"Mongólia nomád gyermeke vagyok. Kora hajnalban keltünk mindig útra." – írja Gombojav Mend-Ooyo kortárs mongol költő, író. Az isztambuli előadásából részleteket már jelentetett meg az Irodalmi Jelen, most néhány versét közöljük magyar átültetésben. A verseket Zsoldos Imre és Balogi Virág fordította. A költővel legközelebb Magyarországon a szeptember végén kezdődő, nemzetközi költészeti fesztiválon találkozhat a közönség.

Lauri Otonkoski a kortárs finn költészet kiemelkedő alakja. Személyesen legutóbb Isztambulban találkozhattunk vele, most három versét közöljük a "Tengervízégből lehulló angyalok" című kötetből, melyet Domonkos Johanna fordított magyarra.

Mottó: Szagok emelkednek a szív országa fölé, ahol sziklák rothadnak. (Cioran Emil) A mennyország légvár. (Renard Jules) Semper aer spiritu aliquo movetur. (Ifjabb Plinius)

Goethének számos más híres alkotása van, legfőképp azonban a Faust szerzőjeként él a világ tudatában. Egész életén át dolgozott rajta, ez szellemi önéletrajza. Faust – az emberiség jelképes megtestesítője – az élet célját és értelmét keresi, s a drámai költemény azt az utat mutatja be, amíg megtalálja a választ az emberi lét legalapvetőbb : szabad földön, szabad néppel, munkával alakítani a valóságot. De ezesetben nem a Faust. Három szerelmes vers.

  
"Az Úrnő koronás homloka
gyöngyhálóba rejtve
Kelet és Nyugat
varjúszárnyak
sólymok melyeket magyarok
eresztenek az égre"
 

"Uram, jóvá kéne tennünk a rengeteg hibánkat. mondjuk kezdhetnénk azzal, hogy a sok hazugságnak medrét örökre kiszárítjuk, telehordjuk földdel."  

Orcsik Roland Faludy- és Sinkó Ervin-díjas költő, a Rozsdamaró és a Holdnak, Arccal című kötet szerzője, aki jelenleg Szegeden él. Az irodalom jelenéről, terveiről és lírájának néhány meghatározó motívumáról kérdeztük. Most a költő verseit, és Boldog Zoltán interjúját olvashatják.

"Dühöng a nép, a piacon vízzel öntözik / A felforrósodott kövezetet. Fordítsunk / Hátat e mérgező jelennek: a szél / Boros lelkünkbe fúj, a víz cseppjei / Pihenőt ajándékoznak a fáradt elmének. / Csak azt akartam, hogy lásd / Ablakodon át az új világot! / Tengernyi / Végtelent, mely előtt nem illik a szó, // Tört kancsó minden gondolat."

"Korod már arra int, / S kér téged Candidus, / Kóbor szerelmekről / Mondj immár végre le, // És add fel végre hogy, / Cypris időszakos / Tanyáit felkutasd, / Szüzet keress inkább, / Rendes szokás szerint"

     INEVITABLE pörsenésnyiboly gónkmegszenteltszívcsakrá ja   ...  :   magyarország 

    a ráncos kéz szolgálja amég ráncosabb agyat.Ellenszelet, roncs gálya! – haellenszer nem dagaszt. 

"...bemutatkozom. neked csak: szívem17 múltam néhány centiveltenyerem kérges. hajam hosszabb, mint a fűkár hogy elég rossz természetbe nőtt..."

"A fiatalember még egyszer megkérdezi, mit hozhat.A férfi válaszol.- Egy csésze forró hazugságot, ha lehet.- Sajnos uram, mától csak hideggel szolgálhatok."

Ma már kevesen ismerik a nógrádi származású Lisznyai Kálmánt, Petőfi lelkes utánzóját, Madách Imre fiatalkori barátját, aki többek között mindenféle formai csűrés-csavarással kísérletezett.