• Kopriva Nikolett

    Képeslapra írt versek

    Rónai Balázs Zoltán Világharang című kötete 2023-ban jelent meg az Orpheusz Kiadó gondozásában. A kötet két részre oszlik, a Világharang, valamint Az én időmben című könyvet tartalmazza.

  • Lőwy Dániel

    Befejezetlen mondatok és élő álmok között

    Gondolatok Benyhe István Erózió című kötetéről

    A kötet címe a sokasodó életévek okozta erózióra utal, ami fokozza az egészségi gondokat és az érzékszervek gyengülésével jár:

    amikor már nem úgy lát a szem

    amikor már nem csak szó a nem.”

  • Szabó Fanni

    Békés sormintatörés

    Az elmúlás az egyetlen olyan dolog, ami mindannyiunkban és mindenben közös: elmúlunk, és minden elmúlik körülöttünk. Ez az egyetlen igazság, mégis állandóan úgy érezzük, tennünk kell valamit, hogy megakadályozzuk a megakadályozhatatlant. Kényszeres cselekvésvágy az elkerülhetetlennel szemben. Az Isten vagy az istenek, vagy az akármi talán szán minket egy picit, amikor hallja a gondolatainkat, látja a tetteinket, amikkel megpróbálunk felülkerekedni rajta, és valahogy, bárhogy kikerülni a létezés egyetlen egyetemes törvényének beteljesülését.

  • Berényi Klára

    Zirrenő szálak

    Húsz – igaz, a fikció idejében csak egy – év után szabadult ki Emil bácsi Paca cár börtönéből, ennyit kellett ugyanis várni arra, hogy Varró Dániel felvegye a Túl a Maszat hegyen című kötete eseményeinek elejtett fonalát, és új műve, a Túl a Maszat hegyen 2 kezdéseként elvarrja az első részben elvarratlanul hagyott, Emil bácsi életét gúzsba kötő szálat. Egy szálat tehát elvarrt a szerző, de mint azt a mű dupla keretezése is előrevetíti, a meseszövéséhez nemcsak néhány fonalat használ, és abban sem lehetünk biztosak, hogy olyan könnyen képesek leszünk átlátni majd az összefüggéseket, mint a negyedikes főhős, Muhi Andris.

  • Alföldy Jenő

    Örömhír az önmagáért való szépségről

    A költemény szépsége a platóni esztétika szerint nem öncél, nem díszítmény, hanem az igazság testvéri támasza és energiaközvetítője. Ám a 19. század közepe óta az európai költészet egyik fő ágának alkotói sorozatos erőfeszítéseket tettek azért, hogy megjelenítsék az önmagáért való szépséget. Ebbe az áramlatba tartozik főként a parnasszizmus és a szimbolizmus művészi programja. Közös bennük a l’art pour l’art elve – a művészet öncélúsága –, illetve a „poésie pure”, vagyis a tiszta költészet igénye. A vers nem óhajt valami másnak a szolgálatába állni.

  • Kopriva Nikolett

    Egy család mozaikdarabkái

    Sántha Attila Ágtól ágig című verseskönyvéről

    Sántha Attila Ágtól ágig című verseskönyvét végigolvasva az a gondolat támadhat bennünk, hogy minden család megérdemelne egy ilyen könyvet. Beható, mély családtörténet, szabadversekben. A benne megírt életek szálai szövetségben léteztek egymással, gyakorta ismétlődő sorsokkal, melyek egyáltalán nem voltak könnyűek.

  • Csontos Márta

    Frivol regiszterek

    Jóna Dávid versbeszédének izgalmassága többek között abban rejlik, hogy a populáris és a magas kultúra közötti határ összemosódik, s ahogy Tóth Krisztina is utal rá a kötethez írt előszavában: nem riad vissza a regiszterek frivol keveredésétől sem. A Szlengben a versszakokat létrehozó, látszólag öncélú játék azonban gyorsan magunkhoz térít bennünket az utolsó strófa szomorú igazságának megjelenítésével, előre vetítve a világszétmozdulás minden negatívumát: „Nem is értem, groteszk világ / napszemcsimet felteszem, / elsötétült ez a világ, / elsötétült teljesen.”

