A mimikrit mások / olvassák / le a pofádról.

Az utazó a napokban helyiekkel kirándult (mégis eltévedtek).

A tavon fekete hattyú úszik / A tükörképével

Lény-tűnők kavalkádja
lény-tűnőkkel,
való ébrenlét álom ébrenléttel.

Most kell elindulni oda, ahonnan reggel
még reméled a visszatérést.

Ezt a gyerekkort / idegenek építették

Kárpát-Európa – Pethő Lorand és Szenkovics Enikő műfordításai

nem én vagyok / egy újabb állat bújt belém

Nem ballagunk oda, hogy megnézzük,
megelégszünk a geometria adta bizonyossággal,
különben az emlékezetre kellene hagyatkoznunk.

Itt minden kegyelem. / Kiszámíthatatlan.

„Tetszik, nem tetszik, Bibinke is hamismás”

Vér köti savas pokollá
A szív szokatlan útjait

A bálna dala szélfúvás / A bálna dala tompított / Farkas-vonyítás

szemlélődjenek bele a világba gönciek,
csendes jelenlétük nyugtasson meg

mióta meghalt a költő,
a tükrök belülről párásodnak

Félrehajolt a töviskoszorú, elment e világból
Megváltónk: villant válla az alkony alól.
S lám, az ezüstharmattól csalva a szörnyü keresztre
éjjeli-pillangó szállt le pihenni kicsit.
(Gottfried Keller)

Adj nekem egy rossz nevet, hogy abban legyek látható.

A szavak befelé nőnek. Teli a has. Jó jel.
Nincs szituáció, csak képletek. Ettem, mégis éhezek.
Figyelmeznek a vak vérerek. Berohansz a szobába.
Mire reggel lett. Anyád már árva.

Mintha volna erő a szárnyában
szétlebbenteni a szélcsendet

Tőle sok új kifejezést tanulok,
például mikor megígéri, hogy jön, s aztán mégse,
azt mondja, nyaljam ki a szíved, Tibikém.