Ugrás a tartalomra

Verstörténés – ZALÁN TIBOR: és néhány haiku

 

Szép a délután
De mik ezek az árnyak
Hang nélkül ki hív

 

 

ZALÁN TIBOR

és néhány haiku

 

 

 

 

 

 

 

 

Indul vonatom
A nagy hegyek mögött is
hallom sírásod

*

Hová szélednek
mellőlem a szavak Zúz
nyomorít a csönd

*

Megint átléptem
hajnalból a reggelbe
Üzent a halál

*

Hogyan segítsek
Feléd nyújtott kezemet
repkény fonja be

*

Majd visszatérek
Minden úgy lesz mint eddig
Mert minden másképp

*

Zajos fönt az ég
Kert végében szarvas bőg
világ árvái

*

Elhagyni készül
békéjét Elpusztulna
szenvedély nélkül

*

Különszám róla
egy folyóiratban – a
lét gyászkeretben

*

Eltört délután
Az ég arcán kiütnek
a hullafoltok
*
Pipacsok helyén
romos föld Virít a gyom
Hányat alhatsz még

*

Szemközt a sárga
ház előtt fák lombjában
vonaglik és fáj

*

Szép a délután
De mik ezek az árnyak
Hang nélkül ki hív

*

Folyóba dobott
kavics  visszhangja lüktet
így éjszakában

*

Ketten mondunk egy
verset Te a lelkét én
a lelked mondom

 

A versekhez Kovács Kitti festményeit társítottuk

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.