Verstörténés – ZALÁN TIBOR: és néhány haiku
Szép a délután
De mik ezek az árnyak
Hang nélkül ki hív
ZALÁN TIBOR
és néhány haiku
Indul vonatom
A nagy hegyek mögött is
hallom sírásod
*
Hová szélednek
mellőlem a szavak Zúz
nyomorít a csönd
*
Megint átléptem
hajnalból a reggelbe
Üzent a halál
*
Hogyan segítsek
Feléd nyújtott kezemet
repkény fonja be
*
Majd visszatérek
Minden úgy lesz mint eddig
Mert minden másképp
*
Zajos fönt az ég
Kert végében szarvas bőg
világ árvái
*
Elhagyni készül
békéjét Elpusztulna
szenvedély nélkül
*
Különszám róla
egy folyóiratban – a
lét gyászkeretben
*
Eltört délután
Az ég arcán kiütnek
a hullafoltok
*
Pipacsok helyén
romos föld Virít a gyom
Hányat alhatsz még
*
Szemközt a sárga
ház előtt fák lombjában
vonaglik és fáj
*
Szép a délután
De mik ezek az árnyak
Hang nélkül ki hív
*
Folyóba dobott
kavics visszhangja lüktet
így éjszakában
*
Ketten mondunk egy
verset Te a lelkét én
a lelked mondom