Ugrás a tartalomra

A lehelet alakjaiból – Keszthelyi Rezső versei

A LEHELET ALAKJAIBÓL
KESZTHELYI REZSŐ VERSEI
 
 
Ha mondhatni,
 
a Lantos énekének
bája:
mikor már csupán az,
ami a tiszta,
abbahagyhatatlan titkú semmi.
 
(    )
 
Széncinegét meg
 
vörösbegyet cikázgat a röpte,
és a fenyőről hirtelen leveri  a
szárny a porhavat
az úgynevezett madárszín végtelenre.
 
(….)
 
Fényföld fájdalom ez itten,
 
mikor álmodom:
sose születtem.
 
(….)
 
Mikor hullajtja sűrűn hóalakját
 
a magasság a tekintetemre,
akkor kibuggyan rám
egy-egy emléksír belőle.
 
(….)
 
Fúj a szél,
 
és kitárja az emlékek
fellegeit.
 
A lélek fogalma
ráhelyezi arcát
a test nyomára.
 
Hajnalok
nyílnak vibrálva
a kiásott földből.
 
(….)
 
Hajam gyökerétől sarkamig sajognak
 
a színvirágok és színgyümölcsök,
épp a fügekaktuszé,
míg markomba süllyed
némelyik tengertörmelék,
és arcomat ringatja szememben
a levegőre lobbanó szél,
oly gyöngédséggel
fonva valahányunkat együvé,
és azt suttogja szüntelen,
kendőzetlen szóld:
lelked nem támad újólag,
hisz’ nem fuvallat,
hanem csak hol volt,
hol nem volt suhanó születés.
 
(…)
 
A fölérzés arra,
 
ami élt,
és aztán akként kel az ébrenlét.
 
(….)
 
Ne rekeszd ki födeled alól a halált,
 
hisz’ ő is vérség, a tiéd.
Eladdig is:
ideák nélkül változó sebek
füzére  őriz
és mindenkori idomában
az ég vonulása.
 
(….)
 
Pázsitszőnyeg,
 
honnan lilás
és sárgás feltörekvés,
 
úgymint hiányörömből születés,
majd élénk
feledés-szenvedés.
 
(….)
 
Egyetlen szál virágban
 
jelenik meg a hasonlíthatatlan
szépsége és közönye:
világoljék, ami élet nélkül is
kikerülhetetlen,
 
és letöri a végtelen alakzatait,
az anyag
történ
 
Mindnyájunk fátumára.
 
(….)
 
Dús hóesésben
 
érszínek lüktetése –
ilyentájt hallani,
amint egy lélek
a teremtményről
halkan lepereg.
 
 
 
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.