  • Dorozsmai-Szabó Eszter

    Poszt-posztmodern tízparancsolat haladóknak  

    Én vagyok a Békesség, nem hamis békesség,  amit az esti sorozat kínál, vagy a bőröd alá szúrt lebegés,  nem a pszichológusodnál tanult  életindulód dallama vagyok,  olyan békét adok,  hogy sosem rágod többé a körmöd. Fehér ruhát adok rád,  amin kék szalagok lógnak.
  • Pusztai Ilona

    Télben virágzó mandulafák

    Jász Attila új, az elmúlt tíz év (2012–2022) úti élményeit tartalmazó kötete a határhelyzetek könyveként is felfogható. A Tavaszitanka című versének kezdősora („rózsaszín szirmok a havazásban meztelen ágakban kapaszkodva”) szinte rímel Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című elégiájára: „S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben.” A kötet legtöbb szövege ugyanis a tél és tavasz közötti átmenet időszakát örökíti meg.

  • Böszörményi Zoltán

    Harmonia praestabilita

    a lélek isteni természete
    léted szükségszerűségéből ered
    nevezd ezt szabadságnak
    érzelmeid eszményi állapotának

  • Fotó: Hegedűs János
    Böszörményi Zoltán

    Simogató

    Öled lávaömlése égeti nyelvem,
    s bennem valaki azt suttogja,
    nem kéne elengednem téged soha már.

  • Böszörményi Zoltán

    Az ámulat kútja

    Az Irodalmi Jelen Böszörményi Zoltán versével köszönti a nyolcvanéves Szilágyi Istvánt.

  • Irodalmi Jelen

    Vízimalom – Marin Georgiev verse

    Marin Georgiev bolgár költő egyik jeles versének két fordítását közöljük Kiss Benedektől és Szondi Györgytől a szerző budapesti látogatása alkalmából.

  • Irodalmi Jelen

    Hegyi Botos Attila: Jón-tengeri képeslapok

    A dalnok-költő ismét útra kelt: ezúttal a Jón-tengert hajózta körbe, és rótta képeslapokra versben, prózában élményeit. E képes kalandozásra hívja most az olvasót is.

  • Irodalmi Jelen

    Bibinke és az ébbtest, ébblélek – Vass Tibor verse

    Olyankor, az összeérésben összenevetnek,
    elgondolják, miért is nincs annál ébb,
    mint amikor két izmos férfimetafora
    a kopogás ütemére egymásnak feszül.

  • Vesztergom Andrea
    Irodalmi Jelen

    A hónap alkotója – Lomtemplom – Vesztergom Andrea versei

    --- a hó alól kikandikált a pázsit:
    a zöldje bújt elő ma villanásnyit,
    cseppfolyós a völgy: a lusta láva
    lecsordogált a tél fehérborába.

  • Irodalmi Jelen

    Látens – Nagy Zopán vers/esszéje II. 3.

    (A bőr alatti fénytől áttetszik, serceg egy koponya,
    melyben ott dereng, és már-már fölsejlik az egyed agya*…
    Feslett-foszlott, kérgeire bomlott bőr-lebernyeg,
    kőzet-ráncos „Mag”, ökölnyi mag, réteges cafat…) –

  • Irodalmi Jelen

    Nyár a pokolban – Noszlopi Botond versei

    nézem az erdőt,
    várom a tisztást,
    tükörképem
    lüktet a holdon.

  • Irodalmi Jelen

    Labdajátékok József városában – Dezső Márton versei

    Ez én voltam mind.
    Az a nap. Az a vakság.
    Ettől még ez élet.
    Ettől még szabadság.