Egy utolsó próbakör még kinek árthat?
Bérleted van,
erről a járatról téged senki le nem szállíthat,
bérleted van a repülésre, a városra,
bérleted van a szerelemre.

biomatéria ének
a süket sötétben –
macropinna hólyagszeme a mélybe tágul
    édes lumineszcencia
a negatív test szoborillúziója –
    a látható vázat fedő láthatatlan palást

Másnap valamiért lementem a pincébe, iszonyú bűz volt, odacsinált, több kupac macskaürülék egymás mellett, vagy fél órát takarítottam utána, és közben azt mondogattam hangosan, hogy nem, nem! Nem! És nem, el leszel, baszd meg, ajándékozva, kisanyám!  El lett ajándékozva a macsek. (Kukorelly Endre)

A menny hálója hatalmas, közei tágasak
(Ladik Katalin)

Semmit sem ér az új, ha
elveti, hogy élhet rejtve is.
(Vasadi Péter)

Lacika nem adta fel egykönnyen. Érezni akarta az állat selymes bundáját, magához ölelni. Szeretni akarta. Ám a macska egyre csak hátrált. Végül az utána sóvárgó kéz felé kapott, s egy villanás alatt a betolakodó ujjába harapott.
(Böszörményi Zoltán)

a test már nem fenyeget végre
csak fenyít
(Jónás Tamás)
A hangja nyugodt volt, félszeg a távolság. Plakátot ragasztottunk egymás arcára, fuldoklik közöttünk az ölelés. Tágra nyitott ablaknál a kert felé nézünk. Csak egymást nem látjuk.
(Baki Júlia)

5:55-kor előjönnek a gyerekek
az ajtók mögül és a falak mellől
azok akik nem tudnak aludni
vagy akiknek a párna kényelmetlen
összegyűlnek az utcán
 
Kőrösi Viktória festménye

 
Cirmos volt és nyolc kiló,
nem szorult támogatásra,
a bajszán nyúlszőr, csirketoll,
valahol el lett ásva.
(Rónai-Balázs Zoltán)

ki vagyok?
ki voltam?
ki leszek?

szakállam vízesés
a múltam kitárulkozó sík mező
a jövőm nyitott könyv és vándorbot
Jász Attila ezzel a művével elnyerte az idei Quasimodo Emlékdíjat

Túl sok hajunk maradt, így negyvenévesen.
Túl sok
hogy már őszülni kezdjen
(Prágai Tamás)

Verseivel búcsúzunk Simándi Ágnestől.

Távozó idő –
arra int,
abban legyek jelenvaló,
amiben emlékét észleli a pillanat.
(Keszthelyi Rezső)

 közvetlen kapcsolatom van az égi hatalmakkal, az élő istennel, igazán bízhatnának bennem egy kicsit az urak
Jász Attila ezzel a művével elnyerte az idei Quasimodo Emlékdíjat

Békeidő van, a mellkason új seb.
Szörnyeket éget az utcai lány.
Zöld szemeimből vén mély kút lett.
Semmire jó csak a holnapi nyár.
Nem tudsz már se ölelni, se ütni.

a planétámon nem élek egyedül velem
nem hal ki az itteniek közül senki sem
a hal álma nem a halál ma
(Faludi Ádám)
 
 

majdnem mindenki elpusztult a hajón
a természet roppant ereje előtt meghajolva
változtattam meg tervemet
Jézus születése helyett magát
hajótörésünket festettem meg
Jász Attila ezzel a művével elnyerte az idei Quasimodo Emlékdíjat

kisméretű, egy számmal nagyobb
nagyméretű, egy számmal kisebb
normális, szellemileg visszamaradott
Wehner Tibor

egy éjjel hazafelé menet idegen kutyára bukkantam, aki hazakísért, és nem akart elválni tőlem, meg akartam tartani, de apám nem engedte, láttam, hogy veszi a puskáját, és kimegy a házból, amikor visszajött, számon kértem, mit csinált kint, röviden csak annyit válaszolt, a kutya veszett volt
Jász Attila ezzel a művével elnyerte az idei Quasimodo Emlékdíjat

Ennek felül
bárki más aki
hab és nem
habozik megmarad
fehéren legfelül

A vers elképzelhető megírási ideje táján kezdhetett el Sziveri János leszámolni azokkal az illúziókkal, amelyeket a megváltozó, megváltoztatható társadalomról táplált. (Z.T.)

 
Xu Zeping mesternő szavait hordoztam fejemben.
Már két-három éve rezegtek bennem (lépteimbe is
beivódtak, mindenfelé elkísértek) ám, hogy mit mondott:
leírnom azt lehetetlen.