A tenyérből indult, az égig ér,
kezemben ringatott eleven erő,
feloldhatatlan vagy, ne félj,
ahova megyünk, ott nincsenek utak,
csak a betelt idő és a tér ígérete jóslatok helyett

Szavak, szavak, golyó-özön,
Csak vaktában lövöldözöm,
Nyugodtan, hisz vaktöltény mind,
Pehely lesz, mire megérint,

az élet teletűzdelt tragédiákkal
s másé fájhat-e jobban a miénknél

Különben megfagyunk,
mint a korai madárdal,
és szívünk millió gyilkos szilánkkal
szórná teli a megmaradt világot.

Vártam,
az életemet kísértő
örökös félhomályban.

Csak megvárod, amíg eltűnik, mint a
szemedről a könnyek miatti homály.
Közben nem kérsz enni, inni, már
várakozás közben jóllaktál.

150 éve, 1865. június 13-án született William Butler Yeats irodalmi Nobel-díjas ír költő, drámaíró, elbeszélő.

hányat is töltesz nem érdekes
hol van a sok régi jó feles
monopol meg kétszemű szilva
vajon mennyi van még megírva

Éjjel valaki betörte a dupla
szárnyú ablakokat.
Véres nyakú balkáni
gerle a szilánkok közt.

hiába igyekszik az idő nem / tehet ellenünk semmit sem ma is / csak az számít hogy ő él belőlem / minden más csak kimért póz és hamis

"nincs földem nékem, / csak a férhetetlen / áradat"

"...anyukám haja rövid és elhagyott az apukám. / Mért mindig a hiányosságaim kérdezitek?"

"Feküdj vissza / a puha ravatalba, Barbi, mondom, de meg sem hallja."

"Körbeforgok, tapogatok. / Vigyorognak az angyalok."

Most szép idő van és nem láttalak, / Mióta minden programodnak én / Lettem az esőnapja.

"és nem marad az égi kárpiton / csak alma, férfi, nő s egy pár piton"

"A kisasszonyok még ropják a táncot, / Izzadságcseppeket hullajtanak, / S úgy néznek rátok, mint aki megbántott / Egy egész ártatlan gerlehadat."

"talán Dsida is a Tinti kutyájával / pont erre sétált egyszer, / ő is így varrhatta rá / a szeptemberre a magányt."

jönnek rendre jegyet lyukasztani / a falfehér éjek s napok...

Ahol egyszer megaludt az ember, / lenyomatát megőrzi a tér