam. Menekülni akartam. Bocsáss meg! Bocsáss meg! Ó Istenem, miért hagytad ezt! Bocsásd meg a vétkeinket.
Úgy éreztem, egyedül maradtam ebben a komoly helyzetben. Korábbi életem romokban hevert. Se családom, se pénzem, se lakásom, se munkám. Akit szerettem, nem tudott elfogadni. Sok bántás ért. Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Sosem voltál egyedül. Ott vagyok benned, ahogy minden emberi lényben. Érezned kell! Ha ezt felismered, nagyot lépsz előre az úton.
Igen. Eszembe jut az a híres kép, amikor az ember visszanéz az életútjára, és látja a két pár lábnyomot maga mögött, ám néhol csak egyet… Tudom, hogy a legnehezebb pillanatokban a karjaidban tartasz. Ez hálával tölt el, és megnyugvást ad, mégis valami úgy feszít itt bent, a szívemnél. Nehéz gondolatok is elfognak: mi jöhet még. Mi van, ha mégsem igaz, és az egész hiábavaló. Választhatnám a könnyebb utat is. Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
A teste kezdett kihűlni. Még így is olyan szép volt. Akkor még nem éreztem a hiányát, mert a szelleme ott volt mellettem, de már másnap elment az angyalokhoz. Ő tudta, mire vállalkozott. Olyan különleges szellem. Kegyelem, hogy itt volt köztünk.
Végül neked lett igazad, mint mindig. Elbírtam. Bár egy pillanatra meginogtam az erkélyen. Megyek tovább. Engedem, hogy vezess. Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké. Ámen

 

   Jelige: Vili1 5 pont


   A novella három alaptétele: ki, mit, miért? Miért történnek a dolgok?  Egyikre sincs válasz. Egyedül a biblikus felütés mögött kitartott d-dur, a fájdalom hangja működik jól.
   Gyakorlott írástudó keze, könnyen bánik az elemekkel, jól forgatja az alázatos ember alázatos kérdéseit, válaszait, ezt akkor is el kell ismernem, ha tőlem ez a szellemiség tökéletesen idegen. El nem tudom képzelni, hogy (akár) egy (vadhívő) anya Isten bármilyen döntését harag, üvöltés és átkozódás nélkül elfogadja, ha a döntés gyerekére, a gyerek életére-halálára vonatkozik. Életszerűtlen a kétségbeesett belenyugvás. Ráadásul a végén a megjegyzés az erkélyen való ingásról, mintha nem is ugyanaz a nő tenné, a hívő fejében meg se fordulhat az öngyilkosság, a hívő arra van kitalálva, hogy húzza az igát vakulásig, és rendben megfizesse, ami a császárt illeti. Az öngyilkost a temetőárokban kaparják el. Hagyományból és figyelmeztetésül.

Onagy Zoltán 

 

Kapcsolódó:
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2828 Helyszíni a retusműhelyből
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2814 Súlytalan hullám
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2823 Viszlát, apu!
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2848 Az őrült
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2852 Az álomvadász
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2863 Elpillangózott próbadugás(ok)
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2870 Férges virág a szerelem

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.