Köszöntjük
a 75 éves
Sohár Pált,
költőt, írót, műfordítót!
 

 
Tollaitok szűzhavát
Egyik éjjel összejárták
A beszabadult kutyák.
(Acsai Roland)

árnyék alig észrevehető árnyék
nem itt nincs párbeszéd üvegbúra ez vaslemezzel
se képernyő se mikrofon
nem történik semmi
némaság
 

az utolsó kép rólunk mintha
homokviharban készült volna
pedig akkor már hosszú ideje
láthatóan semmi sem moccant
a mélyben ülepedett
a szemcsékre bontott valóság

"Tele pohár, árnyas lugas,
kiszuperált tehervagon,
összeállt az idilli kép
a gyümölcsös domboldalon,
s helyet talált minden emlék:
iparnegyed, barackliget,
elkerült vagy vágyott vidék,

megélem most mindegyiket." - Bálint Tamás versei

Visszatérve az „állat-versekre”, mivel Acsai Roland ezekből válogatott ki hármat fordításra, ezekre is áll az, amit Ted Hughes egyik angol kritikusa írt, hogy ő „belülről láttatja a természeti világot” - Ted Hughes versei Acsai Roland fordításában és Gömöri György bevezetőjével

 
Van a tenyeremben, bőr alatt, tükör.
A másik tenyeremben homályos üveg.
Az arcom önmagának előre köszön,
s pislog szemek nélkül a kikapart üreg.

Kísérem haza Piroskát, gyomromban kövek.
Vízbe toccsan a fogsorom.
Magam vagyok az erdőben az erdő.
(Sós Dóra)
Én a farkas vagyok. És te ki vagy?
Nem érdekes, mondta a pipacs,
és ukmukfuk, csak úgy,
szőröstől-bőröstől megette a farkast.
(Zalán Tibor)

 
Vajon meddig invitálsz,
ó, szép Mediokritász,
mozdulatlan végtelen,
míg én neved éltetem?

számlám mégis duzzad, duzzad
postásom nem ró fel kölcsönt
már a borok is hazudnak
politikát és erkölcsöt
Köszöntjük a júniusban hetvenedik életévét betöltött költőt, prózaírót, Bágyoni Szabó Istvánt.

 
 
gyári időszámítás
egy órával előbb végzel az álmokkal
egy órával előrébb állítod a feketerigót
ez a gyári időszámítás
mintha megtéveszthetnéd magad

 
 
De elment egy nyári estén.
Látták, hogy begázolt a tóba
Piros fürdősapkában
Hervadó kamillákkal
Keblén selyem volt a víz.
Mary O’Donnell versei Kabdebó Tamás fordításában

 
 
Testemben jéghideg remegések
csuklóm környékezik könnyed kések
Messze az éjben valaki táncol
vergődik bennem bárki s a bárhol

Megismertettél a nyomorral.
Mi nem a Jegyesek luxus-
házait építgettük, hanem
a Haldoklókét. Jegyeseid
is haldokolni fognak.
Elvetted tőlem a látványt,
de megadtad a látást.

Ő, a kalóznak kényszerült lovag,
még mindig a buszmegállóban
álldogál. Figyel. Várakozik.
Ha szétvetett lábakkal, feszes derékkal
feltekint a reggeli  égre,
az éjszakait is látja.
(Payer Imre)

Így elődök és utódok nélkül kellemetlen a létezés
nincs ki ellen szólni ki mellett lázadni
nem lesz már ki a Mindent újrarangsorolja
surran a szálka körmöm alá
SÖTÉTBEN BONTUNK SZÁRNYAKAT

(Sziveri János)

Alakját veszti minden, nincs jövője.
És múltja sincs, hiába folytatás.
Valami pusztulás kapott bennünk erőre.

Testünket hagyjuk, hadd használja más.
Még nem tágulunk szavakra, sem hőre.
És van remény: illékony ráadás.

Jónás Tamás

 
 
Minden, ami vagy:
achát, vagy obszidián
(zárójelbe fagy)…

 
időtlen idők
de szemmel tartod őket
ahogyan az arcodról távozni készülők téged
Faludi Ádám

Önálló rögeszme:
széket húzok reggelente
az ablakhoz, és bámulok amoda.
Sehol se mutatkozik hihetetlen.
Keszthelyi Rezső

zongoralábak
pasztellcsönd menedékben
részlet az egész
Jász Attila